Mesedélután III.

Olvasom ám, hogy nem engem szerettek legjobban az óvó bácsik és óvó nénik közül!
Szavát se hiszem persze az ebadta lurkóknak, akik a népszerűségi listákat készítik, de ez nem ok arra, hogy ne én álljak az élen száz százalékkal – na jó, kilencvennel. És mi az, hogy kevésbé szerettek, mint legutoljára, mikor kérdeztek benneteket? Rendben van, ha a Legeslegfőbb Óvó bácsi, akit én hoztam a puttonyomban, egy picivel jobban tetszik, de hogy a Rossz Oldalon Álló Főnéni még őt is megelőzze, az tűrhetetlen.
Mit mondasz, fiókám? Hogy a Rossz Oldalon Álló Főnéni is segített elkergetni a Mindig Hazudó Pokolbéli Fajzatot a miniszterelnökségből? Ez igaz, de kinek segített? Egy báb Paprikajancsinak! Egy Mekk-mesternek! Értsétek már meg ostoba kölkei, hogy segíteni kizárólag nekem szabad, mert aki nekem segít, az önmagán segít, az egész Óvodán, a földkerekségen, a világegyetemen.
Hát mondtam én nektek csúnya szavakat? Mondtam olyat, hogy elkúrtuk, hazudtunk, vagy, hogy szégyellem magam? Mondhattam volna, de mentsen isten, nem való ilyesmi a ti ártatlan lelketeknek. Hallottatok tőlem olyan böszmeséget, mint elvonás, megszorítás, vagy, hogy a tizenharmadik hónapban nem szórok kakaót a tejbegrízetekre? Persze, hogy nem. Hiszen nálam tizennégy hónap lesz, plusz egyre több kakaó és óvodai hely, a húsvéti nyúllal és a Mikulással meg már le van pacsizva, hogy évente kétszer jönnek.
Sejtem, mi zavarta meg a fejecskéteket. Addig csavargattátok ide-oda, míg megijedtetek, látván, hogy nemcsak a szomszédban, de az Óperenciás-tengeren túl is egyre kevesebb kisautó, kislakás, kistévé, kisadag jut a gyerekeknek.
Igen ám, de ki vezeti azokat az idegen óvodákat? Talán én? Nem mondom, akad köztük néhány jóravaló fickó, akikkel szóba állok, sőt, mókás haver, aki akkor se csügged, ha az óvodásai egy részére rászakad a ház, és a megmenekülőknek egy ideig sátrakban kell lakni. Ijesztgethetné őket, vagy jajveszékelhetne, de mert tudja, hogy minden a hiten meg a képzeleten múlik, azt ajánlja, képzeljék el, hogy csak kempingeznek.
Ti meg, akikre rá se szakadt a ház, nem bírjátok elképzelni, milyen jó lesz velem?
Ne a Jövőképet olvasgassátok, amit csak azért írt néhány tudós barátom és üzletfelem, hogy legyen kire haragudnotok, ha esetleg mégse vonhatom vissza a csúf intézkedéseket, amikre a Mekk-mester készül. Ha ne adj isten, a grízeteket se tudom tejbe főzni, csak vízbe. Tudom, hogy szerettek haragudni, toporzékolni ebadták. Be is vezetem majd, hogy mindegyikőtök kapjon egy püfölős babát jó nagy orral meg szemüveggel, rá lesz írva, hogy hazaáruló, orosz olajbérenc. Azt esténként jól elagyabugyáljátok, aztán alusztok reggelig, mint a tej.
Lövöldözésről, bombagyártásról pedig hallani se akarok! Kés, villa, Molotov-koktél gyerek kezébe nem való, ja és olló se, mert kárt tesztek magatokban. Vagy bennem. Mégse magyarázhatom el minden külföldi óvó bácsinak, -néninek, hogy a magyarok nyilaitól már nem kell félniük. Hogy igaz magyar nyilazó gyerek ma csak hamis magyar gyerekre nyilaz, mert fölidegesítette.
Vegyetek példát rólam. Azt hiszitek, engem nem fog idegesíteni az illegitim Mekk-mester a Parlamentben? Legjobban az fog idegesíteni, hogy nem is illegitim, bár ezt úgyse értitek, mert nem ismertek tudományosan idegen szavakat. Síkideg leszek, ha föláll mekegni, mégse vonulok ki csapataim élén, mert tudok disztingválni. Megvárom, míg valaki jelentkezik, hogy tényleg miatta lett öngyilkos. Esetleg ő vallja be titkos értekezleten. Vagy megjön az eszetek, és úgy kergetitek el, mint húsvét után a nyulat. Sapkával, vagy sapka nélkül – nekem teljesen mindegy.

R. Székely Julianna

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!