Nyelvelő

Ékes József budapesti olvasónk arról írt levelet, hogy kezdenek visszaszorulni a nyelvjárások.  Ez nem új jelenség, már a 19. század második felétől egyre inkább a köznyelvet beszéljük, hiszen mindenhol ezzel érintkezünk a mindennapokban. A tiszta nyelvjárás manapság igen ritka, a köznyelv hatása erősen érződik a nyelvjárási területeken is. A nyelvészek jelentős része úgy véli, hogy a köznyelvet az anyanyelvjárás mellett és nem helyette kellene használni.
Ezzel együtt ma is keletkeznek nyelvjárási kifejezések. A Felvidéken például hajtásinak mondják a jogosítványt, egyes déli területeken pedig a tévé nem távirányítós, hanem messzi gombos. Az Auchan áruház pedig a madaras teszkó.
A nyelvjárási szavaknak a köznyelvi megfelelőjüktől való eltérésük alapján több változatuk van. Csak kiejtésükben térnek el az úgynevezett alaki tájszók, például a széles helyett néhol széjest mondanak, a szőlő pedig szöllő.
A valódi tájszók a köznyelvben lévő dolgot, fogalmat a népnyelvben más, egyedi hangsorral jelölnek. A valódi tájszók a köznyelvben ismeretlenek, például biling – szőlőfürt, dugli – fenyőfa. A köznyelvben meglévő szavak eltérő jelentésben való használata jellemzi a jelentésbeli tájszókat. Ilyen például, amikor bogárnak hívják a legyet, vagy amikor a medvetámadásra azt a kifejezést használják, hogy megmocskolja a macimedve. A nyelvjárást a köznyelvtől a nyelvjárási jelenségek különböztetik meg, ezek elterjedése határozza meg magának a nyelvjárásnak a határait is.

Továbbra is várom leveleiket a szerkesztőség címén, vagy az editor@mediacom.hu címen.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!