Távkapcsoló

 

Mit akar még Havas Henrik, nem elég neki a „könyvírás” meg a Story tévés bulvárműsora és hogy időnként valami frappáns beszólással felkavarja a honi celebmocsár állóvizeit? A Heti hetest rég otthagyta, annál komolyabban közélettel jó ideje nem foglalkozott. Nem valószínű, hogy a nyugdíj-kiegészítés kell neki, vagy egy újabb újságírói kihívás, bizonyosan csak hatalmas egójával szeretné beteríteni a világ összes képernyőjét – gondoltam magamban. Az idétlen című Hőmérő műsor azonban egészen meglepett: Havas olyan jó formában volt, mint mikor anno 1989-ben Forró Tamással elkezdték a Nap-keltét. Provokatívan kérdezett, de nem lekezelően, felkészült volt és őszinte érdeklődést mutatott, és még szóhoz is jutottak vendégei, akikkel azt vitatta meg, vajon fenntartható-e a gyes és a gyed rendszere, meg összeegyeztethető-e a gyermekvállalás karrierrel, gazdasági válsággal.
A Hőmérő egyszerű beszélgetős közéleti műsor lenne, mint a Civil a pályán, vagy az egykor Fiala Jánossal és Obersovszky Péterrel az M1-en futó Élesben, csak itt folyton szavaz a közönség az éppen ak-tuális vitakérdésről, amit mindjárt meg is lehet beszélni helyben. A hőmérőzős ötlet, mely ehhez a témához még stílusosan passzol is, nem rossz, csak végül semmi meglepőt vagy többletet nem ad a műsorhoz. Egyrészt nem mindig jók a kérdések, mert sokszor az igen-nem nem is valós alternatíva (ki az a hülye, aki azt mondaná, hogy nem akar napi 7 percnél több időt tölteni a gyerekével?), vagy a közönséget kellene picit megpiszkálni, ne csak az elvárt válaszokat adja.
A stúdióba csupa intelligens, művelt nőt, szociológust, közgazdászt hívott Havas, és jól pórul is járt velük. Tiszta burleszk volt, ahogy folyton a fejére koppintottak, például hogy miért csak anyákat kérdezett meg a munka kontra gyed kérdésről, apákat miért nem, hiszen ez az egész családot érintő kérdés. „Miért kever minket bele?” – mentegetőzött Havas. „Mert a gyereknek apja is van” – csattant a válasz. Rögtön lecsaptak arra a bántó megjegyzésére is, hogy csupa depressziós
nőt lát a játszótéren. Ez is azért van, mert nem működik a feladatmegosztás, ugye! Aztán épp a Gyermekeiket Egyedül Nevelő Szülők Egyesülete elnökének kezdte magyarázni, hogy „gyereket vállalni egy nőnek egyedül, egy albérleti szobában, az gáz”. Mintha bárki is ezt akarná. Csöppet híján van a tapintatnak, sebaj. No de aztán büszkén előrukkolt kérdésével, amit ott helyben költött, miszerint szabad-e egyedül gyereket vállalni a jelenlegi gazdasági viszonyok között. Majd az országos méretű tiltakozási hullámmal szemben azzal mentegetőzött, hogy „könyvek szólnak arról, hogy a szingli nőknek csak azért kell a pasi, hogy gyereket csináljon nekik”. Így jár, aki az életet könyvekből ismeri. Azért is leszúrták, mint a pengős malacot, hogy ne használja a csonka család kifejezést, mert az „egyszülős”. Meg ne mélyítse a szakadékot, hogy azt sulykolja, választani kell, miközben nem, mert össze kell egyeztetni a munkát és a családi életet.
Annak ellenére, hogy vendégei finoman és nőiesen, de alaposan bealázták, vagy talán épp ezért, Havas még szimpatikus is volt. Rémesen ómódi és csöppet hímsoviniszta nézeteire rá is fért egy kis leporolás, bár nincsenek illúzióim, hogy az átlag- magyar férfiakat képviselte megszólalásaiban. „Egyetért-e azzal, hogy némi anyagi támogatáshoz és hasznos elfoglaltsághoz jussanak a munkanélkülivé vált asszonyok azzal, ha gyermeket vállalnak” – kérdezte kajánul. Persze, mert gyereket nevelni olyan, mint babázni az oviban. Jó, már az is óriási dolog volt tőle, hogy négy intelligens nővel szemben kiállt a családi szerepekről vitázni.
Számos irányból, talán túl sokból is nekimentek a témának, emiatt kissé szétforgácsolódott a figyelem. A gyed-gyes befagyasztásában vagy a jogosultsági idő lerövidítésében szerencsére én már épp nem vagyok érintett, a babázásból kifelé tartok, de tudom, hogy frissenszült barátnőim pár hete mogyorónyira zsugorodott gyomorral alszanak, nehogy egyévesen intézményesíteni kelljen gyermeküket. Már ha egyáltalán sikerül berakni bölcsődébe, rosszabb esetben egy méregdrága családi napközibe.
Aki még nem kapott gyest, annak most mondom: annyival nem támogatja az állam a gyermekvállalást, hogy ebből addig otthon hereveréljen egy kismama, amíg fel nem veszik a kicsinyét legalább a túlzsúfolt óvodába. Az a pénz a családfenntartás töredékére sem elég, ahhoz ma minimum két teljes fizetés kell. Aki gyereket szeretne, erre nem fog tudni egzisztenciát alapozni, ne is próbálja. Utálom a skandináv és egyéb fejlett európai példákat, mert a mintaországokban, ahol rövidebb ideig jár a gyes, az apa keres annyit, hogy még ha neccesen is, de bevállalhatják az anyuka hosszabb otthoni „hávájozását” (a műsorban is elhangzott, aki egy vagy több gyereket gondoz, simán kitölti a napi törvényes munkaidőt, vagy még annál is többet). Az sem mindegy, hogy 5-6 fős ovis csoportokba mennek-e be a gyerekek, testvérükkel együtt, vagy 36 fősbe. De a nők többsége van annyira önző, hogy magának akar gyereket szülni, nem a dadusoknak. Akarja látni, ahogy feláll, hallani az első szavát. Persze felnőttek már gyerekek – az én generációm nagyja is – úgy, hogy néhány hetesen bevágták őket a bölibe, és nem lett jelentősen több a lelki sérült, vagy persze ki tudja. Szülőként viszont nem gondolom, hogy az az ideális, ha más neveli fel a gyerekem.
A szakértőkkel egyetértek abban, hogy ne az állam mondja meg, ki a jobb anya, aki otthon marad három (vagy legalább két) évig a gyerekével, vagy aki egy év után visszamenne. De ma is bárki választhatja a munkaviszonyt gyes mellett, és elmehet az apuka vagy más családtag is gyesre, erre is egyre több példát látok (főleg amikor a nő munkahelye az „értékesebb”, azt kell inkább megtartani). Akik nem mennek vissza három évnél hamarabb dolgozni, azoknak vagy nincs hová (sokkal több „megélhetési szülő” van, mint a roma családok, akikről a fáma szól), vagy jön a következő gyerkőc, vagy az édesanya még kihasználja a lehetőséget és továbbtanul, átképzi magát, másoddiplomázik. Talán egy-két ismerősöm van, aki meggyőződésből inkább rosszabbul él családostól, de a fészekben akarja nevelni a fiókáit 4-5 éves korukig, ami az óvodaérettség igazi ideje például a waldorf-pedagógiában. De általában aki nem karrierfüggő, az is megtörik az állandó létbizonytalanságtól, és inkább visszamegy dolgozni, hogy biztosan ki tudja fizetni a számláit meg a felduzzadt lakáshitelt.
A szociális támogatások rendszerét újra kell gondolni, nem vitás. De fennáll a veszélye, hogy akárcsak a családi pótlék rászorultsági alapon való kiutalásán, a gyed lerövidítésén is többet vesztenénk, mint amennyit nyernénk, nem feltétlen anyagi téren. És egyáltalán, miért nem a képviselői juttatásokat csökkentik elsőként, meg a parlamentet zsugorítják, ahelyett, hogy rögtön a családosokat buzerálják? Akik persze csináljanak sok gyereket, mert fogy a magyar, és mert el kell majd tartani a nagyszüleiket, akiknél össze fog omlani a nyugdíjrendszer, meg minket, akik már nem is kapunk majd nyugdíjat, mert nem telik, vagy mert a három főállásunkban előbb kipurcanunk.
Persze legyinthetnénk is akár, mert jövőre jön az Orbán-kormány és ide a rozsdás bökőt, ha nem azzal fog kampányolni, hogy minden családtámogatást visszaad. És tovább csökken a gyermekvállalási kedv, vagy minimum kitolódik 40 éves korra, mert addigra az ember már összekuporgathat egy lakást meg annyi pénzt, hogy az állami plusz nélkül is kibírja otthon.
Könnyebben mennének vissza a nők akkor is, ha a munkahelyük jobban tisztelné megváltozott családi állapotukat, ha például indoklás nélkül ki lehetne venni pár nap szülői szabadságot (nem csak az anyáknak). Magyarországon még kevés az olyan munkahely, amely a családos embert nem tehernek tekinti, hanem optimistább, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb, nagyobb teherbírású, hatékonyabb munkatársnak – amilyen a családosok zöme a statisztikák szerint. Hát még milyenek lennének, ha nem lenne ennyi filléres gondjuk! Mindegy, ez sem változtat azon, hogy mindig a szegényebbeknek lesz több gyerekük, és minél több lesz, annál szegényebbek is lesznek. De hát van, akinek pénzt ad a Jóisten, akinek nagyon nincs egyebe, aki meg amúgy boldog, egészséges, az elvan nélküle is. Akinek pedig ezzel végleg elment a kedve az egész családalapítósditól, hosszú távra kölcsönkérheti Havas hőmérőjét.

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!