Vadócz és a spanyol világsztárok

 

Mikor és hol ismerkedett meg a labdarúgással?
– Pesterzsébeti vagyok, és ott általános iskolai testnevelő tanárom, Kiss Zoltán, akire még most is hálával gondolok, rögtön hatéves koromban kiszúrta, hogy van bennem némi tehetség, és mivel a Honvéddel volt kapcsolata, elvitt Kispestre, ahol végigjártam a ranglétra minden fokát.
A gyerekek, nem is beszélve a focistákról, mindenki gólt akar lőni, és ezért a legtöbben csatárt szeretnének játszani.
– Gólt lőni most is szeretek, de valahogy az első pillanattól kezdve középpályást játszattak velem minden korosztályos csapatban, ám középpályás létemre is nem- egyszer sikerült már gólt lőnöm, és aminek nagyon örülök, a válogatottban is betaláltam már két alkalommal.
Kétlábas?
– Mint minden ember, igen, de a jobb a jobbik lábam, hála istennek azért a balra sem csak támaszkodom, sőt már azzal is lőttem gólt.
Hány évesen játszott először az NB I-ben?
– 17 évesen kaptam meg a lehetőséget a Sopron ellen, és 20 percig voltam akkor a pályán.
Első NB I-es találatát ki ellen érte el?
– A Debrecen ellen, de sajnos 2-1-re kikaptunk.
Elég régen van már külföldön. Hol kezdte?
– Az első szerződésemet az Auxerre-től kaptam, ahol két évet húztam le, nagyon sokat tanultam a franciáknál, de sajnos egyetlenegy alkalommal sem kaptam lehetőséget az első csapatnál.
Nagyon csalódott volt?
– Gondolhatja, főleg annak ismeretében, hogy a „fakóban” mindig jó teljesítményt nyújtottam, és a vezetőedző kivételével mindenki azt mondta, hogy helyem lenne az együttesben.
Saját kérésére lett „kölcsöngyerek”?
– Is-is, sokszor elmondtam, hogy szeretnék játszani komolyabb bajnokságban, és 2007-ben egy fél szezonra kölcsönadtak Skóciába, méghozzá a Motherwell csapatához, ahol 11 bajnokin szerepeltem.
A skótoktól nem tért vissza Franciaországba. Mi történt?
– Szerencsémre jól ment a játék, és több külföldi csapat is felfigyelt rám, a legjobb ajánlatot a klubom, és én is Hollandiából kaptuk, méghozzá a Nijmegen együttesétől. Ott töltöttem egy szezont, nagy szerencsém volt azzal, hogy a csapatban két magyar játékos is szerepelt, a válogatott kapus, Babos Gábor, és Repka Ádám, így nem volt nehéz a beilleszkedés, 28 meccsen játszottam, és két találatom is volt.
Teljesítményéről a holland lapok is szépeket írtak, mégsem maradt Tulipánországban. Miért?
– Jól ment a foci, és Spanyolországból kaptam egy biztos négy évre szóló ajánlatot, míg a hollandoknál 1 plusz 2 éves kontraktust ajánlottak. A két klub gyorsan megegyezett, így kerültem Pamplonába.
Milyen a bikafuttatás, hiszen a város arról híres, hogy ott rendezik a világon a legveszélyesebb sporteseményt, amikor az egész város menekül a szabadon eresztett bikák elől.
– Eddig még nem láttam, mert amikor odakerültem, már túl voltak rajta, és idén sem fogom, mert addigra meg véget ér a bajnokság, és szünetet kapunk, amit legszívesebben idehaza töltök.
Akkor térjünk rá a spanyol bajnoki csatára. Az egyedüli magyar, aki az első osztályban szerepel. Milyen belülről az ottani csata?
– Nagyon pengés, hallatlanul technikás, és világsztárok sokaságával kerültem már eddig is szembe.
Rezgett a léc az őszi teljesítményük alapján a csapatnál...
– Valóban, borzasztóan rosszul kezdtük a bajnoki szezont, a kieső zóna tájékán jártunk, de szerencsére tavasszal sorozatban nyerjük a meccseket, és jelenleg a 20 fős mezőnyben a 14. helyen állunk, de igen kicsik a pontkülönbségek.
Aki megnézi az Osasuna összeállítását, bizony többször nem találkozik a nevével. Miért?
– Úgy tűnik, hogy edzőmnek van egy olyan felfogása, hogy csak a nehezebb ellenfelek ellen juttat szóhoz. De ez nem okoz problémát, mert mindig tagja vagyok a szűk keretnek, vagy azon játékosoknak, akik a kispadon ülnek.
Ha már szóba hozta a nehezebb ellenfeleket, nemrég sorsdöntő csatát nyertek Madridban az Atletico ellen.
– Ezt a találkozót sosem fogom elfelejteni, mert nem mi voltunk az esélyesek, és talán ennek tudható be, hogy szellemesen, látványosan fociztunk, és nagyon örültem annak, hogy 1-1-es állásnál én lőhettem a vezető gólt.
Szemfüles találat volt,  de nem ez volt az első.
–  Az elsőt, bármilyen is legyen, az ember soha sem felejti el, a spanyol bajnokságban az Almería ellen szereztem még ősszel. Ami meg az Atletico ellenit illeti, egy szögletrúgás utáni tikitakinál elém pattant a labda, és azt sikerült a hálóba juttatnom.
Egy gondolat erejéig kanyarodjunk vissza a nagycsapatokhoz: miként látja belüről a sztáregyütteseket, s milyen sorrendet állítana fel?
– A Barcelona toronymagasan kiemelkedik, most náluk  találhatók a nagy sztárok, s lehet, most sokan meglepődnek, de a Realt jelenleg azonos erejűnek ítélem meg a többi spanyol élcsapattal, bár a madridiak mindig képesek valami meglepetésre.
Azon emberek közé tartozik, akiket megbízhatónak tartanak, és talán ennek is köszönhető, hogy szinte mindig tagja a válogatott keretnek.
– Erre büszke vagyok még akkor is, ha legtöbbször csereként jutok szóhoz, de nem az az érdekes, hogy gólt lövök vagy csere vagyok, hanem az, hogy az a lendület, amit a válogatott most diktál, kitartson a vb-selejtezősorozat végéig. Igaz, a legnehezebb meccseink még hátravannak, gondolok itt arra, hogy jönnek a portugálok, megyünk hozzájuk, jönnek a svédek, és megyünk a dánokhoz. Azaz a legfontosabb, hogy az egység megmaradjon, és végre sikerüljön a magyar válogatottnak az, ami 1986 óta nem.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!