Orbánék elutasítják a közös válságkezelést

 Varga szerint a Fidesz programtalansága csupán kommunikációs trükk és kifejtette: „Nálunk pedig még mindig a régi nótát fujják. Világgazdasági hatásokról, exportpiacokról, exportösztönzésről beszélnek. Amikor Németország is 6-7 százalékkal esik vissza, hová exportálunk?... Tehát ebben a helyzetben célszerű a belső forrásokra összpontosítani.. Ennek a pénzügyi oldala az adócsökkentés. Hagyjuk ott a pénzt a vállalkozóknál, majd ők felhasználják beruházásokra, munkahelyteremtésre. Ugyanakkor jelöljük ki az ágazatokat, ahol koncentráltan felhasználhatjuk a szerény, de meglévő forrásokat. Ilyen lehet az idegenforgalom, a gyógy- és termálturizmus, egészségipar…”
Az, hogy nincs exportpiac, ezért így célszerű a belső forrásokra összpontosítani, olybá tűnik, mint a bezárkózás koncepciójához való közeledés.

Pedig Varga nem hányaveti módra fogalmazott, nem elszólta magát, erről szó sem volt: a korábbi miniszter pontosan tartotta magát az Orbán-féle vonalhoz. Ugyanúgy, mint Navracsics Tibor, aki kifejtette: az uniós csatlakozás óta eltelt csaknem öt év sokaknak nem bizonyította ennek előnyét, „vagyis egy olyan helyzetben vagyunk, amikor sok mindent újra kell értékelni, talán újra kell értékelni európai uniós tagságunkat is.” Ugyanő egy alföldi nagyvárosban a napokban arról beszélt, hogy a jelenlegi helyzet nem is egyedi, 1998 és 2002 között is volt válság, „csak Magyarország nem érezte meg, mert jó gazdaságpolitikusai voltak az országnak” – utalt szerényen az Orbán-kabinetre, mielőtt kijelentette volna: „A világ nem egyszerűen válságon megy keresztül, hanem lezár egy korszakot. Mi egy más, újjászületett világot látunk magunk előtt, ezért Magyarországnak most nem válságkezeléssel, hanem az új világ megértésével, a rá való felkészüléssel kell foglalkoznia.”
A válságkezelés szükségességének tagadása – amely a térség egyetlen más jobboldali pártjára sem jellemző – nem valamiféle intellektuális korlátból következik, hanem a politikai haszonelvűségből. Ez annak az egyenes konzekvenciája, hogy a Fidesz vezére elhatározta, nem vállalja a részvételt a „csomag” végrehajtásában. Nem Gyurcsány személye volt tehát az akadály. A „nulla kooperáció” a szembenálló féllel Orbán személyes döntése, mint ahogy ő adta meg a jelet ahhoz is, hogy előrevetítsék: kormányra kerülésük esetén eljárást kezdeményeznek az előző kormányzat reprezentánsai ellen. Igaz, ez Orbán szerint „még némi munkát igényel, meg kell teremteni a jogi kereteket.” Ami persze azt is jelenti, hogy a mai keretek – a köztársaság hatályos törvényei – nem tennék ezt lehetővé, előbb új, testre szabott törvényeket kell alkotni, utána jöhet a feljelentés. (És talán jöhetnek új intézmények, igazolóbizottságok is, amelyekhez hasonlók 1945-ben és 1956 végén működtek intézményesen az országban.) A muzsikosok közben szemüket a karmesteri pálcára szegezik: Balsai István volt igaz-ságügy-miniszter a Magyar Demokrata legutóbbi számában (a vele készült interjú címe: Gyurcsány is bűnhödni fog) már kategorizál is. Megtudható: általa brutalitással vádolt rendőri vezetők, parancsnokok, valamint a vagyongazdálkodás dol-
gait intézők ügyeinek következetes végigvitele is büntetőeljárásokat von majd maga után. „Ennek a választások után nem lesz akadálya, ezt meg tudom ígérni.”
Az ilyen fajta ígéretek, a jogállamiságot durván megcsúfoló fenyegetések nem sokban különböznek mindattól, amit a szélsőjobb hirdet, noha ez utóbbi gazdag fantáziával távolabbra megy el. Néha hihetetlenül messze. Vona Gábor, a Jobbik elnöke elmondta, tervezi, hogy hatalomrajutásuk után be fogják tiltani a TV2-t és az RTL Klubot, valamint földig lerombolják a székházukat. Ez is egy program persze, akár Weimar emlékét is idézheti: írás a falon. Nem csoda, hogy némely konzervatív értelmiséginek mind nehezebb szolidaritást vállalnia a Fidesz politikájával. Vannak, akik emlékeznek e sorokra: „Vétkesek közt cinkos, aki néma”. Mint Solymosi Frigyes akadémikus aki legutóbbi írásában kérdéseket tett fel. „Hogyan juthattunk el odáig, hogy mindenkit a legdurvább szóhasználattal minősítünk, aki bármilyen vonatkozásban másképpen látja a kibontakozás útját?... Hogyan juthattunk el odáig, hogy az országot nem a Jobbiktól, a masírozó Magyar Gárda tagjaitól, hanem az MDF-től féltjük?” A válasz várat magára, beszédes a csend.

B.B.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!