Előnyei is vannak a gyenge forintnak

– Amióta január-február táján 300 forint fölé nőtt, s ott időzött az euró, a határhoz közeli üzleteinkben, amilyen a győri, komáromi, esztergomi, salgótarjáni, miskolci hipermarketünk is, és még vagy féltucat nagyobb áruházunkban, egyre erősebb a külföldiek, elsősorban a szlovákok rohama. A forgalom emelkedése ezekben az üzleteinkben eddig jó 25-30 százalék volt – mondja Hackl Mónika, a Tesco Magyarország szóvivője. – Azóta exponenciálisan nőtt a külföldi vevők száma és az általuk elköltött összeg is. Mostanára már szervezett formát öltött a bevásárlóturizmus; buszokat indítanak és a hétvégeken nem ritka, hogy a parkolóinkban minden második autó külföldi, gyakrabban szlovák, ritkábban és a nyugati határhoz közel osztrák rendszámú. Esztergom kivétel abból a szempontból, hogy ott nem csak szombaton és vasárnap, de minden hétköznap is nagyon erős a bevásárlóturizmus. A kérdezősködésünk során az is kiderült, hogy eleinte még a határ közeléből érkeztek, mostanában már távolabbról, akár 80-120 kilométerről is. A vásárlásaikra jellemző, hogy korántsem csak hétvégi vagy egy hétre szóló mennyiségeket visznek, hanem inkább havit vagy még hosszabb időre elegendőt – azaz spájzolnak. Nyilván mert ők sem biztosak, hogy a számukra kedvező árfolyam tartósan megmarad. És meglepő, de korántsem csak élelmiszert, vegyi árut, háztartási cikket vesznek, hanem mindent; illatszert, ruhaneműt, játékot, műszaki cikkeket is. S érdekessége a rohamnak az is, hogy nagyon sokan euróval fizetnek. Bár megtehetnék, hogy beváltják a pénzváltónál, vagy kártyával intézik, hisz’ nálunk egy kicsit gyengébb az átváltási árfolyam, mégis sokan adnak a kasszánál uniós bankókat. Sőt, ha beváltják az eurót, akkor az utolsó fillérig le is vásárolják a forintot; nem is a mennyiséget jelölik meg – mondjuk a két kiló karajt –, hanem inkább azt mondják: kérek húst ötezer forintért… S a külföldi vevők a hazaiakkal szemben kevésbé akcióérzékenyek; ők nem válogatnak aszerint, hogy éppen mi olcsóbb, hanem azt veszik, amit vinni akarnak. Azért, hogy a magyar vásárló ne érezze meg a roham hátrányait, mostanában nemcsak éjszaka, hanem nappal is töltjük a polcokat és a legfrekventáltabb áruházainkba átcsoportosítottuk a dolgozóink egy részét, sőt diákmunkásokat is felvettünk.
– A hazai szállodák nagy részében táblás volt a ház, de ahol nem, ott is igen jó volt a kihasználtság húsvétkor – összegzi az ünnep honi hotelmérlegét Maráczi Gábor, a Magyar Szállodaszövetség alelnöke. Ám rögvest hozzáteszi: nem tudni, hogy ez mennyire köszönhető a hosszú hétvégének, mennyire az olcsó forintnak, s mennyire annak, hogy a városlátogatásnak kedvezőbb időre, későbbre esett a húsvét, mint tavaly. A budapesti szállodák forgalmára biztos, hogy jó hatással van a jelenleg sokat érő euró. Ettől kívánatosabb célpont lett a magyar főváros, s többlet-keresletet vonz. Ám az első negyedévben ezzel együtt is 20 százalékkal csökkent a vendégéjszakák száma, és az áprilisi előzetes adatok sem utalnak arra, hogy a trend megfordult volna. Így csak mérséklődött a gondunk. A vidéki szállodák az áraikat euróban és forintban is kiajánlják, így a szállodatípustól és a régiótól függően is változó a külföldi és a belföldi vendégek aránya, s a gyenge forint kevésbé és nem mindenütt járul hozzá a többletbevételekhez. Az biztos, hogy a Magyar Turizmus Zrt. célzott kampánya, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy hazánk olcsóbb úti céllá vált, mert itt többet ér a külföldiek valutája, jó üzenet; itt a külföldi ugyanannyi pénzért több szolgáltatást tud megvenni. Ám nekünk csak egyfelől áldás az olcsó forint; a bevétel kis mértékben javul, éppen annyira hogy ellensúlyozza az Európa-szerte és nálunk is jellemző 15-20 százalékos szobaárcsökkenést. Másfelől viszont átok ez, ugyanis a költségeink nőnek; az élelmiszerek a növekvő export miatt drágulni fognak, s az eszközeink nem kis részét külföldön gyártják, onnan kell most drágábban importálni. Így arra számítok, hogy az elmúlt évhez képest végül idén nem zárunk majd jobban.
Vajon jó az nekünk, ha olcsó a forint az euróhoz képest vagy nem?
– Mint a gazdaságban mindennek, ennek is különböző hatásai vannak; attól függ, melyik oldalát nézzük – fejtegeti Inotai András professzor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója. – Engem nagyon zavart az elmúlt időszakban, hogy miközben jó magyar szokás szerint kárhoztatták sokan a balsorsot, és a gyengülő forint negatív oldalát hangsúlyozták, mélyen hallgatott róla mindenki, hogy az olcsó forintnak pozitív hatásai is vannak. Pedig vannak. Csak ügyesen ki kell azokat használni! Persze, nem kisebbíteném a magas euróárfolyam hátrányait sem. Ezek között az első, hogy az importált termékek megdrágulnak, s ennek lehet inflációs hatása. Igaz, éppen most, amikor nyomott a világgazdasági környezet, és nem az eladók, hanem a vevők diktálnak, túl nagy tere nincs annak, hogy az árfolyamváltozás miatt a forintban kifejezett árváltozást száz százalékig érvényesíthessék. Tehát elvileg ezzel most kevésbé járunk rosszul. Negatívan érinti a jelenség azokat is, akik devizában adósodtak el. Ez persze magándöntés volt, amelyben benne volt a kockázat; senki nem garantálta sem az erős forintot, sem az alacsony kamatot, amellyel a devizaadósok éveken keresztül sokat nyertek. Morálisan kifogásolható volna, ha ma a felelőtlen döntés kárvallottjait a felelősen adózó állampolgárok adójából kártalanítanák. S az is nyilvánvaló, hogy a nagyon gyenge forint, a nagy leértékelés – amilyen a 310 forint feletti eurónál felsejlett – alááshatja az amúgy sem nagy bizalmat a magyar pénzügyi rendszer vagy a forint iránt. Ez elindíthatna pusztán lélektani alapon egy további leértékelődést, ami egyelőre, hál’ istennek nem következett be.
De nézzük az ügy jó oldalát! Olcsóvá vált Magyarország a külföldiek számára. Nem tudni, hogy ez meddig tart, mert attól függ, hogy erősödik, ezen a szinten marad vagy gyengül a forint. Mindenesetre, erre jó kommunikációs politikával és előrelátással föl kellett – és lehetett – volna készülni. Például a kis- és közepes vállalatokat rá lehetett volna állítani. Ez elmaradt, s vele a haszon egy része is. És ami ennél is fontosabb: az export! Most 25-30 százalékos árfolyamelőnyünk van az exportban, s ennek a következményei nagyon sok területen kihasználhatók. Az eurózóna minden országában, ahol az euróval szembeni leértékelődés megjelenik – Németországtól Szlovákiáig, Hollandiától Szlovéniáig –, javulnak a magyar eladási pozíciók. Erre érdemes lett volna kialakítani egy exportorientált politikát. S minden olyan országban, amely nem tartozik az eurózónába, de ahová az eurózóna országai is exportálnak – a nyugat-balkániaktól Ukrajnán át Oroszországig – a magyar termékeknek és szolgáltatásoknak ugyancsak 20-30 százalékos előnye keletkezett az árfolyamversenyben a német, francia, olasz, szlovén és más termelőkkel, szolgáltatókkal szemben. Igaz, ez ügyben erős versenyben állunk a hasonló helyzetű lengyelekkel, csehekkel, románokkal. De ezt is ki lehet használni átgondolt stratégiával és jó vállalati felkészüléssel. S végül: eddig azon sírtunk, hogy a „tisztességes, jól dolgozó, minőségi terméket előállító” magyar termelőktől a külföld „elvitte” a hagyományos piacaikat. Itt a lehetőség, hogy visszaszerezzék, visszaszerezzük.
S hogy jobban járunk-e az olcsó forint előnyeivel, mint amennyire ráfizetünk a hátrányaira? Én annak drukkolnék, hogy legyen a magyar gazdaságpolitikának némi hatása a forint árfolyamára, s így az legyen kevésbé ugráló, stabilabb, kiszámíthatóbb. És annak: az ország pénzügyi problémái enyhüljenek, csökkenjen a függésünk a hitelezőktől. Ha így történne, akkor még a krízis ellenére is nagyon jól ellennénk a körülbelül 285 forintos euróárfolyammal, amely mellett az inflációs tendenciák kevéssé érvényesülnek – mert recesszió van –, az exportnövekedésnek viszont ez kedvez, s így a gazdasági visszaesésünk mértéke a válság ellenére csökkenthető.
(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!