Gordon Gábor
– „Emlékezni és emlékeztetni – Mindannyiunk kötelessége!” Ez az Élet Menete, vagyis a March of the Living jelmondata. Tavaly ilyenkor ön vehette át az ezüst emlékkavicsot…
– Igen. A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény által akkor alapított, a náci bűnösöket felkutató Simon Wiesenthalról elnevezett díjat, amelynek „ezüst kavicsát” Péter Vladimir szobrászművész tervezte. Valóban ezt is az emlékezésért és emlékeztetésért kaptuk Ráczné Horváth Ágnessel, az egri Eszterházy Károly Főiskola politológia tanszékének vezetőjével és Verő Tamás rabbival együtt. Jó érzéssel tölt el, hogy ma újra kiosztják: ezúttal Novák Ilona múzeumpedagógus, teológus, grafikusművész – az Élet Menetének önkéntese, aki kitalálta a máig tízezrek, főként diákok által látott holokuszt-vándorkiállítást, a vagontárlatot – és Nagy Márta pécsi tanárnő a kitüntetett, aki évek óta tart „gyerekeivel” megemlékezéseket az iskolában. Wiesenthalról lánya, Paulinka Kreisberg tavaly levelében azt írta: a díj neve apja munkájának is elismerése, aki 1945 után úgy érezte, megmaradva „nincs más választása”, mint életét az áldozatoknak szentelni. Ma délután 5-kor pedig elindul az élet budapesti menete a Bethlen Gábor téri zsinagóga elől – itt avatták fel két napja a munkaszolgálatosok emlékművét, a katonákét, akiktől megtagadták a katonai becsületet, ahogy a honvédelmi miniszter fogalmazott –, ahonnét fáklyákkal vonulnak át a résztvevők a Józsefvárosi pályaudvarhoz, ahol hatszáz fehér léggömböt eresztenek égnek a hatszázezer magyar áldozat emlékére. Tavaly a Duna-part volt a megemlékezés helyszíne, akkor hatszáz szál hófehér virágot dobtunk a folyóba. A rendezvény szervezői közt zsidó és nem zsidó ifjúsági szervezetek is vannak, köszöntőt mond mások mellett Boross Péter, a Magyar Köztársaság volt miniszterelnöke, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz és a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatója is. Az út azért vezet a pályaudvarhoz, mert ott történtek a vészkorszakban a marhavagonokba bevagonírozások… Aztán hétfőn hat autóbusszal kétszázötvenen útnak indulunk Lengyelországba, a keddi nemzetközi megemlékezésre: az egykori lágernél, Auschwitz-Birkenaunál hatezer ember – túlélők, de rengeteg fiatal is – hajt fejet.
– Március 15-én az államfőtől megkapta munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkeresztjét…
– Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, de ezt csak „név szerint” kaptam én: ez ugyanolyan megtiszteltetés azoknak az önkénteseknek, akik országszerte segítenek bennünket. Például a Szegedi Zsinagógában május 24-én, vagy éppen a Dohány utcai Zsinagógában november 22-én tartandó jótékonysági koncert megszervezésében, megrendezésében. A kitüntetés átvétele után négy nappal feleségem, Tünde, aki optikus, de most „nagyüzemben gyerekezik”, megajándékozott Hannával. A négy fiú – Bence, Ádám, s az ikrek, Áron és Balázs után kislánnyal… Méghozzá AZON a napon… Magyarország német megszállásának 65. évfordulóján… Az élet valóban él és élni akar!(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!