Szultánok fagylaltja

Nem egy ingergazdag hely a damaszkuszi reptér, az biztos. Hajnalban érkeztünk meg, üres acélcsarnok fogadott minket. Prospektusok sehol, csak egy pult, ahol kiadják a vízumot, feltéve, ha nincs izraeli pecsét az útlevélben. Mi előre gondoskodtunk a belépési engedélyről, így hamar a reptér előtti téren találtuk magunkat. Very VIP taxi – kiabált ránk egy derék arab fiatalember. A normál ár tízszereséért kínálta az utat, majd mikor reklamáltunk, buzgón előkapta számlatömbjét, és a másodpéldányokat mutogatva bizonygatta, hogy volt már előttünk élő utas, aki kifizette a rablás szintű összeget. Minket nem hatott meg ez sem, inkább a másik fiatalembert választottuk, aki minibuszát ajánlgatta. Beültünk, majd vártunk vagy egy órát. Addig nem indultunk, amíg tele nem lett a busz. Aztán indult a felfedező túra. Bejártuk a külvárost, ahol gumit égettek, a lakótelepet, ahol még hajnalban is üldögéltek az egyik irodában. Végül megérkeztünk a szállodába, amit megjelöltünk.
A hotelben mosolyogva üdvözölt a menedzser, és nagy meghajlások közepette közölte, hogy sajnos éppen telt ház van. De máris áttelefonált egy másik szállóba, ahol sikerült szobát kapnunk. Az ablakból lehetett látni a Kasszion-hegyet, ahol állítólag Káin megölte Ábelt. Közben hajnalodott, a zöld neonnal megvilágított mecset minaretjéből a müezzin imára szólított.
Délelőtt ébredtünk, és eltaxiztunk a belvárosba. Ha bekapcsoltatjuk az órát, a közlekedés nagyon olcsó, ha erre nem hajlandó a sofőr, az ár tízszeres. „Hiszek Szíriában”-hirdeti óriásplakátokon az elnök. Az első számú vezető portréja a legtöbb boltban, üzletben, intézményben ott lóg a falon. Így van ez a nagy bazár bejáratánál is. Mivel pénteken sétáltunk itt először, ünnepnap lévén kevesen voltak. A Hamidije bazársor közepén lévő híres Bakdash fagyizó bejáratánál azonban ilyenkor is állt a sor. Az üzletet 1895-ben nyitották. Ahogy elnéztem a műanyag székeket, túl sok stílusváltás nem lehetett. Belépéskor rögtön arra gondoltam, feleségem most rohanna ki sírva, ha itt lenne. A fagyit ugyanis a cigiző cukrászinas kézzel dögönyözte, könyékig nyúlva a fémüstbe. Aztán megnyugodtam, mert volt rajta gumikesztyű.
Hosszú tanakodás után bevállaltunk egy adag fagyit. Jó volt, szép volt, a tetejét ráadásul megszórták friss pisztáciával. A fagyizó alapítója kezdetben a jeget a messzi hegyek csúcsáról hozta télen. A tároláshoz fahordókat használt. A jeget fűvel fedte be, a hordókat pedig mély vermekbe rakta. Módszere tökélyre fejlesztését követően kilenc hónapig tudta tárolni a jeget, így árulhatott fagyit még a kánikulában is. A csemege az arab világ uralkodóinak kedvence lett, a falakon államfők, hírességek fényképei tanúsítják a látogatásokat.
 Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!