Különböző színházakban, több szerepben is láthatjuk Margitai Ágit. Fiatalos hevülettel dolgozik, és változatlanul örömet szerez neki a játék. A tatabányai Jászai Mari Színházban bemutatott Celestina, avagy Calisto és Melibea című darabot pedig direkt neki írták.
– És még filozófiát is. Tulajdonképpen okos dolgokat mond az életről, a nő-férfi kapcsolatról.
l Egészen fiatalos hevület van benne, de az öregedés gondjait is a vállán viseli.
– Az elmúlásról is beszél. Tudtam, hogy Lőrinczy Attila nekem írja a darabot, de hogy az én jutalomjátékom, az csak a színlapról derült ki számomra.
l Évek óta szabadúszó, mégis van egy virtuális társulat, ahová tartozik, a tatabányai Jászai Mari Színház, ahol általában ugyanazok játszanak és rendeznek.
– Tatabányára rendszeresen visszatérek, és majd minden évben játszom ott egy szerepet.
l A pályája jó része vidéki színházakban telt.
– Előfordult, hogy Pesten jó helyem volt, de egy rendező kedvéért mégis visszamentem vidékre. Most viszont még két bemutató van előttem, és mindkettő Pesten lesz. Nemrég tartottuk Lukáts Andor rendezésében, a Sanyi és Aranka Színházban a Tiszta vicc premierjét, és májusban már a Dogville című film színpadi változatát mutatjuk be a Bárka Színházban, Anger Zsolt rendezésében. Parti Nagy Lajos pedig egy amerikai darabot dolgoz fel, ezt Ilan Eldad rendezésében játsszuk majd a Thália Színházban, ahol nyáron nyolc előadást tartunk, és kettő még lesz Kőszegen is, utána pedig szeptembertől repertoárra kerül a Tháliában. Három özvegyasszony barátnő van benne, ebből az egyiket játszom. A másik kettő Takács Kati, Bánsági Ildi, a férfi pedig Gálffi László.
l Egerben még pár napja műsoron volt az Emésztő tűz, amiben jókorát szteppel.
– Ez tavalyi produkció, most leállunk vele, de talán Szerbiában még játsszuk.
l Táncosnőként indult. Így aztán a szteppelésnek is van jutalomjáték jellege.
– Egy beteg öregasszonyt játszom, akinek az a mániája, hogy ő milyen remek sztepptáncos volt. Ezt elképzeli magának. A szteppelést szinte a szerző ajánlja fel a színésznek. Én soha életemben nem szteppeltem. Gyorsan megtanultam az egyszerű, primitív lépéseket, ebben a jelenetben tükröződik a tánc öröme, de nem komoly táncos teljesítmény.
l Hihetetlenül energikus tánc közben.
– Mert még most is rendszeresen tornázom. Egy régi olimpiai bajnoknőhöz, Tass Olgához járok. Ez fizikailag és mentálisan is igen jó hatással van rám. Az is, hogy kollektívában tornázom, és kijavítják, amit rosszul csinálok. Ilyenkor jobban figyelek. Nem vagyok lusta típus, de ehhez egyedül, otthon nem lenne türelmem. Bár most a lábsérülésem miatt nem tudok menni.
l Mi történt?
– A Celestinával Egerben vendégszerepeltünk, és azt a dobogórendszert, amin felléptünk, a szűk színpadra tették föl. Volt egy függöny, ami mögött, azt képzeltem, hogy még a dobogó van, de lezuhantam a nézőtérre. Nagyon fájt, bár megúsztam zúzódásokkal, és végig csináltam a próbát meg az előadást, de utána napokig nem tudtam dolgozni. Hasonló már előfordult velem, amikor az Én és a kisöcsémet játszottuk Tatabányán, szabadtéren. A próbát nappal tartottuk, este elvakítottak a reflektorok, és nem láttam, hol kell kimenni a színpadról, így teljes lendülettel lezúgtam az oldaljárásba. Beütöttem a fejem, vérzett is, meg is röntgeneztek, de hála istennek nem volt semmi komoly. Szerencsés vagyok.
l A pályán is szerencsésnek érzi magát?
– Legalábbis nem vagyok szerencsétlen. Az a legfontosabb, hogy örömet szerez a játék, még most is nagyon érdekel. A próbákat pedig, amikor létrejön az előadás, különösen szeretem.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!