Kedves olvasóink közül többen is ostorozzák a „hibát vét” kifejezést, mert szerintük logikailag az ellenkezőjét fejezi ki annak, amit szeretnénk közölni. „Elvéti a hibát”, azaz nem hibázik. Inkább használjuk egyszerűen a hibázik igét – javasolja egyik győri levélírónk. Ezzel kapcsolatban több érdekes ellenvéleményt is olvastam, ezek közül idézném a leglogikusabbat. A „hibát vét”-nél eszerint téves az az érvelés, miszerint a „hiba hibázását” kellene jelentenie. Ezzel szemben egyszerűen arról van szó, hogy a „vét” mellett feltüntetjük a cselekvés végeredményét (hasonlóan a többi esethez). A „hibát vét” félreértése, majd pedig helytelenítése valószínűleg annak a következménye, hogy egyesek keverik a „vét” és az „elvét” szavakat. Azonban az „elvét”-ben található igekötő nem csupán egy különösebb jelentés nélküli töltelék, hanem nagyon is fontos szerepe van, ugyanis az „elvét” már nem a cselekvés végeredményére utal, hanem arra a személyre (vagy dologra), akinek (aminek) a rovására történik a cselekvés. Tehát az „elvét” és a „vét” egyfajta készletet alkotnak, amivel akár a megsértett dologra, akár a sértés végeredményére utalhatunk. A „hibát vét” kifejezés a „mit vét?” kérdésre adható logikus válasz. Ha megnézzük, hogy a „mit vét?” jellegű kérdésekre milyen más válaszokat adhatunk, akkor abból egyértelműen kiderül, hogy mindig az elítélendő cselekmény végeredményét nevezzük meg, és sohasem azt a személyt (vagy dolgot), akinek a rovására történik a cselekvés. Például: Mit vétettem? – Elcsábítottad a feleségem! Mit vétett neked Jóska? – Az engedélyem nélkül vitte el a kocsit. Ezen érvelés szellemében a „hibát vét” kifejezés nem hiba, csak a „hibát elvét” kifejezés lenne helytelen. A gyakoribb vélekedés szerint ugyanakkor mégis inkább a hibázik ige vagy a „hibát ejt” szókapcsolat használata a helyes, mert a vét szó önmagában is megjelöli a tévesztést. Az biztos, egyértelműbb, ha a hibát ejt formulát használjuk, vagy ha ezt a szövegkörnyezet megengedi, egyszerűen azt írjuk: hibázik.
A férfivel vagy a férfival ragozás a helyes-kérdezi egy másik olvasónk. Mindkettő. A ragoknál az illeszkedés ingadozik, a képzők és a jelek esetében pedig, noha a férfi szó magas hangrendű, mégis mély hangrendű toldalék kerül hozzá. Például: férfias, és nem férfies, férfiak, és nem férfiek. Egyes nyelvészek szerint ez azért van, mert eredetileg volt egy hátul képzett mély párja az i hangnak. Többen úgy vélik, a 12. században még volt olyan nyelvjárás, amely használói ismerték a mély i hangot. Ennek az álláspontnak a követői szerint a férfival alak az ősibb, a szebb. De a másik is helyes, hiszen ma már nem használjuk a mély i hangot.
Továbbra is várom leveleiket a szerkesztőség címén, vagy az editor@mediacom.hu címen.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!