Kommentár

Bő két esztendeje egy pentagoni sajtóértekezleten a miniszter háta mögött volt látható a Koreai-félsziget műholdfelvétele: az egy szál aprócska fénylő pont híján koromfekete észak és a jószerivel fényárban úszó dél. Tökéletesen illusztrálva a két koreai állam különbségét. A szintén a sötétségben rejtekző Kim Dzsong Il vadkommunista országfelében már öt éve betiltották a mobiltelefont, internet talán csak némely kormányhivatalban, s a lakosság mást nem láthat televíziós képernyőjén, mint amit a Kedves Vezető megenged számára. Így aztán nem csoda, hogy a phenjani rezsim váltig hirdeti: sikeresen állított pályára rakétájával műholdat, amelynek harcias zenéjét rádióállomásai javában sugározzák. Nyilván némi technikai csalafintasággal, mivel amerikai megfigyelések szerint a rakétakísérlet kudarcot vallott, de erről alighanem  mit sem tud az észak-koreai lakosság.
Ámde nem vallott kudarcot a phenjani fenyegetőzés. A feltevések szerint négy-hat atombombával már rendelkező rezsim próbálkozása érthető riadalmat keltett az e rakétával elérhető szomszédságban, s a Biztonsági Tanács is elítélte a nyilvánvalóan fenyegető célú kísérletet. Mire Phenjan – sejthetően a saját kudarcától felbőszülve – megint megsértődött. Sorra mondja fel „válaszul” a nagy nehezen elért megállapodásokat és újfent belevágott az urándúsítás – további atombombákkal kecsegtető – műveletébe. Hadd riadjon meg még jobban a világ!
Szó se róla, van és indokolt is a nyugtalanság, kivált a Kedves Vezetőről kiszivárgó zavaros hírek hallatán. Hiszen abban sem lehetünk biztosak, hogy él-e még, s ha mégis, birtokában van-e szellemi képességeinek. A végzetes kórjairól rendre szintén kapunk híreket, biztosat talán csak a washingtoni Fehér Háznak jelentenek hírszerzői. Meg az északot egyfolytában pásztázó amerikai műholdak. Sokan máris kirobbant utódlási harcot sejtenek, s ezzel magyaráznák az újrakezdett phenjani packázást a nagyhatalmakkal. Mások csupán úgy vélik, az új amerikai elnök hivatalba lépése utánra megjósolt „próbára tevés” zajlik, s a Kim-rezsim mindenkit meg akart előzni Obama reakcióinak felmérésével. Mindenesetre ő maga még több joggal beszélhet arról, mint tette európai körútján, hogy mindent meg kell tennie a világnak az atomfegyverek korlátozására, majd kiiktatására. Ha az észak-koreai stílszerűen sötét rezsimre és annak pár atombombájára gondolunk, s ekként a dél-koreai fényes főváros (de jobb rakétákkal Tokió és a többi) szinte csapásra számító közelségére, no meg a Kedves Vezetőnek a népéhez és a külvilághoz való viszonyára, akkor nem kifejezés, hogy mennyire helyeseljük Obama sürgetését.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!