Orbánt hasztalan próbálják óva inteni

Ennek egyik oka az, hogy továbbra sincs a legnagyobb ellenzéki párthoz köthető program a válság érdemi kezelési módjára vonatkozóan, nincs tehát a Fidesznek semmiféle érdemi válasza a Bajnai- csomagra. Stumpf István, az Orbán-kormányban egy időben a miniszterelnök helyettesítője, aki általában nem magányos bozótharcos, alighanem más befolyásos párttársakra is számított, amikor a múlt héten az Inforádió munkatársának következő „kérdező észrevételére” feleletet adott:  „Ugye állandóan van egy ilyen nyomás az ellenzéki párton, hogy jöjjön elő a konkrét programjával, és ne csak az elvi programmal.” Mire a volt kancelláriaminiszter: „Így van, ez egy nehéz csapda, mert hogyhaelőjön a konkrét programjával, akkor állandóan arról zajlik majd a vita és hát elő kell jönni a konkrét programjával legkésőbb a választásokon… de addig is én azt gondolom, hogy fel kellene gyorsítani a következő kormányzásra való felkészülést és ennek a munkának a keretében el kellene végezni azoknak a nyilvánosságra került programoknak az átfogó értékelését egy Fidesz-, vagy egy ellenzéki stratégiai program nemzetstratégiai program szemüvegén keresztül, amelynek töredékeit már láthatjuk a jövőnk anyagában, a különböző szakembereknek a megszólalásaiban, de hát önmagában ez a fajta távolságtartó, kicsit destruktív stratégia meg fogja bosszulni magát, hogyha nem tud szisztematikusan felkészülni most már arra, hogy egy kormányzati pozícióban mit mondjon.”
A fideszes politikus a riporter azon felvetésére is egyértelműen reagált,  hogy a párt Bajnait „120 százalékos Gyurcsányként” kezeli, azzal a jelszóval, hogy semmi sem változott. Stumpf kijelenti: „Szerintem nem lehet a Bajnai-kormányhoz ugyanúgy viszonyulni, mint ahogyan Gyurcsány Ferenchez viszonyult korábban a Fidesz és ez nemcsak abban kellene hogy megnyilatkozzon, hogy nem vonulnak ki a Parlamentből, amikor a miniszterelnök beszél, hanem abból is ki kelljen tűnjön, hogy sokkal cizelláltabban kellene értékelni azt a programot, amit most a kormányfő előterjesztett… azt hiszem, hogyha a Fidesz nem tud új, az új helyzetre megfelelő stratégiát kidolgozni, akkor az irtózatos nagy népszerűsége is csorbát fog szenvedni…”
A szöveg az élő beszédnek az írásos interjútól jócskán különböző formai jegyeit viseli magán, de azért ne tévedjünk: ez az utóbbi években a legerőteljesebb figyelmeztetés, amelyet Orbán belülről kapott. Ráadásul ez már azután érkezett, hogy az elnökhöz legközelebb álló szakértő, Matolcsy György által jegyzett könyvet bedobták a köztudatba, egy Orbán jelenlétével felértékelt sajtóértekezleten és maga Matolcsy is sorozatosan megnyilatkozott. Legutóbbi napilapinterjújában ismét kifejtette pártja ellenreceptjét, amelyben ezúttal sincs semmi új: állami invesztíciókkal megindítani a növekedési hullámot, nagyarányú adó- és járulékcsökkentéssel egymillió új munkahelyet teremteni és ezután csökkenhetnek majd a kinnlevőségek. (Nem csoda, hogy azok, akik dolgoztak a Reformszövetség tervén – amelynek rokonságát Bajnai programjával nehéz volna letagadni –, Matolcsy szövegét olvasva elképedve legyintettek: semmi új nincs a Fidesz tarsolyában. Magyarország számára ez teljesen irreális koncepció, hiszen miközben adót, járulékot csökkentenének és – úgymond – felkészülnének a növekedésre, meg az adósságcsökkentésre, a való világban ezalatt senki sem finananszírozna bennünket. Ahogy erről Békesi László mondta: ezzel a kalandorpolitikai programmal nemhogy jövő tavaszig nem tartana ki az IMF-hitel, de már egy-két hónap alatt csődbe menne az ország.)
Egyelőre úgy tűnik, Stumpf és néhány más hasonló pozíciójú szereplő kritikája lepattan a falról, amellyel Orbán Viktor körbevette magát. A hivatalos politikában, vagy az ellenzéki párthoz közeli lapokban árnyékát sem lehet látni annak, ami az új realitások tudomásul vételére utalna. A párttól nem éppen távol álló Magyar Nemzet hétvégi számában az interjút adó Boros Imre – az Orbán-kormány PHARE-minisztere, Torgyán egykori pénzügyi főtanácsadója – megrója az újságírót ezért a kérdésért: „Lehet, hogy a Fidesz sem tudna mást tenni, mint megszorítani?” Boros dorongol, szerinte „ez az általános baloldali vélemény sulykolása…” És kifejti, „a magyar rendszerváltás kudarcának legfontosabb kovácsa a Magyar Nemzeti Bank és a külföldi érdeket kiszolgáló monetáris politika.” Ismerős mondat, néhány éve a MIÉP is ezt mondja. Ez utóbbi pártnak ismert reprezentánsa – egykor országgyűlési képviselőjelöltje – volt a másik cikkíró, Csáth Magdolna egyetemi tanár, aki tovább  írja a megkezdett mondatot: „Bajnaiék csak vállalták azt, amit mások nem: hogy a nemzetközi pénzvilág és a nagytőke ostoraként végigvernek a magyar lakosságon, elvéve tőle, amit még lehet…”
Nehéz más következtetésre jutni: Stumpf szavai ma még pusztába kiáltott szavak. Hogy mi lesz akkor, amikor kiderül, hogy már csorbul a népszerűség, amikor már a program hiányának, a  gáttalan-parttalan demagógiának a következményeivel szembesülnek, azt ma még nem látjuk. B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!