Ilyen kellemes közvélemény-kutatási eredményekkel még nem szembesült a
Fidesz, mégis – így tudják a pártügyekben bennfentesek – Orbánhoz sorra
érkeznek a figyelmeztetések: erről a pontról valószínűbb a visszaesés,
mint a további térnyerés.
A fideszes politikus a riporter azon felvetésére is egyértelműen reagált, hogy a párt Bajnait „120 százalékos Gyurcsányként” kezeli, azzal a jelszóval, hogy semmi sem változott. Stumpf kijelenti: „Szerintem nem lehet a Bajnai-kormányhoz ugyanúgy viszonyulni, mint ahogyan Gyurcsány Ferenchez viszonyult korábban a Fidesz és ez nemcsak abban kellene hogy megnyilatkozzon, hogy nem vonulnak ki a Parlamentből, amikor a miniszterelnök beszél, hanem abból is ki kelljen tűnjön, hogy sokkal cizelláltabban kellene értékelni azt a programot, amit most a kormányfő előterjesztett… azt hiszem, hogyha a Fidesz nem tud új, az új helyzetre megfelelő stratégiát kidolgozni, akkor az irtózatos nagy népszerűsége is csorbát fog szenvedni…”
A szöveg az élő beszédnek az írásos interjútól jócskán különböző formai jegyeit viseli magán, de azért ne tévedjünk: ez az utóbbi években a legerőteljesebb figyelmeztetés, amelyet Orbán belülről kapott. Ráadásul ez már azután érkezett, hogy az elnökhöz legközelebb álló szakértő, Matolcsy György által jegyzett könyvet bedobták a köztudatba, egy Orbán jelenlétével felértékelt sajtóértekezleten és maga Matolcsy is sorozatosan megnyilatkozott. Legutóbbi napilapinterjújában ismét kifejtette pártja ellenreceptjét, amelyben ezúttal sincs semmi új: állami invesztíciókkal megindítani a növekedési hullámot, nagyarányú adó- és járulékcsökkentéssel egymillió új munkahelyet teremteni és ezután csökkenhetnek majd a kinnlevőségek. (Nem csoda, hogy azok, akik dolgoztak a Reformszövetség tervén – amelynek rokonságát Bajnai programjával nehéz volna letagadni –, Matolcsy szövegét olvasva elképedve legyintettek: semmi új nincs a Fidesz tarsolyában. Magyarország számára ez teljesen irreális koncepció, hiszen miközben adót, járulékot csökkentenének és – úgymond – felkészülnének a növekedésre, meg az adósságcsökkentésre, a való világban ezalatt senki sem finananszírozna bennünket. Ahogy erről Békesi László mondta: ezzel a kalandorpolitikai programmal nemhogy jövő tavaszig nem tartana ki az IMF-hitel, de már egy-két hónap alatt csődbe menne az ország.)
Egyelőre úgy tűnik, Stumpf és néhány más hasonló pozíciójú szereplő kritikája lepattan a falról, amellyel Orbán Viktor körbevette magát. A hivatalos politikában, vagy az ellenzéki párthoz közeli lapokban árnyékát sem lehet látni annak, ami az új realitások tudomásul vételére utalna. A párttól nem éppen távol álló Magyar Nemzet hétvégi számában az interjút adó Boros Imre – az Orbán-kormány PHARE-minisztere, Torgyán egykori pénzügyi főtanácsadója – megrója az újságírót ezért a kérdésért: „Lehet, hogy a Fidesz sem tudna mást tenni, mint megszorítani?” Boros dorongol, szerinte „ez az általános baloldali vélemény sulykolása…” És kifejti, „a magyar rendszerváltás kudarcának legfontosabb kovácsa a Magyar Nemzeti Bank és a külföldi érdeket kiszolgáló monetáris politika.” Ismerős mondat, néhány éve a MIÉP is ezt mondja. Ez utóbbi pártnak ismert reprezentánsa – egykor országgyűlési képviselőjelöltje – volt a másik cikkíró, Csáth Magdolna egyetemi tanár, aki tovább írja a megkezdett mondatot: „Bajnaiék csak vállalták azt, amit mások nem: hogy a nemzetközi pénzvilág és a nagytőke ostoraként végigvernek a magyar lakosságon, elvéve tőle, amit még lehet…”
Nehéz más következtetésre jutni: Stumpf szavai ma még pusztába kiáltott szavak. Hogy mi lesz akkor, amikor kiderül, hogy már csorbul a népszerűség, amikor már a program hiányának, a gáttalan-parttalan demagógiának a következményeivel szembesülnek, azt ma még nem látjuk. B.B.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!