Kovács Nikolett
– Sűrű és benzingőzös a hétvégéje…
– Végre! A mogyoródi Hungaroringen az Alpok-Adria Gyorsasági Motorversenyt rendezik meg, a 600 köbcentis kategóriában indulok a Yamaha R6-ossal. Mint többnyire mindig, fiúk, férfiak között. Soha, de soha nem éreztem a hátrányát – igaz, előnyét sem – ennek. Amikor az időmérők jók, s jönnek az eredmények, akkor már csak egy vagy közülük, sporttárs. Egy olyan haver, aki egyben ellenfél, akivel számolni kell. A tavasz most tényleg jó benzingőzös! Idén először rendeznek Magyarországon női – meghívásos – motorversenyt is, tizennégy résztvevővel, egyikük én vagyok. Tavaly váltottam a 125 köbcentiről, az volt a tanulóévem. Életemben először indultam ekkor női Európa-bajnokságon is, s 2008. október 12-én felállhattam a dobogó harmadik fokára, bronzérmesként én lettem az év versenyzője. Jó „tanulóév” volt tehát… Első magyar nőként lettem érmes, Eb- pontot is elsőként szerezhettem, s ez tényleg jó érzéssel tölt el, bár a jelen és a jövő a mostani gazdasági válságban nem ad egyértelműen optimista kilátásokat. Pedig de nagyon szeretnék sok versenyen, vb-futamon is indulni! Ám a pénz beszél – a karaván nem nagyon halad! Tudjuk jól, az autó-motorsport – benne a motor, a gokart, a Formula–1, de minden egyes ága-boga – méregdrága technikai sport. S ha az embernek nincsenek pénzbeli nagy szponzorai, még gyári támogatással is nehezen állhat rajthoz. Tavaly például ki kellett hagynom egy Eb futamot, s a jelen állás is azt mutatja: csak itthon indulhatok, mert az olcsó(bb). Reményem, hogy a világgazdasági válság azért előbb-utóbb csillapodni fog. Mert, hogy finoman fogalmazzak – bár ugye „fiúsítva” vagyok – kakiból nem lehet várat építeni. A motorsportban sem.
– Édesanyja, Wodicskáné Tállyai Beatrix – aki „civil”, pályán kívüli balesete után mozgássérülten, rokkantnyugdíjason is edző, menedzser, mindenes szervező, sok-sok minimotor-mániás gyerek pótmamája – három évtizede magyar ralibajnok volt…
– Születésem után befejezte a versenyzést. Viszont négyevesen benzines kismotorra tett szert – nekem. Anyu napi tizenkét órában hajt értünk mai is. De pénzünk nincs. Húsz éve együtt dolgozunk a sikerért! De szívfájdalmam, hogy nem tudom megmutatni egyenlő esélyek, profi körülmények közt, hogy mire lennék képes, amikor csak a saját tudásom szabna esetleg határt… Szóval vágyom arra magam is, hogy megtudjam: a legjobb technikai, anyagi, szakmai háttérrel mire mennék… Közutakon nem motorozok, szeretem a biztonságot meg a jó minőségű aszfaltot: szerintem az autópályán ma sokkal nagyobb a rizikó, mint nálunk, „zárt pályán”, a legnagyobb sebességnél. S hogy mit csinálok még? Mindent, amit egy huszonéves. Például nyelvet tanulok, fejlesztem az izomerőm, s az élet nagy dolgain elmélkedem. A győri Szent István Egyetem marketing szakán készülök másoddiplomás szakdolgozatomra, amit éppen versenyek miatt halasztottam el. Persze, hogy sporttémában…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!