Pál is megfordult itt
Damaszkusz keresztény negyedében, a kereszt nélküli templom mellett beülünk egy kis kávézóba. Francia a tulaj. Ízlése remek, a korábban látott szörnyű kifőzdék helyett végre csinos székeken pompás ételeket falatozhatunk. Az ablakon kifelé bámulva farmernadrágos lányokat, nevetgélő asszonyokat látunk. Más a kép, mint a nagy bazárnál, ahol főleg lefátyolozott, fekete csadorba burkolózott asszonyok sürögtek-forogtak. Bár második sétánk alkalmával már ott is le tudtam fotózni néhány színes ruhás, tarka kendős fiatalt.
Az utcai árustól még veszünk egy frissen facsart narancslevet. Gondolkoztunk a teán is, a látványos ruhába öltözött teásfiú Las Vegas-i mixereket megszégyenítő zsonglőrködés után öntött feketés nedűt a poharakba. Aztán nem mertük meginni, kényesebb a gyomrunk, mint a helyieké. Maradt a narancs, édesen, frissen. Elsétáltunk egy húsbolt mellett. A leendő vásárlókat brutális tevefej csalogatta az üzletbe. Mellette frissen sültek kaphatóak, jó étvágyat! Azért a harmadik nap egy mézes-édes süteményt bevállaltunk, ennyi volt az utcai próbálkozás.
Tele hassal még a történelem iránt is érdeklődőbb az ember, el is indultunk a híres Omajjad mecsetbe. A bejáratnál persze kiszúrták, hogy nem tűnünk hithű muzulmánnak. Akkor viszont belépő kell – mondta egy derék arab úriember magyarul. Mint kiderült, a fia magyar lányt vett el, így ő is megtanult pár szót. Mindjárt ajánlkozott is idegenvezetőnek. Nem bántuk meg, magunktól vélhetően sose jöttünk volna rá, hol van Keresztelő Szent János feje. Mert itt őrzik, a mecset nagytermében. Az elzárt szentély zöldesen világít, belül fémesen csillog az ereklyetartó. A mecset másik termében sokkal többen tolonganak. Itt vezetőnk elmondása szerint Mohamed próféta unokájának a fejét őrzik. A szent helyen idősek, fiatalok borítják csókokkal a fém emlékmű külsejét.
A mecsetből kifelé jövet derék vezetőnk felajánlja, nézzünk be ismerőse házába, ahonnan pazar a kilátás. Igazából semmi különös nincs a látványban, viszont az ismerős remek díszdobozokat árul. Kötelességtudóan vásárolunk. A magyar rokonokkal büszkélkedő idegenvezetőnk értékeli igyekezetünket, ezért ingyen elkísér minket az Al Azem palotába. Itt élt régen a damaszkuszi kormányzó. Ahogy átjöttünk a bejáraton, és bejutottunk az udvarba, kellemes virágillatot éreztem. Közben egy arab fiú lanton játszani kezdett, mi meg csak álltunk, mélyeket szippantottunk a levegőből, és csodáltuk a mandulafát, a virágokat. Mesebeli kert ez, pihenőpadokkal, zenével. Átéreztük, milyen lehetett a basa kellemes hétköznapja.Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!