Rasszista vagyok? A cigánykérdésről tabuk nélkül

A politika és jelenleg a közbeszédet meghatározó szakértők félnek kimondani: a cigányságnak is van mit tennie. Ezzel szemben vannak, akik csak a cigányságot okolják mindenért, ami tarthatatlan. Gyakran elhangzik például szakértőktől, a magyar középosztály soha nem fogja megérteni, hogy integráció nélkül nincs jövő, de arról nem beszélünk, a cigányság vajon akar-e integrálódni, megértette-e az integráció jelentőségét?
Lehet rasszistának, szociálisan érzéketlennek nevezni, aki azt mondja: egyetlen munkaképes ember se kapjon segélyt vagy, hogy külön osztályban jobb eredményt érnének el a cigányok, de nem érdemes. Ezek nem rasszista kijelentések, csupán másfajta szakmai, politikai megközelítések. Van értelme más megközelítésnek, mert a jelenlegi nem működik.
Természetesen nem akarom azt mondani, a magyar lakosság kivétel a világon, és nem rasszista. A teljesen bigott rasszisták aránya 10-15 százalék, az agresszíveké ezen belül 4 körüli. A statisztikai rasszisták aránya azonban a maradék népesség 80 százaléka. Ezek az emberek – a cigányság statisztikailag igazolt munkanélküliségét, képzetlenségét látva – általánosítanak. Egyenlőségjelet tesznek a segélyezettek és a cigányság között, mint Kállai Ernő kisebbségi ombudsman is tette. Ez nem feltétlenül okoz kárt, de okozhat, a legnagyobbat a munkaerő-piaci diszkrimináció és az iskolai szegregáció terén. A statisztikai rasszisták, azonban befolyásolhatók jó hírekkel, de sajnos kevés a pozitív példa. A médiában nem látunk sikertörténeteket cigánycsaládokról. A sikertörténeteknek komoly gátat szab, hogy a felsőoktatásban tanulók aránya fél százalék alatti, pedig ez segíthetne.
Hangsúlyosan ki kell végre mondani a legfontosabbat: a cigányság nélkül nem megy! Hozhat a többségi társadalom bármekkora áldozatot, lehet bármennyire toleráns, az ő erőfeszítésük nélkül nem lehet kitörni. Lehet ingyenes étkezés, ruha, bármi, ha nem mennek iskolába, otthon nem írják meg a leckét, ha nem szereznek szakmát, akkor hiába.
A szociális rendszer nem azért van, hogy helyettesítse a munkát. Nem választást kínál a munka és segély között, a valóban rászorulók megsegítését kéne szolgálnia. Bármit is állítsanak a szakértők, mindenki öngondoskodó. Valójában a magatehetetlenek kivételével mindenki öngondoskodó.
Egy társadalom akkor sikeres, ha olyan viselkedésformákat jutalmaz, amik előremutatóak. A munkába állást a munkanélküliség helyett, a felelős szülői magatartást a felelőtlen helyett. A nyolc általánossal sem rendelkezők között csak 10%-ának van munkája, köztük a nők csupán 2%-ának. Sajnos ezzel párhuzamosan a csak 8 általánost végzettek aránya 20 százalék, közben szakmunkás-hiány van. A megoldás nyilvánvaló, a képzettség emelése, de a 18 éves tankötelezettség ellenére is tömegek csak 8 általános végeznek, ám tudásszintjük még ennek sem felel meg. Közöttük meglehetősen nagy számban vannak cigányok. Az állítják, a cigányság nem érzi jól magát az iskolarendszerben. Szakértők szerint speciális programok kellenek, mégsem tudnak igazi eredményt felmutatni ott sem, ahol a lehetőségek adottak, mert a program önmagában nem elég, motiváció kell, amit a jelenlegi rendszer nem ad, a tanulatlanságot jutalmazza. Annak ugyanis, aki „karrierjét” a szociális ellátó rendszerre építi, racionális döntés nem tanulni. Halmozottan hátrányos helyzetűnek csak az minősül, akinek szülei nem végeztek 8 általánosnál többet. Amennyiben egy szülő fiatalon olyan „felelőtlen”, hogy szakmát tanul, „tönkreteszi” gyermekei jövőjét, mert azok nem lesznek jogosultak ingyenes óvodai, iskolai étkeztetésre, tankönyvre stb. Miért teremtettünk és tartunk fenn olyan rendszert, amiben racionálisabb döntés nem tanulni, mint tanulni? Ez az, ami igazán cigányellenes.   
Politikusi magasságokból a cigánykérdés egyszerűnek látszik: az emberekben van a hiba. Túl rasszisták, nem elég felvilágosultak, toleránsak, szolidárisak. Talán így van, de a nélkül, hogy egyetlen szélsőségest is felmentenék, hozzá kell tennem, ezek az emberek eddig békében éltek. Nem alakítottak gárdát, nem masíroztak fel s alá. Valami megváltozott, az eddig lappangó, de még kontrollált előítéletek kicsaptak. Kívülről nézve, az a benyomásom, a politikusok azt gondolják, ez néhány szélsőséges lelki változásával indokolható. Meglehetősen történelmietlen és abszurd nézet.
Gondolataimat vitaindítónak szántam. Kíváncsi vagyok mások véleményére is.
A tanulmány teljes terjedelmében a http//magyarorszag21.blog.hu oldalon olvasható.
Kovács Tibor Szekszárd,
a Magyarország 21 Kör tagja

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!