Balázsovits Lajos, a Játékszín igazgatója, színész, rendező, még nem tudja, mennyi pénzből gazdálkodhat a második fél évben. A háttérben tárgyalások folynak arról, hogy a Játékszín a minisztériumtól átkerüljön a fővároshoz.
– Akartam is meg a szerencse is segített. Ruszt Józsefnek köszönhetem, hogy Szegeden engedélyezte az első, nem túl sikeres rendezésemet.
r A Játékszínt már azzal kapta meg, hogy ön fogja ott a darabok jó részét rendezni?
– Lényegében igen, előtte már rendeztem máshol is, emiatt ez nem volt kérdés.
r És az kérdés volt, hogy milyen lesz a Játékszín profilja?
– Az igen.
r Ön előtt inkább magyar darabokat játszottak ott.
– Igen, de én osztottam, szoroztam, figyelembe vettem az akkori 46 millió forintos állami támogatást, és azt mondtam, hogy ez erre a profilra nem elég. Olyan színházat kellett csinálnunk, ami az állami támogatás mellett pénzt hoz. Az alapító okiratba idejöttömkor az került be, hogy népszerű művészekkel saját produkciókat hozunk létre, és az addigi befogadó színházi profilt is elhagytuk.
r Vagyis bulvárszínházat hoztak létre.
– Így van. Szóban megállapodtunk még arról, hogy amennyiben a pénzügyi helyzet megengedi, időnként különleges darabokat is bemutatunk.
r Színészként hosszú időre eltűnt a nézők elől. Miért?
– 1992. november elsején jöttem a Játékszínbe. Megígértem az újságíróknak, hogy tíz évig nem lépek színpadra.
r Miért ígérte ezt meg?
– Mert minden újságíró azon lovagolt, hogy igazgatóként majd magamnak osztok szerepeket. Betartottam az ígéretemet. Az 55. születésnapomon adtuk elő a Gázláng című darabot, amit eredetileg Ács János rendezett volna, de egyeztetési okokból visszalépett. Emiatt alakult úgy, hogy én lettem a rendező és a főszereplő is. Ami azért a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy amikor én voltam fönt a színpadon, Bodrogi Gyula nézte lentről a próbát, amikor Bodrogi volt a színpadon, én. Az nehéz volt, amikor mindketten a színpadon voltunk.
r Netán azért is hagyta abba a színészetet, mert be volt skatulyázva a szépfiú szerepkörbe, és már kinőtt abból? Esetleg azt érezte, hogy nem igazán jó?
– Semmi köze nem volt ehhez a döntésemnek. Arra gondoltam, ha én nem játszom, akkor emiatt a színház nem támadható, és, hogy az igazgatás, plusz mellette a rendezés teljes embert kíván.
r Máshová nem hívták játszani?
– Hívtak a Vígbe, a Madáchba és vidékre is. De akkor én tudatosan léptem ki a színészetből. Semmiféle sértődöttség nem volt bennem.
r A Játékszín teljesen indokolatlanul még mindig a minisztérium fennhatósága alá tartozik. Már többször szó volt róla, hogy átveszi a fővárosi önkormányzat. Állítólag jó néhány tárgyalás is volt már.
– A háttértárgyalások változatlanul folynak a minisztérium és a főváros között. Mindkét fél velem is tárgyalt. Még mindig az a szándék, hogy a főváros átvenné a színházat.
r De az ön szerződése év végén lejár.
– Lejár, erről is tárgyaltunk a háttérben, de erről nem akarok nyilatkozni, végül is már tizenhét éve itt vagyok. Ez magyarul azt jelenti, hogy az én szándékomtól is függ, hogy mi lesz a jövőben.
r Vagyis igazgató akar maradni?
– Ha a feltételek normálisak, akkor igen.
r Mit rendez legközelebb?
– A másik két minisztériumi színházzal, a Magyar Színházzal és a Budapesti Kamaraszínházzal együtt csak azt tudjuk, hogy július 1-jétől mennyi a működési költségünk, de hogy mennyit fordíthatunk produkciók létrehozására, azt még nem. Júniusban tudom csak meg, hogy az év második felében mennyi pénzünk lesz. Az volt a tervem, hogy négy vagy öt bemutatót tartunk ebben a naptári évben. Ebből már kettő megvolt. Elvileg még hármat szerettem volna, például tavasszal egyet, amire most nincs pénz. Az nagyjából biztosnak látszik, hogy egy premiert még tarthatunk idén, csak az a kérdés, hogy két-, három-, öt-, tízszereplős darabra futja-e. Így nagyon nehéz dönteni. De ettől függetlenül a háttérben tárgyalok emberekkel, csak erről egyelőre nem merek nyilatkozni, mert aztán kiderülhet, hogy az, amiről beszéltem, nem valósulhat meg.
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!