Amikor Neil Armstrong 1969. július 21-én elsőként a Holdra lépett, a kicsiny fedélzeti patikában volt Aspirin is, hogy a hosszú utazás alatt fellépő fej- és izomfájás ellenszere legyen. A NASA orvosa Dr. Charles Berry akkor mondta, hogy „az aszpirint biztosan az örökkévalóságig fogják használni.” Lehet, hogy igaza volt…
Dr. Harcos Péter főorvos, a Szent Imre Kórház neurológiai osztályának vezetője elmondta, hogy időszámítás előtt 400 körül Hippokratész szülési fájdalom enyhítésére szalcilát tartalmú fűzfalevelet javasolt fogyasztani, majd 400 évvel később Dioszkoridész a kólika orvoslására apróra vágott, borssal, borral kevert leveleket, köszvény ellen leveleket, kéregfőzetet ajánlott. Angliában a Royal Society tagjainak Edward Stone tiszteletes 1763-ban elsőként számolt be arról, hogy a fűzfakéregfőzet ugyanolyan gyorsan és biztosan csillapította a lázat, mint arra az addig alkalmazott kínafakéreg. További neves dátum, 1828, amikor fűzfa (salix) főzetéből Johann Buchner müncheni gyógyszerészprofesszor keserű, sárgás anyagot vont ki és azt szalicinnek nevezte el. A Sorbonne-on 1838-ban Raffaele Piria fiatal olasz vegyész, a szalicint savas főzéssel cukorra és aromás vegyületre bontotta, azt oxidálta, nyomában színtelen, hosszú tűkristályokból álló anyagot, szalicilsavat kapott. A szalicilsav azonos a tündérfüst (Spirea ulmaria) kivonatából nyert spireasavval. Az aszpirin történetének újabb állomása volt, amikor Charles Gerhardt, a Montpellier-i Egyetem kémiaprofesz-szora a szalicilsav nátriumsóját acetil-kloriddal reagáltatta, és így kapta meg az acetil-szalicilsavat, vagyis az aszpirint. Az új vegyületet azonban a professzor jelentéktelennek tartotta.
A szalicilsav (o-hidroxi-benzoesav) kémiai szerkezetével Hermann Kolbe marburgi professzor 1859-től foglalkozott és a sav előállítására egy új módszert dolgozott ki. A reakciót 1874-re ipari szintézissé fejlesztette, a szintetikus gyógyszeripar kezdete a Kolbe-féle szalicilsav-szintézis lett. Friedrich von Heyden a szalicilsav-termelésre gyárat alapított. Kolbe és mások felfedezték, hogy a szer a reumát is gyógyítja. Akkoriban a beteg vagy tűrte a reumatikus fájdalmakat, vagy szedte a kellemetlen ízű, hányingert, gyomorhurutot okozó szert. Felix Hoffmann 1894-ben a festékeiről ismert Bayer cég gyógyszerészeti részlegébe került és a fájdalomcsillapító gyógyszer előállításával kísérletezett. Erre az is inspirálta, hogy apja súlyos reumás fájdalmaira szalicilsavat szedte, de attól igen súlyos gyomorpanaszai voltak. 1897-ben acetil-szalicilsavat állított elő, ami a szalicilsavhoz képest csekély mellékhatást váltott ki. Kollégáival a sikeres humán alkalmazást követően Aspirin néven forgalmazták. A világszerte ismertté vált név a következőképpen tevődik össze: Az „A” az „acetil”-t, az alapanyag acetilszalicilsav egyik alkotórészét helyettesíti. A második szótag, a „spir” a hatóanyag történetére utal, a tündérfüst (Spirea ulmaria) nedvéből származó spirsavra emlékeztet. Ez a sav kémiailag azonos a szalicilsavval. És végül az „in” a gyógyszerelnevezéseknél az akkoriban használt szóvégződés volt. Kezdetben porként, 1900-tól már tablettaként is kapható.
1980-as évek közepéig mindenekelőtt fejfájás ellen szedték.
Lawrence Craven az 50-es években figyelt fel az aszpirin jótékony szív- és érrendszeri hatásaira. Azt javasolta a 40-65 éves férfi betegeinek, hogy naponta szedjenek kis mennyiségű aszpirint. 400 ilyen korú betege közül 2 évi aszpirinszedés alatt egynél sem tapasztalt infarktust.
Hatásmechanizmusát az 1970-es években tárta fel Vane, Bergstrom és Samuelson, munkájukat 1982-ben Nobel-díjjal ismerték el. Az acetilszalicilsav az úgynevezett prosztaglandinok bioszintézisét gátolja. Ezek a szervezet saját anyagai, amelyek sokrétű feladatot látnak el a szervezetben. Vane ezért a felfedezéséért 1982-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat és az angol királynő nemesi rangra emelte.
Miként Harcos doktor elmondta, az acetil-szalicilsav megakadályozza a vérlemezkék – úgynevezett trombociták – összecsapzódását, így gátolja a vérrögképződést. Sérülés esetén ez életfontosságú, hogy az ér falán keletkező nyílás gyorsan elzáródjon. Csakhogy a folyamat akkor is működik, amikor az ér belső felszíne alig sérül, így a vérzés csillapításában életfontosságú alvadék, akár az eret elzárva vérröggé alakulhat. Márpedig, ha az elzáródás szívkoszorúérben történik, akkor szívinfarktus, ha agyi érben, akkor agyi infarktus (isemias stroke) keletkezik.
Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatal (FDA) az 1980-as évektől széles körben alkalmazzák a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatának csökkentésére az aszpirint.
Mára már klinikai vizsgálatok sora bizonyította, hogy az agyi keringési zavar megelőzésére 65 éveseknél idősebbek körében szívbetegség kockázatától függetlenül is a rendszeres alacsony dózisú aszpirinterápiát érdemes megfontolni.
Az agyi és a szívinfarktust követően, vagy a koszorúér-betegség szempontjából fokozott kockázatú embereknek bizonyos életkor után már eddig is javasolták kis adagban aszpirin szedését. A szívbetegségek megelőzésének amerikai szakbizottsága új vizsgálati eredmények alapján még fiatalabb korban ajánlja a folyamatos kezelést mind a nőknek, mind a férfiaknak.
A szakbizottság, a US Preventive Services Task Force ezért azt javasolja, hogy háziorvosukkal megbeszélve a nők 55-79 éves, a férfiak 45-79 éves koruk között szedjék a 81-100 mg aszpirint tartalmazó tablettát, mert az segít a legtöbb halálesetet okozó szív- és érbetegségek megelőzésében, ugyanakkor a kezelés kockázata sokkal kisebb, mint a várható előny.
Krasznai Éva
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!