A magyar labdarúgó-válogatott két egyénisége sajnos hosszabb időre kiesett a játékból. Az egyikük Buzsáky Ákos, a Queenspark Rangers középpályása, aki novemberben a Manchester United elleni kupameccsen jobb térdében keresztszalag-szakadást szenvedett, míg a másikuk, Torghelle Sándor, aki egy hete bajnoki meccsen szenvedett hasonló sérülést. Torghellét már megműtötték, Ákos pedig hosszú idő után elkezdhette az edzéseket.



 Ákos már labdával tréningezik

Milyen pályatulajdonosnak lenni? – kérdeztük Buzsákyt.
– Mindent a Grund FC-nek köszönhetek, amelyet édesapám hívott életre, ott ismerkedtem meg a játékkal, és ezért elsődleges kötelességemnek tartom, hogy segítsem a gyerekek labdarúgás iránti szeretetét. Ezért vásároltam meg Rákoshegyen a volt Strabag-pályát, amelyet a Grund FC működtetésére vettem meg. Ez  egy családi vállalkozás, ahol két füves pályát alakítottunk ki, és hamarosan megkezdjük a lerobbant épület renoválását is.
Akkor most térjünk rá az angol bajnokságra, ahol a Queenspark Rangers játékosa.
– Sajnos hosszú ideig voltam sérült az elmúlt évben. Kétszer is komoly kihagyásom volt, de most már túlvagyok a lábadozáson, és a labdás edzéseket is elkezdhettem.
Melyik lába a jobb?
– Az embert az ág is húzza, jobblábas vagyok, és az a térdem sérült meg, de némi iróniával szólva, most a bal lábamat használom, azaz nem árt a gyakorlás egy kicsit a „sutára” sem.
Milyen szinten tudja már használni a lábát?
– Januárban kezdtem el a rehabilitációs munkát, már részt tudok venni a futóedzéseken, nincsenek fájdalmaim, sőt ha nem is erősen, de a jobb lábammal tudok passzolgatni. Az orvosok szerint úgy másfél hónap kell még ahhoz, hogy teljes értékű edzéseket tudjak végezni.
Angliában hamar megszerettette magát, miután a Portótól kölcsönbe érkezett a szigetországba, sőt a szurkolók felruházták olyan becenevekkel, amelyekre igencsak büszke lehet. Hogy csak kettőt említsünk: ön a „Fehér Pelé”, avagy a „Mágikus Magyar”.
– A drukkerek sokszor túlzásba esnek egy-egy jobb teljesítmény láttán, ám meg kell mondanom, nagyon jólesett, még ha túlzó is a dicséret.
Milyen úton jutott el mostani klubjához?
– A Grund FC-ben kezdtem, az MTK csapatában lettem első osztályú labdarúgó, onnan kerültem ki Portugáliába. Sajnos akkor olyan erős volt a borváros csapata, ahol José Mourinho volt a trénerem, hogy csak egy-egy alkalommal kaptam lehetőséget, ezért kerültem kölcsönbe Angliába.
A meg nem alkuvásáról, a szókimondásáról is ismert Mourinho szép útravalóval látta el távozásakor, amikor azt mondta: Ákos kivételes tehetség, ráadásul olyan ember, aki mindig tanulni akar.
– Erre mindig büszke leszek.
A Plymouthnál mutatkozott be Albionban. Innen került a Queenspark Rangershez. Mi volt a cél jelenlegi együttese előtt, mielőtt belevágtak a bajnoki szezonba?
– Miután Flavio Briatore, a Forma–1 meghatározó alakja, és a nagyfőnök, Bernie Ecclestone megvásárolta a csapatot, más nem lehetett a terv, mint hogy kiharcoljuk a rájátszásba kerülést. Sajnos nem sikerült, mert nemcsak én, hanem a csapat meghatározó játékosai közül többen is megsérültek, emiatt alig akadt olyan meccs, amelyen a legjobb összeállításban tudtunk volna pályára lépni.
A sikertelenségnek tudható be az edzőváltás?
– Gondolom, hogy ez lehetett az ok. Most egy olyan ember vezeti a tréningeket, aki két évvel ezelőtt még a csapat játékosa volt, Garreth Ainsworth, ő csak megbízott a szezon végéig, most keresik azt a trénert, aki átveheti a csapat irányítását.
Igen ismert mesterek neve merült fel, legalábbis az internetet böngészve, a Parkőröknél. Többek között arról lehetett olvasni, hogy a brazil Scolari, vagy akár Romario is a csapat főnöke lehet.
– Én is hallottam erről, de konkrétumról nem tudok beszámolni. Egy biztos: a Forma–
1-es főnökök olyan valakit keresnek, aki neves edző és kihozhatja csapatunkból a legtöbbet.
Már többször szóba került Briatore és Ecclestone neve. Sérülése után meglátogatták?
– A kórházban nem, de amikor először bementem a klubba, Briatore felkeresett, és mielőbbi jobbulást kívánt, és azt várja tőlem, hogy hozzam azt a formámat, amelyet a sérülés előtt mutattam.
 Angliában imádják a focit. Most döcögött a szekerük. Látszik ez a nézőszámon?
– Nagy volt az elvárás velünk szemben, ennek ellenére alig csökkent a bajnoki mecscseken a nézők száma, átlag 13-14 ezer drukker van a lelátókon, amikor pályára lépünk.
Eddig 13 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Hogyan látja most az esélyeinket, a világbajnoki selejtezők folytatása előtt?
– Sajnos nem sokszor kaptam lehetőséget az elmúlt évek során, de Koeman kapitány úr bizalmat szavazott, ezt nagy megtiszteltetésnek tartom. Ami meg az esélyeket illeti, úgy érzem, a mostani társaságban van annyi tartás, hogy ott legyünk a végelszámolásnál, vagyis az őszi mecs-
csek döntenek majd arról, hogy sikerül-e végre, 23 év után kijutnia a magyar válogatottnak egy világverseny döntőjébe.

 

 

Torghelle három hétig ágyfogságban

Az elmúlt napokban súlyos sérülést szenvedett a német másodosztályban, az Augsburg együttesében játszó válogatott csatár, Torghelle Sándor. Az Osnabrück elleni meccsen összecsapott a kapussal, és már akkor látni lehetett, hogy súlyos sérülést szenvedett, az orvosok szerint műtétre lesz szüksége. Igazuk lett. Azóta Torghellét meg is operálták a hét elején, ám beszélgetésünkkor már otthon lábadozott.
Hogy van?
– Hogy lehetnék? Egyórás műtétem volt, altatva voltam, és ekkor derült ki, hogy nemcsak porcsérülést szenvedtem, hanem belső térdszalagszakadást is, és ráadásul a porcról is levált a szalag.
Miként történt a sérülése?
– A meccs 80. percében, az Osnabrück kapusával szinte egyszerre rástartoltam egy labdára, összecsaptam vele. Már abban a pillanatban éreztem, hogy nagy baj van.
Ebben az évben rájár önre a rúd.
– A labdarúgás nem a kisasszonyok sportja, volt arcsérülésem, agyrázkódásom, és most ez, de hát a mai sport már csak ilyen.
Mivel biztatják az orvosok?
– Először azzal, hogy három hétig ágyban kell maradnom, ezt követően tudják csak megmondani, hogy mikor kezdhetem a rehabilitációs munkát. Úgy hat-nyolc, netán kilenc hét múlva lehetek teljes értékű játékos.
Nemrég edzőcsere volt a csapatuknál.
– Igen, és az új mestert egy győzelemmel segítettük, mert bizony a bajnokság egy bizonyos szakaszában igencsak döcögött a szekerünk, ezért történt az edzőcsere.
Mi volt a cél az Augsburg előtt, mielőtt belekezdtek a bajnoki szezonba?
– Nem szövögettünk feljutási álmokat, a 6-8. hely megszerzését várták, azaz várják tőlünk. Jelenleg a 10. helyen állunk.
A válogatottban sorsdöntő gólokat lő. Az Augsburgban hányadik találatánál tart?
– Sajnos csak 7 gólt szereztem ez idáig, és már nem lehetek ott az utolsó öt fordulóban, hogy ezen javítsak.
A válogatott első számú gólgyártója. Minek tudja be, hogy szinte nincs olyan válogatott meccs, hogy ne sorsdöntő, vagy szép gólt lőjön?
– Elsősorban a bizalomnak, amelyet Koeman kapitánytól megkaptam, na meg a társaknak, akiktől olyan labdákhoz jutottam, amiket csak be kellett rúgni.
Csak be kellett?
– Hát volt, amikor meg kellett harcolnom érte, de tudja, én olyan típus vagyok, amíg  be nem darálnak a földbe, addig nem adom fel a gólszerzés reményét.
A legharcosabb csatárok közé tartozik, aki nem ijed meg a védőktől, belemegy a legkeményebb ütközésekbe is. Nem tartott, s nem tart attól, hogy szétrúghatják?
– Aki gyáva, az nem jut semmire.
Ezen tulajdonságát, mármint a harcosságát a nézők kedvelték, főleg Angliában.
– A „szigeten” sok olyan megmozdulást nem büntetnek, amit a kontinensen igen, mert a rengeteg néző kapni akar valamit a pénzéért. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy  kíméletlen a játék, hanem azt, hogy folyamatosabb.
Ha már szóba hozta a drukkereket: milyen a Bundesliga nézőszáma fent, és milyen egy osztállyal lejjebb?
– Nyugodtan elmondhatom, hogy szinte hasonló az első osztályéhoz, igaz, némely helyen kisebb stadionok vannak, mint egy osztállyal feljebb, de a mi átlagnézőszámunk is 13-14 ezer között van.
Egy gondolat erejéig térjünk ki a válogatott várható esélyeire a világbajnoki selejtezőn!
– A vártnál sokkal jobb helyzetben vagyunk, és most már elhisszük magunkról, hogy lehet esélyünk arra, hogy felvegyük a versenyt a svédekkel és a portugálokkal, no meg a dánokkal. Úgy ítélem meg, hogy a mostani válogatottbeli társaim olyanok, akik mindent meg fognak tenni azért, hogy végre sikerüljön az, ami a magyar labdarúgó-válogatottnak 1986 óta nem jött össze.
És ebből Torghelle Sándor már kivette a részét góljaival.
– És remélem, ki is fogom még, mert borzalmas lenne, ha a sérülésem miatt nem lehetnék ott a szeptemberben folytatódó selejtezőmecscseken. De aki engem ismer, tudja, ha lépni tudok, akkor az a lépés már a pályán lesz.
Az oldalt Fluck Miklós írta

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!