Mennyire lógós a munkaerő, ha történetesen magyar?

Tele a padlás bölcsességekkel! Csak az hibázik, aki dolgozik… Kis pénz – kis meló… A munkához úgy kell hozzáállni, hogy más is odaférjen… Hamar munka sosem jó… Lassan is lehet rosszul dolgozni…
– Sokféleképp lehet a munkához hozzáállni – így Szelei Éva, egy állami tulajdonú részvénytársaság „fô-fô” titkárnôje. Háromszakmás, angolul és németül beszél, s imádja a hivatását, gyakorolja is napi 10-12 órán át; kiváló munkaerônek tartják. – A közigazgatásban dolgoztam, míg be nem léptem 1989-ben egy számítástechnikával foglalkozó német tulajdonú itteni szervizcéghez titkárságvezetônek.

Sokszor rendeltek ki a stuttgarti központba, ahol meg kellett tanulnom, mi is az a blokkoló óra, sőt használni is kötelező volt. Ott természetesnek vette mindenki, hogy a belépéskor és a kilépéskor blokkol, hisz’ így tartották nyilván a munkaidejét. Azután egy szép napon itthon is letett a főnököm az orrom elé egy ilyen órát, és elrendelte: mostantól a magyar szervizmérnökök is blokkoljanak, s én tartsam nyilván, ha vidékre mennek, ha megjönnek… Morogtak persze, hogy micsoda dedós módszer, miért nem bíznak bennük! A főnök röviden intézte el a dolgot: – Mondd, Laci – fordult az éppen zsörtölődő kollégához –, te megszámolod a fizetésedet, amikor átveszed? – Meg – felelte az. – No látod! Én meg azt számolom meg, hogy miért fizetek neked annyit – vágta rá. Nem is volt több vita.
– A hazai munkafegyelemre és munkateljesítményre is következtethetünk az amerikai kezdeményezésre indult, 62 országra kiterjedő GLOBE vizsgálat adataiból – fejtegeti Primecz Henriett, a Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézet szervezeti magatartás tanszékének docense. – A tanszékünk is részt vesz a még folytatódó vizsgálatban. A vállalati középvezetők megkérdezésén alapuló felmérés eddigi adatai szerint mind a teljesítményorientáltság, mind a jövőorientáltság tekintetében a sereghajtó kelet-európai országok csoportjában, az 58. helyen állunk. A munkához való viszony összefüggését ezekkel az orientációkkal jól mutatja, hogy a nagy munkafegyelmet követelő távol-keleti csoport – Kína, Japán, Tajvan, Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr –, a germán nyelvűek csoportja – Németország, Hollandia, Ausztria és Svájc – és az angolszász csoport – Nagy-Britannia, USA, Kanada, Ausztrália – találhatók a teljesítményorientáltsági élmezőnyben. A jövőorientáltsággal is hasonló a helyzet, csak ott első helyen a németül beszélő országok, a másodikon a távol-keletiek és a harmadikon – az angolszászokat megelőzve – a skandináv államok állnak. Ugyan miért is lenne jó a munkafegyelem, mitől is tartanák fontosnak a munkájukat az emberek nálunk, ahol kevéssé számít a teljesítmény, s ahol a jelen és a múlt is fontosabb a jövőnél?…
– Közhely, hogy a magyar dolgozók munkaidő-hatékonysága kisebb, mint a nyugat-európaiaké, ám ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyarok képességei kisebbek, mint másokéi – így Klein Sándor, a Pécsi Tudományegyetem munkapszichológia tanszékének vezetője. – A különbség elsősorban a munkaszervezésből adódik; ez az örökségünk a szocializmusból, hisz’ akkor közismerten nagyon rossz volt a magyar vállalatok szervezettsége a nyugat-európaiakéhoz képest. Ma az országban vannak multinacionális cégek, amelyek roppant szigorúan veszik a munkaidő kihasználtságát, és vannak vállalkozások, amelyek – olykor jó okkal, például mert pártolják a távmunkát – nem. Tény, hogy a hazai termelő szférában a munkaidő-hatékonyság átlaga körülbelül a 60-70 százaléka a nyugat-európainak. Ennek fő oka az előrelátás hiánya – akik a munkát szervezik, nem gondolják át előre, egy feladat elvégzését milyen más feladatok megoldásának kellene megelőznie –, nem pedig az, hogy „lógós” vagy „lusta” a magyar dolgozó. Persze, akad olyan is; ám aki magáénak érzi a munkahelyét és szereti, amit csinál, az nemhogy nem lóg, de túlmunkát is szívesen vállal önként. Ezzel egyes cégek visszaélnek, elvárják, hogy a munkaidőn túl, külön juttatás nélkül dolgozzanak. Megteszik sokan, de csak azért, mert féltik az állásukat. Egészen más a helyzet, ha úgy érezzük, hogy fölösleges a feladat. Aki ma ide hordja a homokot, holnap meg vissza, az nyilvánvalóan a lógásnak látja értelmét, hisz’ ha ma nem hozza ide hiábavalóan, akkor másnap majd visszavinnie sem kell…
A munkaidőben fontosak a szünetek, kivált a rendeletben is előírtak – munkavédelmi okból. Aki számítógép előtt, zajos vagy túl meleg környezetben dolgozik, annak meghatározott időközönként „szünetelnie” kell, még ha ezt sok helyütt egyáltalán nem is tartják be. Cserébe viszont gyakran ugyanott és ugyanazokon nem kérik számon, hogy mennyi időt töltenek magántelefonokkal, a boltba „kiugrással”, internetes szörföléssel, chateléssel. Elmondható: ma átlagosan a magyar dolgozó 8 órás munkaidejéből legalább 2-2,5 óra elvész. Ennek körülbelül a fele regenerálódással telik – ilyenek a rövid kávézások, az egészségügyi szünetek, a pár perces csevegések a dohányzóban. Sokan nem is azért gyújtanak rá, mert szenvedélyes cigarettázók, hanem mert így több pihenőt iktathatnak be. De ha a szünetek már fél órákra elhúzódnak, nehezebb visszazökkeniük a félbehagyott feladatba, s azok is neheztelnek miatta, akik közben dolgoztak. A másik – legalább egy – elveszett óra viszont a munka látszatát keltő álcázott pihenő, amikor az irodában – mert a fizikai munkák zöme mellett ilyesmit a kötött technológia nem enged meg – senkinek nem tűnik fel, ha az illető munka helyett mondjuk a hétvégi programját szervezi, a vacsorához keres éttermet a neten, filmet néz, a magánlevelezését intézi.
S tudni kell azt is: minél kreatívabb a munka, annál kevésbé kell hozzá kötött munkaidő; az igazán jó ötletek akár a strandon is az ember eszébe juthatnak. Vannak is munkahelyek szép számmal, ahol nem a munkaidő, hanem csak a produktum érdekli a vezetőket, s hogy ezt otthon hozza létre az illető vagy a munkahelyén, nem is firtatják. Tipikusan ilyen a számítógépes programozók munkája. A kiváló és a közepes programozó teljesítménye között akár tízszeres-hússzoros is lehet a különbség; s éjjel, otthon, távmunkában is dolgozhat, és nappal alhat, ha neki így jó. Ahogyan átalakul a munka világa, mindinkább a múlthoz tartozik majd a ma még általános munkaidő-kihasználtság központú szemlélet – véli a pszichológus.
Elvesztette az állását egy svájci biztosítótársaság alkalmazottja nemrég. Arra hivatkozva kért és kapott betegszabadságot, hogy a migrénje miatt képtelen számítógépen dolgozni, sötét szobában kell pihennie. Ám a munkaadója észlelte, hogy otthon használta a „beteg” hölgy a Facebook közösségi portált, és közleményben tudatta: emiatt „elveszett a bizalma a munkatársban”. A nő egy lapnak elmondta: ágyban feküdt, iPhone-ján át jelentkezett be a közösségi portálra. S vádolta a munkaadóját, hogy az létrehozott egy fiktív személyt a Facebookon, így „baráti kapcsolatba” került a közösségi hálózat révén vele és másokkal is a cégtől, s figyelhette az alkalmazottai internetes tevékenységét.
Vajon Magyarországon is jellemző lenne egy ilyen eset?
– Megeshetne, bár itt inkább a munkahelyi beteglátogatók váratlan érkezésével kellene számolni. Persze előfordulnak most is többnyire a vidéki vállalatoknál a kerti idénymunkák szezonjában az egészségügyi indokú – olykor orvosi igazolással is alátámasztott – hiányzások. Ám biztos, hogy a magyar dolgozó mind ritkábban és mind kevesebbet „lóg” betegállományban – állítja Borbély Szilvia, az MSZOSZ közgazdász szakértője. És számokkal is alátámasztja: – A rendszerváltozás után 1990-ben a betegség miatti hiányzás egy főre vetítve 21,9 nap volt, viszont 2007-re megfeleződött ez az idő, akkor már csak 11,7 napot jegyzett a statisztika. S a legutóbbi adat még alacsonyabb: a táppénz átlagos igénybevételi időtartama 9,4 napra rövidült hazánkban. A jelenség mögött több ok is látható. Az egyik, hogy az emberek egyre inkább félnek a munkájuk elvesztésétől és – ma ez a jellemző – inkább betegen is bemennek dolgozni. Tekintettel a közelgő influenzajárványra, jobban tennék, ha otthon maradnának… A másik ok, hogy – most már nyilván nem csak az uniós elvárások, hanem a válság miatt is – tovább csökkentik a munkaidőt, sőt a ledolgozandó munkanapok számát is, mivel nincs elég megrendelés. Így sokszor nem is kell a pár napos rosszulléttel járó betegség miatt betegállományba mennie a dolgozónak; inkább a pihenőidejében betegeskedik. S erre egyes munkahelyeken még ösztönzik is; prémiumot kap, aki bizonyos ideig nem megy betegállományba; ha negyed évig, akkor a minimálbér negyedét, ha fél évig, akkor a felét… S ez nem véletlen, hisz’ a táppénz a betegállomány első napjaiban munkáltató költségeit terheli.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!