A magyar posta

Nagy kedvet éreznék ennek a postai szövegnek elemzésére, de inkább pár velem megtörtént „kalandot” említenék meg. Az emberfia úgy gondolná, hogy a posta azért van, hogy a leveleket, csomagokat eljuttassa a címzetteknek, leegyszerűsítve a legfőbb postai feladatokat.
Egy alkalommal, úgy 2007 nyarán annyira szűk volt az időm, hogy nem tudtam már Pestről Budára átmenni, így a Keleti pályaudvar melletti postára siettem, és két vékony könyvet adtam fel levélként. A magyar posta derék dolgozója felvette a küldeményemet, ahogy a postai szabályzatban is szerepel. A posta által megállapított díjat megfizettem és ezzel köztünk az üzlet megköttetett. De a küldemény egy hét múlva sem érkezett meg Budára, sőt egy hónap múlva sem. Érdeklődésemre szépen felvilágosítottak, bizony előfordul ilyen, adjam fel máskor ajánlottan, mert így még utánanézni sem tudnak. Kicsit elcsodálkoztam, azok a küldemények, amelyeket nem ajánlottan adnak fel, azokért nem felel a posta? Arra nem mertem gondolni, hátha valamelyik postai alkalmazott úgy gondolta, hétvégén lesz majd olvasni valója.
Egy másik esetben a Károly körúti postahivatalban adtam fel egy vaskos levelet, benne családi dokumentumok másolatával. Korábbi tapasztalatom alapján, már ajánlottan adtam fel, és csodák csodájára meg is érkezett a levelem 10 nap múlva, de felbontva. Ez azért már kicsit sok volt. A postafiók vezetőnője bocsánatot kért, és elmondta, sajnos nem én vagyok az egyetlen reklamáló. Na, megvigasztalódtam.
Az már külön érdekesség, hogy Debrecenből egy képeslap Bécsbe 12 nap alatt érkezik meg, sőt, a Békéscsabán március 10-én feladott levél – amely helyesen volt címezve, feltüntetve a feladó helyes címét is – két hét alatt sem jött meg.
Ma hallottam, hogy egy sikkasztó postai alkalmazott Romániába menekült.   
Így megy ez!
Aszalós Sándor, Bécs

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!