105 évvel ezelőtt, 1904. május 5-én meghalt Jókai Mór, a magyar
romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője, akinek kb. 200 kötetes
életművéből számosat idegen nyelvekre is lefordítottak, több regényéből
pedig film is készült a múlt század 50-es, 70-es éveiben.


Magyarországon a 19. század második felének, és a 20. század első évtizedének legnagyobb irodalmi sikere regényíróé volt. A negyvenes években indult nagy nemzedéknek – Petőfi mellett – a világhírig is eljutó alakja Jókai Mór, a komáromi ügyvédcsaládból származó író. Hatása egy időben még Arany Jánosé fölé is növekedett. 1905-től 1911-ig könyveinek példányszáma meghaladta az egymilliót. 
A romanticizmus és a realizmus jegyében gyorsan fejlődő epikája már indulása után hamar az íróra vonta a közfigyelmet. Hosszú élete pedig a politikai hullámverések között úgy alakult, hogy népszerűsége alig forgott kockán. Haláláig mint negyvennyolcast tisztelte a közvélemény, még a későbbi politikai ellenzék is.
Jókaira emlékezve, egy leveléből idézném fel élete legszomorúbb epizódját. Jókai Mór 1887. április 25-én, hőn szeretett felesége, Laborfalvi Róza 1886-ban történt elhunytára emlékeztető gyászkeretes papíron írt köszöntő levelet az időskorú kaposvári Roboz Istvánnak, a Somogy című hetilap alapító szerkesztőjének, négy évtizedes irodalmi és negyed százados szerkesztői munkásságának ünneplése alkalmából. „Kedves barátom és pályatársam! Megbocsáss, hogy személyes megjelenésem helyett csak egy ilyen gyászkeretű papírlapon üdvözöllek. Az egész kedélyem ilyen fekete szegély között van. Én most, amíg a gyászévem tart, olyan helyre, ahol vigalom van, nem mehetek. Ez az esztendő az életemből az én halottamé. Pedig örömre, vigasságra valóban elég ok van ott, ahol egy negyedszázados hírlapszerkesztői pálya hősét ünneplik, minő Te vagy.....(...) Te egy, a hazának, a közügyeknek, a szabadelvű eszméknek és a józan nemzeti művelődésnek tett jó szolgálatokkal teljes hosszú pályára tekinthetsz vissza.....(...) Örömünnepeden sok fényes  üdvözletet fogsz hallani, de őszintébb, szívből jövőt, mint az enyém, alig. Légy boldog családodban, szerencsés munkádban, megelégült hazádban. Ölel igaz barátod Jókai Móricz.” (Keresztnevét mindig Móricznak és soha sem Mórnak írta.)
Hiszem, hogy amíg lesz a földön magyarul beszélő ember, az íróként is „aranyember'” Jókai Mór  jó cselekedetekre lelkesítő, és a szabadon szárnyaló gondolkodás szépségét hirdető regényhősei nem merülnek feledésbe.
Dr. Györky Zoltán,  Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!