Kell egy kis löket a sorstól

l A tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon láttam utoljára Az öldöklő angyal című produkcióban. Mi történt azóta önnel?
– Néhány napja jöttem vissza Los Angelesből, ahol különböző találkozóim voltak, és nagyon jól ment minden. Melegen tartottam az eddigi lehetőségeimet meg újakat kerestem.   
l Mennyi ideig volt kint?
– Októberben mentem ki, majd hazajöttem karácsonyozni, és a filmszemle után – ahol bemutatták az 1 című filmet, amiben játszom –, visszarepültem.
l Tulajdonképpen mit csinál kint?
– Nagyon sok minden ott derül ki helyben, hogy kivel lehet és érdemes kapcsolatot fönntartani. Ki az, aki tovább tud adni engem másvalakinek? Be kell kerülni a vérkeringésbe. Minél többekkel találkozik az ember, annál szerencsésebb a helyzete a későbbiek-ben. Ezen dolgozni kell, ez olyan, mint az iparosmunka. Az NBC/Universal Stúdió gondozása alatt a Fox tévécsatornán Peter Berg rendezésében egy hatéves szerződés lett volna a hat főszerep egyikére. 500 emberből válogattak, a végére ketten maradtunk az egyik főszerepre, de sajnos nem én kaptam meg. Visszafelé jövet Londonban pedig úgyszintén közel álltam egy másik nagy feladathoz, Nurejev szerepéhez egy BBC-tévéjátékban. Minden ilyen történés előrelépés a pályán és biztatást jelent.
l Nem fél attól, hogy két szék között a pad alá esik? Itthon már kezdett ismertté válni, szerepelt színházi előadásokban, filmekben egyaránt.
– Nyilvánvalóan van ennek rizikófaktora. Kint is és itthon is folyamatosan jelen kell lenni, és meg kell tartani az egészséges egyensúlyt. Úgy érzem, éppen megfelelő ideig voltam kint, és igen sikeres volt az egész út. Ennek a későbbiekben lesz meg a hozadéka. Balgaság lett volna azt hinni, hogy kimegyek, és világhírűként jövök vissza.
l Ha nem Londonban jár főiskolára, akkor itthon valószínűleg már országosan elismert színész lenne.
– Mindig a nehezebb utat választottam. Fölvettek itthon és kint is, az én döntésem volt, hogy Londonban tanultam. Nem hiszem, hogy ez bármiben veszteséget jelentett volna számomra.
– Az öldöklő angyal előadásán csodálkozott rá egy barátom, hogy „Jé, Haumann Máté egészen jó színész. Ezt eddig nem tudtam.”
l Azért ezen a stáción már túl kellene jutnia.
– Játszottam én már nagyobb szerepeket, például a Nizsinszkijről szóló monodrámát, de senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy jöjjön el és nézzen meg. A magyar színészek még mindig eléggé elkényeztetettek, ha valamelyik színháznál vannak, két-három produkcióban szinte garantáltan játszanak. Külföldön lehet, hogy az ember két-három évig nem jut ilyen lehetőséghez. A hazai és a kinti mentalitás keveredik bennem, de ez szerintem csak a javamra válik. Milyen jó lenne, ha valaki Lugossy Béla után hetven évvel valóban be tudná az ország nevét vinni a köztudatba.
l Bízik abban, hogy ön lehet ez az ember?
– Igen. Különben nem mennék ki.
l Megfogalmazható, hogy mit tud, amivel ezt elérheti?
– Az angol nyelvvel nincsen problémám.
l De ezzel nyilván többen vannak így.
– Azért nem mindegy, hogy valaki milyen szinten tudja a nyelvet. Az pedig nehezen megfogható, hogy egy művész mitől válik érdekessé bármilyen szinten is.
l Mit játszik az 1 című filmben?
– Pater Sparrow filmje Stanislaw Lem egyik novellájából készült, és több díjat is nyert a 40. Magyar Filmszemlén. Én Mucsi Zoltán, – egy nyomozót alakít – asszisztense vagyok.
l Az Emelet című filmben együtt szerepel édesapjával, Haumann Péterrel. A híres emberek gyerekeinek egy része inkább szabadulni igyekszik a nevétől.
– Én nem akarok szabadulni, abszolút büszke vagyok arra, hogy Haumann vagyok. De akkor éreztem magam igazán jól, amikor Londonban fölvettek a színiakadémiára, és tudtam, hogy ez az én egyedüli érdemem, és senki másé. Én attól kezdve járom a saját utamat.
l Tehát hisz a nemzetközi karrierjében?
– Ha ezen az ember dolgozik, akkor gyakran érzi úgy, hogy közel van hozzá, de kell egy kis löket a sorstól ahhoz, hogy ez valóra is válhasson.

Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!