Kovács Róbert, a Magyar Televízió műsorvezetője sok helyen megfordult
már a Főtérrel az országban, számára mégis a Balaton környéke a
legszebb. „Tudom, hogy a magyarok jó része már lerágott csontnak tartja
a balatoni nyaralást, de magánemberként ez az első számú utazási
célpontom. Nem emlékszem olyan évre, amikor ne jártam volna a tónál –
egyszerűen nem tudom megunni. Emellett a magas hegyeket kilátással és
különösen a várakat, várromokat kedvelem. Az is elő szokott fordulni,
hogy egy-egy forgatás után a családommal is viszszatérek a
legérdekesebb helyszínekre és idegenvezetőként kalauzolom végig őket a
látnivalók mellett” – mondta.

Ma délután láthatják az ötvenperces országjáró magazin ötszázadik adását, melyben a stáb az Északi-középhegység nyugati bástyáját jelentő Börzsönybe látogat. Csaknem tíz év során mintegy ezerkétszáz települést mutatott be az útifilm-sorozat. Kezdetben még élőben jelentkeztek az ország különböző településeiről, ma már minden héten állandó stábok forgatnak egy-egy tájegységen. „Havonta két hetet utazom. Egy forgatás hétfőtől péntekig tart, napi tizenkét órában, amit teljesen ki is szoktunk használni. Miközben azon sopánkodunk, hogy az emberek többségét nem érdekli a hazája, nem ismeri azt, s ezért inkább külföldre jár nyaralni, én ennek ellenkezőjét tapasztalom. A nézők olyan földrajzi, természetrajzi, gasztronó-miai és kulturális ismereteket tudhatnak meg a műsorból, melyeket nem tanítanak az iskolában. Akármerre is járunk az országban, mindig kedvesen fogadnak, az emberek szívesen mutatják meg portáikat, mesterségüket és a nézőt talán az érdekességek mellett a közvetlenség is megfogja” – magyarázta. „Amíg vasárnap reggel nyolckor ment a műsor, addig sajnos jóval kevesebb fiatal nézett minket. Most, hogy délután fut a Főtér, egyre több visszajelzést kapok a gimnazista korosztálytól is” – tette hozzá.
Kovács Róbert egészen kisgyerekként került a televíziózás világába. „Iskolásként kezdtem ebbe az irányba, no meg a színészi pálya felé kacsintgatni. Szüleim mindenben támogattak, sőt, válogatásról válogatásra vittek gyerekfilmekhez, vagy tévéfilmekhez gyerekszereplőnek. Ma is „kettős” életet élek; egyrészt színpadon játszom, másrészt tévés műsorvezető vagyok. A gyerekek többsége kinövi a szereplési vágyat, velem nem így történt. Elég gátlástalan, nagyhangú srác voltam, de szerencse nélkül nem sikerült volna. 1986-ban A világ legrosszabb gyereke című film főszerepét kaptam meg, ezzel indultam el a filmes pályán. Ezután nyolc évig vezettem a Kölyökidő című ifjúsági műsort. Elsősorban játéknak tartottuk a munkát és számomra ez később sem vált ketté” – mondta.
A műsorvezető csak egy olyan tévés munkára emlékszik, melyben nem érezte jól magát és szerencsére az sem tartott sokáig. „Egyszer kipróbáltam a telefonos játékot, csupán a kíváncsiság kedvéért. Tetszett, hogy élőben ment az adás, de a marketing részével nem tudtam kibékülni. Ha az összes eddigi munkámra visszagondolok, csak ez az, mely nem hiányozna. Azok a műfajok a nekem valók, ahol hagyják, hogy kicsit kibontakozzak. Szeretem a szabad, élő beszédet.
Érdekes, hogy a színházban pont az ellenkezőjét csinálom, hiszen ott mindig előre megírt szövegeket mondunk. A tévében mégis azt szeretem, ha a saját szavaimmal szólhatok a nézőhöz és azokkal tudom irányítani a műsort. A Főtér erre tökéletes példa és lehetőség, ráadásul a saját bőrömön tapasztalhatom meg a dolgokat, saját szememmel is látom, amiről beszélek. Itt találtam meg igazán a számításaimat, mert ide ötleteimet és habitusomat is magammal hozhatom.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!