A magyar sportkevelők kedvencei közé számított korábban a két szombathelyi dobóatléta, Annus Adrián és Fazekas Róbert. Mindketten Európa-bajnoki aranyérmet szereztek kalapács-, illetve diszkoszvetésben, és a világbajnokságon is mindketten a dobogó második fokára állhattak. Athénban a pályán aranyérmesek lettek, hogy aztán mindkettejüket megfosszák az olimpiai győzelemtől, mondván, doppingvétséget követtek el.
Igen ám, de se egyiküknél, se másikuknál senkinek sem sikerült
bizonyítania, hogy tiltott szereket vettek volna igénybe a győzelem
érdekében. Igaz, mindketten formai hibát vétettek, ami a
doppingszabályzat szerint büntetendő. Úgy lettek sárosak, hogy rájuk
fröcscent, és ezt nem tudják letörölni. Míg mások egy bizonyított bukás
után mintha mi sem történt volna, visszatérve akár még példaképek is
lehetnek. Velük nem ez történt, megrázta őket az élet, mert mind
anyagilag, mind pedig lelkileg a mélypontra jutottak. Kevesen álltak
melléjük akkor, és azóta is.
Kettőjük sorsa összefonódik, az eredmények, a bukások és a sérülések területén is. Hiszen Athént követően
úgy gondolták, hogy az eltiltás lejárta után visszatérnek a pályára. Ám operáció operációt követett, itt azonban megszakadt az azonosság, mert Fazekas Róbertnek sikerült talpra állnia, olyannyira, hogy kijutott Pekingbe, ahol bekerült a diszkoszvetés döntőjébe. Annus azonban azóta sem tudja, hogy folytatja-e, vagy befejezi pályafutását, mert térdműtétje ellenére lába nem bírja a terhelést. Kettőjük közül Fazekas Róbert több alkalommal is szerepelt újságokban, Annus azonban szinte láthatatlanná vált, nem beszél, nem nyilatkozik. Ennek ellenére a napokban sikerült utolérni, méghozzá Ausztriában.
Kérhetnék rántott szeletet?
– Természetesen, uram, de telefonon nehéz lesz szervírozni – válaszolta Annus Adrián, aki Ausztriában közös vállalkozásba kezdett egy étterem irányítására.
És a kalapács?
– Nagyon rég volt már a kezemben.
És kézbe veszi?
– Még nem tudtam eldönteni, hogy folytatom-e vagy sem. 35 éves vagyok, és bizony ahhoz, hogy újra a csúcs közelébe jussak, nem látok sok esélyt, mert az operált térdem egyelőre nem bírja a terhelést.
Ezek szerint semmilyen testmozgást nem végez?
– Anélkül nem bírnám ki. Rendszeresen mozgok, de leginkább erősítő edzéseket folytatok, de ezt azért nem nevezném edzéseknek.
Hosszú ideje nem lehet hallani Annus Adriánról.
– Az ember nem szívesen mondja el újra meg újra azokat a mondatokat, amelyek az Athénban és azóta vele történtekről szólnak. Nehéz megemészteni a történteket, hiszen sem anyagilag, sem más területen nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy azt hittem, vagy gondoltam volna. Egyvalaminek azonban nagyon örülök: hogy Robinak sikerült talpra állnia, és főleg annak, hogy Pekingben ő bizonyult a legjobb magyar diszkoszvetőnek.
A hírek szerint együtt utazott el vele Splitbe pár héttel ezelőtt edzőtáborba. Ekkor sokan azt gondolták, hogy visszatér.
– Azért mentem el Robival, hogy segítsem a felkészülését, és hogy erőt tudjak adni neki ahhoz, hogy jobb legyen, mint tavaly volt. Most úgy látom, Robiban lobog a tűz, és ha semmi nem gátolja a felkészülésben, akkor Londonban akár…
Már többször említette, hogy nem tudja, folyatja-e vagy sem. Hogyan látja a mai kalapácsvető mezőnyt?
– Ne vegyék nagyképűségnek, de ha minden rendben lett volna a sérüléseimmel, akkor úgy érzem, ott tudnék még most is lenni az elitben. Hiszen a legjobb eredményekkel még ma is mi, az öregek rendelkezünk – az én legjobbam 84 méter 14 centi –, gondolok itt a japán Murofusira, akiről az olimpia óta nem lehet hallani, vagy a fehérorosz Tyihonra, ő bronzérmes volt Pekingben, aki most járja ugyanazt a kálváriát, amelyet mi jártunk Fazekassal, Athén után. Azzal a differenciával, hogy náluk, mert honfitársával, az eredetileg ötkarikás ezüstérmes Gyevjatovszkijjal közösen botlottak. A doppingvizsgálat kimutatta a tesztoszteron használatát. Ezzel szemben a fiatalok meg sem tudják közelíteni jelenleg azokat az eredményeket, amellyel az idősebbek rendelkeznek. Habár kivétel ebben a szlovén olimpiai bajnok Primoz Kozmus.
Az atlétika egyik legöregebb világcsúcsát a kalapácsvetésben tartják számon, amelyet még szovjet színekben dobott 1986-ban Jurij Szedih 86 méter 74 centivel. Megjavítható ez az eredmény?
– Tyihonnak volt rá esélye, mind-össze egy centivel maradt el tőle, igaz, ez évekkel ezelőtt volt, de ő is már jóval túlvan a harmincon.
A fiatalok között lát-e olyan személyt, aki meghatározója lehet ennek a számnak?
– Akad egy-két legény, és ami örvendetes, ezek közé tartozik Pars Krisztián is, aki szintén szombathelyi, és éppen a napokban dobta meg a világ idei legjobb eredményét. Nem is beszélve arról, ha a két fehéroroszt elmeszelik, akkor övé a pekingi ezüstérem. Ő előtte szép jövő áll.
És Annus Adrián előtt?
– Az ember nem szívesen néz vissza a múltba, a jövőm pedig egyelőre ködbe burkolózik…
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!