Jézus nyelve
Jézus bizony nem angolul társalgott az apostolokkal, valószínűleg az arámi és az óhéber nyelvet használta. A szíriai Malula városában néhányan még mindig beszélnek arámiul. Kétezer év alatt sokat változott a nyelv, érződik rajta az arab hatása, de a tudósok szerint a malulai öregek beszédét Jézus kortársai még megértenék.
Napnyugtakor érkeztünk meg Malulába, ahol épp egy új mecset épült a városka határában. Az iszlám tanok követői a völgyben laknak, a hegyoldalon pedig a keresztények élnek. Ahogy haladtunk felfelé, úgy pillantottuk meg az első, majd a második templomot. A templomok melletti sziklákra nagy kereszteket tettek, ezzel is jelezve, hogy itt kik élnek. A hegy tetején bemegyünk egy kolostorba. Itt őrzik Szent Pál tanítványának, Szent Teklának a sírját. Ahogy belépünk az ódon ajtón, és felfelé bandukolunk a lépcsőn, odalép hozzánk egy fiatal lány. Nem vesznek ikont? – kérdezi. Hogy nyomatékot adjon szavainak, betessékel minket a kis kápolnába, ahol réginek tűnő képek lógnak a falakon. Jézus hagyományos görög-keleti ábrázolása mindegyiken. Nem vásárolunk, egyrészt, ha eredeti, akkor sajnálnám elvinni ősi helyéről, ráadásul nem hiszem, hogy a határon majd büszkén mutogathatnánk, ha pedig nem eredeti, akkor meg minek. Inkább felkapaszkodunk a felső szentélybe. Barátságos asszony fogad, az itt dolgozó női szerzetesrend tagja. Még a helyi árvaházban is segédkezik, ha már fogadta a turistákat. Arámiul csak imádkozni tud, de azt még a gyerekeknek is megtanítja.
A kolostor mellett keskeny hasadék húzódik. A legenda szerint Szent Tekla itt menekült a rómaiak elől, akik hite miatt üldözték. Amikor a hegyhez ért, az megnyílt előtte, és a szurdokon átjutva tovább hirdethette a keresztény tanokat.
A hasadék közepén patakocska csordogál. Jobbra és balra is függőleges sziklafal, de a nap azért picit besüt a kanyonba. Negyedórás sétát követően kijutunk a hegy másik oldalára. Itt magnóból arab zene harsog. Egy helyi fiatalember autója platójáról gyümölcsöt árul, közben hallgatja a helyi Poptarisznyát. Veszünk egy kis fügét, mire visszaérünk a kolostorhoz, elfogy az egész. A templom mellől gyönyörű kilátás nyílik a völgyre, a naplemente csodálatos. Indulunk vissza a kocsinkhoz, de egy arab árus még utánunk kiabál, hogy kóstoljuk meg a helyi borocskát. Mivel keresztények, ezért fogyaszthatják a malulai rosét. Egy kupaknyit megízlelünk belőle, végigkísér minket Damaszkusz felé a borocska édes-keserű íze.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!