Biztosan írogattam már, kulturális raszszista vagyok, egészen titokban
hülyékre és nem hülyékre osztom az emberiséget, de csak úgy, hogy meg
ne tudja valami hülye.

Arról jutott ez megint az eszembe, hogy egyrészt nem is felejtettem el, mert nehéz ám úgy nem gondolni erre, hogy utcán közlekedem, híreket olvasok, másrészt most speciálisan beleakadtam abba a két adatba, amelyek közül az egyik szerint Nicolas Sarkozy feleségének kigründolt egy CD-t, mármint olyat, amin a csaj énekel, de minthogy akkorát bukott, mint én első és egyetlen síelési kísérletem alkalmával, most épp a közhivatalokban osztogatja. Szerintem egy köztársasági elnök, aki a neje lemezének ügynökéül szegődik, nem ép. Berlusconi pedig ugyebár tizennyolc éves lány partijára ment, amitől ki lett rúgva otthonról hirtelen, de erre ő nem bocsánatot kér, hanem leközölteti felesége harminc évvel azelőtti félmeztelen képét az egyik lapjában. Szerintem az a politikus, aki még csajozni sem tud titokban, az hülye. Magát azt a részt, hogy tizennyolc éves lányokkal lenni jó, mélyen támogatom, de azért mégis. S mint talán olvasták, tudományosan alig megalapozott elméletem az, hogy fontos figyelnünk egy (mindegyik) társadalomban a hülyék százalékos arányát és területi elhelyezkedését. Mert ha a debilek, idióták, vagy csak úgy mind közönségesen marhák, egy bizonyos telítettségnél nagyobb arányban vannak jelen a szociológiai összvegyületben, akkor már kezdenek ők dönteni. Kezdi a vírus behívni a testbe a másik vírust, az idióta adja a képesítést, hozza be maga mellé a még nagyobb idiótát, nem a szokásos, közhelyes elvek alapján, hogy mindenki hülyébbet akarna maga alá szervezni, hanem csak úgy, hogy egyszerűen mindannyian a magunkhoz hasonlót tartjuk csak szépnek. A szőke a szőkét, az izmos az izmosat, a bármiről intelligensen beszélni képes az ugyanilyet s a nyitott szájjal, bambán bámuló véglény is az ugyanolyat. Szóval mit akarunk itt elérni, tanulni, magunkon s egymáson nevelni, ha a mintaként kezelendő Európában rég hatalomra törtek a hülyék.
S itthon is... két nagy párt úgy kezeli az életünket, mintha a Coca-Cola és a Pepsi marketingháborúja lenne, ahol pusztán a szlogenek számítanak s az, ha belemondják nagyon lassan abba a bávatag pofánkba, mit is kell gondolnunk olyan kérdésekről, amelyekben akár lehetne saját véleményünk is. Mi meg elhisszük a sok primitív, ügyetlen hazugságot. Hülye itt már mindenki. Hihi. Kérnek vattacukrot? Játsszuk azt, hogy az orrunkba dugjuk, jó?

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!