Julia Roberts még mindig bájos és üde, mint egy hamvas barack. Clive
Owen pedig kellemesen sármos, és igazán tetszetős emberpárt alkotnak ők
ketten.
És ez talán az összes jó, amit a Tony Gilroy által írt és rendezett Kettős játék című kémthrillerről el lehet mesélni. A Michael Clayton alkotója tökéletes kelléktárát latba vetve, briliáns szereposztással ezúttal egy igazi nonszenszet gyártott. Látszólag minden egyben van, esztétikusak a képek, a helyszínek, kellemes a zene, a mellékszereplőket is jól válogatták, Paul Giamatti csak úgy lubickol a végtelenül hiú és gyerekes, korrupt multiigazgató szerepében. Ámde hiába a tucatnyi csavar – több csattanót kaptunk, mint egy egész estés dumaszínházi előadáson –, a sztori ásítóan kiszámítható, csupán az időbeli ugrálás jelent némi változatosságot. Egyébként meg akkora lólábak lógtak ki, hogy Overdose előtt is két hosszal nyertek volna. Többször az Ocean’s-trilógia ugrott be róla, melynek különösen az utóbbi része nem volt több, mint ügyes blöffök gegszerűen összerakott sorozata.
A Julia Roberts és Clive Owen alakította kémpáros fondorlatos tervet eszel ki arra, hogyan játsszák ki egymás ellen megbízóikat, két, egymás ellen kémkedő gyógyszeripari multicéget. Mindezt arra építik, hogy különbek a többieknél, ügyesebbek, szemfülesebbek, ám épp emiatt az übermensch-tudatuk miatt lesznek nagyon is sebezhetőek. Ráadásul a szerelem óvatlanná is tesz, ezt már számtalan kémfilmből megtanulhattuk. Ám ez az állítólagos szerelem a testi vonzalmon és az érdekszövetségen túl kimerül a kölcsönös bizalmatlansági játszmákban, melyek csak azért nem mérgezhetik meg a viszonyukat, mert ez csak egy szórakoztatónak szánt játékfilm, minden porcikája fikció.
Már a két szembenálló nagyvállalat főnökeinek főcím alatti spontán reptéri iszapbirkózásából értjük, hogy a groteszkszemüvegünkön át kell nézni a filmet. Csakhogy a rendező-forgatókönyvíró nem egyensúlyozott jól, kriminek komolytalan, paródiának nem elég ironikus a mindent eláruló című Kettős játék. Sőt, olyan könnyed, hogy már súlytalan.
A minap láttam a tévében Julia Robertsszel a Micsoda nő!-t, és az jutott eszembe, a Kettős játék olyan volt, mintha a klasszikussá vált romantikus komédiában Julia elcsábítaná Richard Gere-t, de sosem csókolná szájon. (Kettős játék, forgalmazza a UIP Dunafilm)
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!