A Vasember és a Trópusi vihar sztárja A szólista című, igaz történeten alapuló életrajzi drámában Steve Lopezt, a Los Angeles Times szerkesztőjét alakítja, akinek egy hajléktalan, skizofrén zenei tehetséghez fűződő barátságából megható cikksorozat, majd bestseller született. Az ebből készült filmet részben Los Angeles nyomornegyedeiben vették fel, ahol Downey a Nathanial Ayerst alakító Oscar-díjas Jamie Foxx, valamint tucatnyi drogfüggőségben és elmebajban szenvedő, hajléktalan színész társaságában forgatott. A korábban súlyos drogproblémákkal küzdő, a börtönt is megjárt színész megrázó élményeiről mesélt a Film.com internetes portálnak.
− Gondolja, hogy Steve beengedett a gardróbjába? Már a kérdésemen is kiakadt, válaszra sem méltatott. Azt sem engedte meg, hogy távolról vagy közelről interjút készítsek vele. Szivaroztunk egyet együtt és beszélgettünk. Közben elmondta, hogy nagy kárt okoznék a filmnek, ha őt személyesíteném meg. Nálam minden szerep esetében más a helyzet. Tisztában voltam vele, hogy technikailag Jamie (Foxx) szerepe a nehezebb, neki kell fejlődnie, és nekem ezúttal az volt a feladatom, hogy megfigyeljem, mintha csak egy néző volnék, és beszámoljak az észrevételeimről. Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés), a rendező azt mondta, nagyon fontos, hogy szinte semmit ne tegyek, viszont sokat hallgassak, ami egy ilyen izgága pasasnak, mint én, komoly kihívást jelentett.
l Mennyire fontos az, hogy ne azonosuljon a karakterrel olyan mértékben, hogy már lehetetlenség legyen különválasztani öntől?
− Az első számú szabály a művészi távolságtartás. Erre már Mr. Jellison, a Santa Monica-i középiskolás drámatanárom is tanított bennünket, de a színművészettel foglalkozó könyvek első három oldalán is biztosan szerepel ez a tanács. Persze azért, mert elolvastad a használati utasítást, még nem biztos, hogy megfelelően tudod kezelni a gépet. Szerintem a film lényege az utazás volt. A forgatás vége felé sokat beszéltünk erről a volt feleségemet alakító Catherine Keenererrel. A film zárójelenetén dolgoztunk, amelyben az általunk alakított házaspár az egykori családi házában beszélget a múltról és arról, mi történt ezzel-azzal. Arra gondoltam, hogy a jelenetet a northridge-i földrengéshez lehetne kötni, mert az olyan esemény, amelyhez minden Los Angeles-i kötődik valamilyen formában. Erről persze eszembe jutott, hogyan romlott meg akkortájt az első házasságom, milyen ígéretektől csábítva mentem L.A.-be, és mi várt rám valójában. Szóval, a válaszom a kérdésre: nem szabad a vonalat átlépni, de meg kell próbálni a lehető legtöbbet beleadni magadból.
l Nem lehetett könnyű a forgatás, hiszen a jelenetek nagy részét a nyomornegyedekben forgatták. Említette, hogy a szereplőknek rázós helyeken kellett megfordulniuk. Mit őrzött meg ezekből emlékként?
− Jamie puccos ruhatárának néhány darabját [nevet]. Ha egy szóval kellene kifejeznem, mit éreztem, akkor azt mondanám, alázat. Emlékszem, hogy a film befejezésekor olyan érzés volt bennem, mintha valami a helyére billent volna, márpedig ilyet csak olyankor érezhet az ember, ha korábban valami nem volt a helyén. Remélhetőleg van annyi önkontrollunk, vagy kapunk elég támogatást a barátoktól, a környezetünktől, hogy rendben legyünk, vagy lehetünk egy közösség, család vagy bármi tagjai, a lényeg, hogy mindent megteszünk, csak jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nem azt mondom, hogy szükségem volt erre a filmre, hogy helyre billenjen a lelki egyensúlyom, de azt sem állítom, hogy nekem valami fontosat meg kellett tanulnom belőle. Csak némi mélységet adtunk a hollywoodi vállalkozásnak. A forgatás folyamata, a hely és az emberek közelsége – hajnal fél ötkor látni a statisztákat alvóhelyet keresni, amikor a nap felkelt, miután megkapták az alamizsnájukat a filmszerepért –, a közben megtörtént beszélgetések viszont ráébresztettek arra, hogy milyen kevés közvetlen kapcsolatom volt számos olyan dologgal, amelyről azt hittem, hogy ismerem. Ha bármit tanultam ebből a filmből, az az volt, hogy „néha te csinálod a filmet, néha a film csinál téged”, és ez az utóbbi típushoz tartozott.
l Mesélne a Vasember 2-ről és a Guy Ritchie rendezővel forgatott Sherlock Holmes filmről?
− A Vasember 2 forgatását néhány hete kezdtük. Méltó folytatást tervezünk a nagy sikernek örvendő első résznek. Volt szerencsém már néhány jelenetet megnézni a Sherlock Holmesból is, a közönség jól fogadta és nagyon izgulunk miatta. Alig várom, hogy erről beszélgethessünk, de erre karácsony előtt kerülhet csak sor. Azt már most megígérhetem, hogy különleges film lesz.
Fordította: Kántor Zsána
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!