Avar István, a Nemzet Színésze felidegesíti magát a gyűlölködéstől, de a nyaralójában kellemesen tölti az idejét. Úgy véli, benne már nem nagyon gondolkodnak, de ha megkínálják egy jó szereppel, szívesen elvállalja.
– Megmondom egész őszintén, annak alapján, hogy egy hatalmas regényből kiragadnak néhány jelenetet, nem tudom megállapítani, milyen ez az ember. Azt próbálom eljátszani, hogy szigorú a maga módján, igen becsületes, de sok tévedéssel éli az életét.
l Hogyan lehet egy ilyen nagyregényt színpadra állítani?
– Meglehetősen nehéz. Nem is hiszem, hogy olyan igazán jó dolgot lehet belőle csinálni. Nagyon szeretek ebben az előadásban játszani, de újra kellene írni egy darabot a regény alapján.
l Ugyanakkor nyilván jólesik önnek ilyen klasszikus szöveget mondani.
– Abszolút jólesik, és hálás vagyok érte, hogy rám gondolt igazgatóként Marton László, és rendezőként Szikora János.
l Rendszeresen korholni szokta a rossz színpadi beszédet. Úgy érzi, hogy sokan vannak, akik nem tudnak ilyen veretes szöveget mondani?
– Ami azt illeti, elég sokan, mert vagy igen hangosan rikácsolnak vagy motyognak, suttognak.
l Hosszú ideig tanított beszédet. Ön meg tudta tanítani a növendékeit?
– Nem minden esetben sikerült, ez attól is függött, hogy a növendék hogyan állt hozzá. De már évek óta nem tanítok.
l Miért nem?
– Elég volt, kiöregedtem belőle, huszonöt évig csináltam.
l Igaz, hogy amikor bekerült a főiskolára, híresen rossz beszédű volt?
– Igaz, aztán Nagy Adorján jóvoltából megtanultam beszélni. A fürdőszobában gyakoroltam, és amikor éreztem, hogy már fáradok, egy gombostűvel megszúrtam a combomat. Ettől fölébredtem, és folytattam tovább a gyakorlást.
l Állítólag többször rárivallt a hallgatókra, hogy tanuljanak, mert ön aztán igazán tudja, hogy ezt meg lehet tanulni, hiszen ön is roppant rosszul beszélt.
– Így volt, én erre többször teljes joggal hivatkoztam.
l Még most is úgy fölbosszantja magát az újságokon, tévénézés közben, mint korábban?
– Most is, sőt egyre inkább.
l Mi hozza ki a sodrából?
– Az a politika, ami Magyarországon folyik. Nem bírom az uszítást. Ezt hadd ne részletezzem, mert akkor fölhergelődöm. Itt kint, a nyaralómban most jól érzem magam. Szép kertem van, rengeteg madár, virág, fa van itt, meg a zöldnek legalább huszonötféle árnyalata. Ez mind nyugtatólag hat.
l A feleségével tölti a nyaralójában az időt. Idén lesz az ötvenéves házassági évfordulójuk. Ez valószínűleg manapság ritkaságszámba menően jó házasság.
– Igen. A hosszú házasság egyik titka a hosszú élet.
l Hosszú ideig együtt játszott Agárdy Gáborral Márai A gyertyák csonkig égnek című művében. A halála előtt a kórházban megígérte neki, hogy ebben a produkcióban nem lép fel mással.
– Egyre több olyan kollégára kell emlékezni, akinek elmenetele fájó pont. Amit ígértem Gábornak, be is tartottam, azóta volt próbálkozás, hogy valaki mással játszszam A gyertyák csonkig égnekben, de nem vállaltam.
l Ön is visszajött már a halál torkából…
– Én már többször. A szívemmel volt a legkomolyabb baj.
l Akkoriban elmondta, hogy éppen a feleségére gondolva tért vissza az életbe.
– Igen. Ez sokat számít, a feleségem megkönnyíti az életemet.
l Arra nem gondolt, hogy még játszani is szeretne?
– Dehogynem, ez még mindig bennem van, pedig már a hetvenkilencedik évemet taposom. Azt viszont férfiasan belátom, hogy nekem már nem sok lehetőségem van, bennem már nem nagyon gondolkodnak.
l Nem lehetne elvárni, hogy a nagy színészeknek az igazgatók direkt keressenek szerepet?
– Ez manapság nem így van. Gazdasági okokból nagyon meg vannak szorítva a színházak. Sok olyan anyagi szempont szerint kell egy színházat ma már vezetni, hogy az borzasztó.
l Azért csak várja, hogy jusson önnek még valami.
– Ha jut, jut, ha nem jut, nem jut. Nem ettől teszem függővé a boldogságomat. Ha rám gondolnak egy szereppel, és úgy érzem, hogy énnekem ezt meg kell csinálnom, akkor elvállalom. Ha megkínálnak valami jóval, akkor nézzünk elébe!
Bóta Gábor
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!