Nemrég Ungvári Miklóst Tbilisziben második alkalommal sem tudták elgáncsolni az ellenfelek az Európa-bajnoki cím felé vezető úton. Az MTK Erzsébetváros 29 éves dzsúdósa 2002 után másodszor szerezte meg a kontinensbajnoki címet. Emellett az utóbbi évek legeredményesebb magyar versenyzőjének számít, hiszen világbajnoki bronzérmekkel, Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmekkel, valamint Világkupa-győzelmekkel büszkélkedhet. Ezzel szemben örökké fájó pont eddigi pályafutásában, hogy olimpián sem Athénban, sem pedig Pekingben nem úgy szerepelt, ahogy azt elvárta, illetve elvárták tőle.



Milyen reményekkel utazott a grúz fővárosba?
– Bármilyen furcsán hangzik, tőlem szokatlan módon lazán vettem a dolgokat, nem foglalkoztatott az, hogy most dobogós leszek vagy sem, mindössze azzal a céllal vágtam bele, hogy egy-két fordulón túllegyek, mert eddig mindig igen szigorú voltam magammal szemben, sokszor bizony talán ennek is köszönhettem a vereségeket, mert túlzottan koncentráltam egy-egy eredmény elérésére. Nos úgy tűnik, ez a taktikám bevált, mert simán vettem egymás után az akadályokat, és amikor a döntőbe jutáshoz értem, akkor jöttem rá arra, hogy ki vár rám azon a meccsen.
Ki várakozott a tatami másik szélén?
– Nem más, mint az az orosz Amil Gadanov, akin elbuktam a pekingi szereplésemet. Amelyet a mai napig nem tudok megemészteni, hiszen olyan bírói döntéssel vert meg, amely szerintem nem volt fair, három másodperccel a meccs vége előtt leléptettek, mondván, szabálytalanságot követtem el, amelyet a bírón kívül senki más nem látott. Azt fogták rám, hogy az összeakaszkodásnál belenyúltam ellenfelem kabátjának az ujjába, és így elbúcsúztam az olimpiai reményeimtől, igaz, én is hibás vagyok, miért nem voltam aktívabb azon a mérkőzésen.
Ha végigtekint eddigi pályafutásán, az olimpia az, amely fekete betűkkel van írva.
– Sajnos így van, Athénban simán és megérdemelten estem ki, és a mai napig sem értem, hogy ott mi történhetett velem, semmi olyan technikai dolgot, vagy akciót nem tudtam végrehajtani, amelyet milliószor korábban igen.
Akkor térjünk vissza a grúz fővárosba. Ott állt a tatami másik szélén Gadanov.
– Előtte edzőm, Bíró Tamás megnézte több alkalommal is az oroszt, és elmondta, hogy miket tapasztalt, én pedig fejben próbáltam tisztázni magamban azt, hogy ne rontsak rá a pekingi fiaskó ismeretében. Nos összejött minden, és ezek után, ha nem is nagy elégtételt, de örömet éreztem, hogy rajta keresztül jutottam be a fináléba.
Nem mindennapi csatát vívott az aranyéremért a lengyel Tomas Kowalskival.
– Való igaz, kemény kötésű fickó a lengyel gyerek, és jóval fiatalabb is nálam. A mérkőzés rendes idejében nem sikerült döntésre jutnunk, s a ráadásban sem, végül a bírók engem találtak aktívabbnak nála, így aranyérmes lettem.
Nemcsak Ungvári Miklós szerepelt jól ezen a kontinensviadalon, hanem mondhatni családi siker is született.
– Erre nagyon büszke vagyok, hiszen öcsém, Attila a 73 kilósok között az 5. helyen végzett, és mondhatni, hogy a menyasszonyom, azaz a barátnőm, aki holland színekben indult, Kitty Bravik az 52 kilós súlycsoportban bronzérmes lett.
Most is Hollandiában van, telefonon beszélgetünk. Barátnője hogy került Hollandiába?
– Ő már itt született, és a világversenyek egyikén ismerkedtünk össze, ja, hogy ne felejtsem el, nemrég holland csapatbajnok lettem, az ő klubjának a felkérésére elindultam a tulipánországi dzsúdósok csapatbajnokságán.
Hosszú időt tölt Hollandiában az utóbbi időszakban. Úgy gondolom, nem nehéz hoznia a súlyát, mert a holland konyha közismerten nem tartozik a kiemelkedő ízeket felhasználók közé.
– Ez való igaz, éppen ezért néha belefogunk valami főzőcskébe, de ha elakadunk, felhívom édesanyámat, hogy kisegítsen minket, ez főleg akkor okoz galibát, amikor vendégeket hívunk, de végül is az édesanyám tanácsai alapján igen jó kajákat tudunk elővarázsolni.
Említette, hogy Bíró Tamás segített Tbilisziben a tatami mellett.
– Igen, mert újra vele dolgozom, ő volt a nevelőedzőm annak idején, az athéni olimpia után egy időre elváltak az útjaink, de most január elsejétől ismét ő foglalkozik velem.
Hollandiában vagy Magyarországon?
– Az ő edzésterve alapján dolgozom itt, és ha hazamegyek, akkor természetesen ott van mellettem.
Hobbijai közé tartozik a lovaglás és a motorozás.
– Motorozni itt Hollandiában is lehet, de a lovam nagyon hiányzik, és törődnöm kell vele, mert igen sértődékeny.
Milyen feladatok várnak idén Ungvári Miklósra?
– Az elkövetkezendő napokban hazatérek, hogy felkészüljek a moszkvai Grand Prix-re, de az év legfontosabb versenye a világbajnokság lesz, amelyet itt, Rotterdamban, Hollandiában rendeznek majd, ezért is tartózkodom hosszabb ideje Tulipánországban. Jelenleg a Haarlem nevű kisvárosban élek, amely Hollandia egyik dzsúdóközpontja, Kitty is itt versenyez, és ennek a klubnak a színeiben lettem országos csapatbajnok. Nem is beszélve arról, hogy  jövőre megkezdődnek a 2012-s londoni  olimpia kvalifikációs versenyei. Harmadszor nem akarok hibázni…
Korábban Németországban vendégeskedett. Feladta?
– Nem, a német csapatviadalokon továbbra is rajthoz állok, mert őket is nagyon megkedveltem, hiszen 2003 óta gáncsoskodom náluk.


Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!