Magabiztosság és aggodalom egyszerre a jobboldalon: erről is tanúskodik
a párt közeli Heti Válasz legutóbbi számának terjedelmes összeállítása.
A magabiztosság azon alapul, hogy a közvélemény-kutatások egymás
klónjai: karnyújtásnyira került az ellenzéki erő a kétharmad
perspektívájától, s ezzel mindattól, amire ez lehetőséget kínál.
De ezzel jár, bármilyen különös, az aggodalom is, a félelem, hogy az egységes jobboldalról szóló varázsszavak ellenére és dacára az egyik szélsőséges antiszemita erővel, a csurkista MIÉP-pel való összesimulásnak, ezzel nem sikerül a másik, ugyanilyen szélsőséges erőt, a Jobbikot visszagyömöszölni a palackba. (Orbán Viktor hívására lettem tagja a Szövetség a Nemzetért körnek – olvashattuk Vona Gábor önéletírásában. Egy hozzá közelálló személy pedig minap egy vidéki fórumon azt mondta, ő sosem pályázna az egykori Torgyán–Szabadi kamikaze brigád tagságára.) Az aggodalomra az is okot ad, hogy a Fidesz egyes vezetői, mintha megrészegültek volna a sikertől és az örömkönnyek elhomályosítanák látásukat. Közlik – nem mindig egyeztetve egymással, Orbánnal és a párt gazdasági gurujaival –, hogy győzelmük esetén törlik a történelemből Bajnait és mindent visszaállítanak, nemcsak a 13. havi nyugdíjat, miközben az ingatlanadót lenullázzák egyszer s mindenkorra. Az ezzel kapcsolatos kérdést, mit hogyan, mivel pótolva, hiába tette fel a minap egy ellenzéki pártmogulnak egy nyugati újságíró.
Nem csoda, hogy nem kaptak választ a kérdésekre. A VH megtudta, a Fidesz valamennyi „nyetje” mintegy 1561 milliárd forinttal rontaná 2010-ben és 1703 milliárddal 2011-ben a költségvetési hiányt.
Ha nem emelték volna fel az áfát 25 százalékra és a Fidesz által szorgalmazott bővebb termékkörre ötszázalékos kulcsot alkalmaznának, akkor 2010-ben 486, 2011-ben pedig 507 milliárd forintos összeg esne ki a büdzséből. Összegészükben az ellenzéki párt tervezett lépései – amelyeket a milliónyi munkahely megteremtéséről szóló mantrával kísérnek – megvalósulásuk esetén összeomló pozíciót eredményeznének a nemzetgazdaság valamennyi területén, elkerülhetetlenül államcsődhöz, szükségállapothoz vezetnének.
Nagyon erős tehát a gyanú a Fidesz második vonalában, hogy a dacos-kurucos nemek valójában csak paravánt jelentenek, amely mögött a jelenlegihez tartalmilag hasonló, vagy esetleg drasztikusabb intézkedések előkészítése folyik. A Fidesz e gyanú szerint, ha hatalmi pozícióba kerül, sajátos hivatkozással és ezekhez társított kísérő lépésekkel fordíthat korábbi álláspontján. Jelesül azzal, hogy előtte „titokban tartották” az ország valódi helyzetét, ténylegesen vállalt kötelezettségeit. Ezzel egyszersmind az adott szó megszegéséről az „igazságtételre”, illetve a „számonkérésre” terelhetik a figyelmet (a kipróbált képi eszköz a vezetőszíjjal előállított személy…) Addigra még tovább korbácsolhatják az immár jó ideje túlsúlyos jobboldali médiával már előkészített „népharagot” azokkal szemben, akik nyilvánosságra kerülő listák szerint máris bűnösök: a Polgárok Házában már ítéletet hirdetnének . (Neveket akarok látni – mondta volt a kötelesként elhíresült politikus.) A Heti Válasz friss száma szerint a szakácsok már dolgoznak, sőt a menükártya is készül: „Orbán Viktor az MSZP-kormányok korrupciós hagyatékának feltárását ígéri – vagyis a politikai erőtér részévé vált az igazságszolgáltatás”. Ha a lapnak hinni lehet – és miért ne lehetne, hisz belső forrásokra hivatkozik –, akkor ez utóbbi súlyos történelmi paralellekkel keretezett és hasonló konzekvenciákat előre vetítő állítás akár igaz is lehet. „Ügyészségi forrásaink szerint a »nyomozásgyár« alapvetően attól működik, hogy az utóbbi években rengeteg, sokszor állami számvevőszéki, vagy versenyhivatali adatokkal alátámasztott feljelentés érkezik a hatóságokhoz – a politika pedig azért reagál érzékenyen, mert létezik a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF), melynek hatáskörébe eleve a közjogi tisztséget betöltőkkel kapcsolatos esetek tartoznak. Hiába folyik például eljárás ismeretlen tettes ellen, ha az ügy a KNYF-nél landol, szinte evidenssé válik, hogy politikus is van a buliban (elkövetőként, felbujtóként, vagy áldozatként).”
A lap, amelynek előfizetésére Orbán Viktor is felhívott, precízen előkészített és időzített cikkében meg is nevez az említett központi nyomozó szerven túl néhány megyei főügyészséget, „amely maradandót látszik alkotni” (sic!). Lehet, hogy ez azzal függ össze, hogy mások nem olyan aktívak a politikai erőtérben? Ezt nem tudjuk. Mindenesetre a gondos szerkesztő mellékelt egy táblázatot is, hat névvel és ezzel a címmel: „Frontpolitikusok közvetett érintettsége néhány kiemelt ügyben”. Kár, hogy hiányzik egy második táblázat „Frontpolitikusok közvetett érintettsége feljelentőként, vagy feljelentést kezdeményezőként néhány kiemelt ügyben”.
B.B.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!