Beliczay Erzsébet
– „Ilyen még nem volt! Ez lesz az első! Várunk mindenkit az Evezős Critical Mass felvonulásra!” – Így hívnak mindenkit, aki vízre tud szállni…
– Bizony, május 23-ára, jövő szombatra! Az idei Budapesti Urbanisztikai Majális, az „Urbitális” a Dunát választotta vezértémájának, hiszen évezredeken át – még az utóbbi századokban is – szoros kapcsolat volt a folyó és a partján lakók között. Olykor még „túl közvetlen” is – a nagy árvizek idején… Azután kiépültek a védőfalak, a széles, szinte autópályaszerű közutak, s a gépkocsik lassan kiszorították a sétálókat a rakpartokról, a vízi sportok szerelmeseit a töltésekről, a fövenyes-ligetes Duna-parttól. A Budapesti Városvédő Egyesület a Római-parton ezért rendez szombat délelőtt sétát „A csónakházaktól a lakóparkokig” mottóval – a 10 órai találkozás az Északi összekötő vasúti híd budai lábánál lesz. Utána kishajóval lehet átjutni a Margitszigetre, ahol az első Evezős Critical Mass felvonulás lesz délután, a vízijárműves gyülekező meg az Újpesti-öbölnél. Hajók, csónakok, sajkák sokasága adja majd reményeink szerint a hátterét a „Milyen Duna-partot akarunk?” vitafórumnak, ahol polgármesterek, sportvezetők, érdeklődők beszélgetnek majd arról, hogyan lehetne a vízi sportolást sokkal többek számára elérhetővé tenni újra. Merthogy az ’50-es évek elején még filmsláger is szólhatott arról, hogy „egy Duna-parti csónakházban nagy a jókedv minden nap…” Ott és akkor az evezéstől, kajakozástól, kenuzástól, a hajók cipelésétől-vízre tételétől lehetett „leizzadni” – mostanában meg hol a megszorításoktól, hol a globális felmelegedéstől. Miért ne válhatnánk, „mi, Budapest” újra a vízisport és az ahhoz kapcsolódó turizmus paradicsomává? Polónyi Károly urbanista, Ybl-díjas építész álma volt még a 70-es években a víziszínház, a vízi élet… Ehhez elsőként nem pénz, hanem akarat szükséges. Vissza kell kapnunk a vízpartokat, de legalább a maradékot megtartani… Ezért megyünk ki a Dunára éppúgy, mint a bringások a körutakra a „hagyományos, szárazföldi” Critical Masson. Hogy ez a város – de a többi, kisebb Duna-parti is – természetes közegünk lehessen. Köszönöm a sportolóknak, az edzőknek is a lelkes közreműködést! Ha majd unokám lesz, tudom, kikre bízzam! Amúgy most jöttem meg Londonból, János fiam kint dolgozik, s hamarosan a menye leszek egy nagyon helyes koreai lánynak: „agyonfényképeztem” magam a Temze-parton. Meg a zöldben… Ott már tudják, hogy egy világvárosnak mennyire szüksége van a természetre!
– Szokta – zöldként – mondogatni: mindennek alapja a bizalom…
– Sokan úgy vélik: „deep-zöldként” – „mélyzöldként” –, vagyis méregzöldként teszem ezt. Meglehet. De a köz érdekében teszem. Nálunk ma végtelen bizalmatlanság uralkodik (be)építés terén is: nem is alaptalanul. Pedig, mint a közgazdász-író Francis Fukuyama fejtegette a bizalom és társadalmi jólét összefüggéseit kutatva: a „megbízás egymásban” versenyképesség-növelő! De mára az üdülők, kis csónakházak helyét ingatlanfejlesztők szabálytalanul létesített lakóparkjai vették át, s félő, hogy a Római-part, a Hajógyári-sziget, sőt a ma még kis vadon Népsziget is áldozattá válhat. Ha már Angliát említettem: nem csak visszabontatják az illegális építményeket, hanem még a telket is elkobozzák! Bősz Kata lányom szerint – aki még tanul – igazuk is van…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!