Békés Itala: az egész élet egy másznivaló

l Amióta ismerem, állandóan rohan. Miért?
– Azért sietek, hogy gyorsan elintézzem a számomra nem fontos kötelezettségeket. Utána nyugodtan akarok pihenni, dolgozni. Reggel azért kelek fél hatkor, mert nyolcra megyek tornázni, és szép lassan szeretek elkészülni.
l Mindennap jár tornázni?
– Lényegében minden nap.
l Otthon nem tudna tornázni?
– Lusta lennék egyedül. Ha hétvégén nem megyek el, akkor befogom a szomszédomat.
l Miért érzi szükségét, hogy még mindig naponta tornázzon?
– Minél idősebb valaki, annál fontosabb, hogy naponta tornázzon, mert ez tartja karban. Nyolcvankét évesen így igyekszem őrizni a testi-lelki kondíciómat.
l Színpadon is gyakran játszott sokat mozgó szereplőket.
– Akinek jó a mozgáskészsége, annál ezt a lehetőséget a rendezők kihasználják. Nemrégen  ment az Isten pénze című musical a Madách Színházban, amiben táncolnom kellett. Amikor például pantomimeztem, pantomimelemeket építettek be a szerepeimbe, vagy éppen fejen kellett állnom, spárgába kellett lemennem.
l Még mindig megcsinálná a spárgát és a fejenállást?
– Hellyel-közzel. Gyakorolnom kellene, és a végén még talán sikerülne. A fejenállás soha nem okozott gondot, de ez ma már nekem nem egészséges. Pártos Géza időnként rendezés közben fejen állt, és ettől felfrissült.
l Vezeti még a Gondolatiskolát?
– Két éve abbahagytam. Nem színésziskola volt, hanem inkább emberképző. De túl sok adminisztráció hárult rám, nem tudtam megfizetni egy független munkatársat. Mind nagyobb lett az iskola, ez egyre több feladattal járt. Ha nem hagyom abba, nem tudtam volna befejezni a könyveimet, nem tudtam volna más olyan dolgoknak eleget tenni, amik érdekelnek.
l Hogyan lettem senki? az egyik könyvének a címe. Ezzel éppen azt érzékelteti, hogy valakinek tartja magát.
– A senki méltóságának nagy filozófiája van. Sokan foglalkoztak vele. Például Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós. A könyvem nemcsak memoár meg családregény, többről szól, azt írták róla, kortörténet.
l Hogy érzi, színészként kifutotta a formáját?
– Azt hiszem, hogy senki semmit nem tud kifutni, befutni. Marquez mondja, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, és nem tudja, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Ezzel teljesen egyetértek.
l Most éppen mit mászik meg?
– Mindig van másznivaló. Az egész élet egy másznivaló. Minden olyat elvállalok, amiről úgy érzem, hogy a koromnál fogva még ízlésesen meg tudom csinálni. Most éppen Örkény Macskajáték című darabjában próbálok, Mácsai Pál rendezésében, Bruckner Adelaiát, egy öreg operaénekesnőt játszom majd. A bemutató nyáron, Gyulán lesz, ősztől látható a produkció az Örkény Színházban.
l Nem bánta, hogy a pályáján sok epizódszerepet kellett játszania?
– Sok főszerepet is játszottam, de az epizódszerepek jóval nehezebbek. A nagy szerep megcsinálja a színészt, a kis szerepet a színésznek kell megcsinálnia. Nagy szerepben kicsit még rossznak is lehet lenni. Ez nem mindig derül ki, mert a szerep az beszél önmagáért. Ha viszont a színész nem zseniális egy epizódszerepben, akkor olyan, mintha nem is lenne a színpadon. De minden színesíti az ember palettáját. Én például azért játszom az alternatívnak számító Táp Színházban, mert érdekel mit csinálnak a fiatalok. A Gondolatiskola is önzés volt részemről, mert állandóan kapcsolatban lehettem fiatalokkal. Gyakran egy szülő azért nem tudja megérteni a gyerekét, mert igazából nincs tisztában vele, hogy mi és miért érdekli, mert nem ismeri. Nem hallgatja azt a zenét, amit ő, csak azt mondja rá, hogy rossz. Én sokat tanultam a növendékeimtől. Számomra most a legizgalmasabb, hogy Kurtág György megzenésítette nekem Erich Kastner Görlök kórusa című versét, amit június tizennyolcadikán énekelek a Bartók Rádióban, Szokolay Balázs zongorakíséretével. Közben szép lassan írogatom Olvasd a buszon! című kis zsebkönyvem folytatását, Pletykafészek címen.
Bóta Gábor

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!