Nyelvelő

Németh Tamás budapesti levélírónk furcsának tartja, hogy az idegen neveket rendszer nélkül, összevissza írják át, fordítják magyarra az újságírók, az utazási irodák alkalmazottai vagy éppen a köztisztviselők.
A helyesírási szabályzat szerint a szépirodalmi művekben, a sajtóban, az általános és középiskolai oktatás szolgáló vagy kiegészítő kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át. Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együttvéve (pl. az orosz, az arab, a görög stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetőleg az ezeknek megfelelő magyar betűkkel. A magyar átírás alkalmazása a forrásnyelvvel kapcsolatban kialakult közgyakorlattól is függ (pl. az orosz vagy a kínai magyar átírása elterjedtebb más átírási módok használatához képest).
Persze itt is vannak kivételek, ez kicsit nehezíti a szabály követését, ugyanis a szabályzat szerint, ha egy tulajdonnév vagy közszó nem szabályosan átírt alakban honosodott meg nyelvünkben, hagyományos formájában használjuk.
A magyar átírású neveket és közszavakat a bennük szereplő magyar betűk hangértéke szerint kell olvasni, hibás az angolos ejtés. Eszerint helyesen: Hérakleitosz, Periklész, Platón, Odüsszeusz, Délosz, Evdokía, Venizélosz, Iráklion, Kavála; Gogol, Tolsztoj, Irtis, Kijev, Seremetyjevo, szputnyik; Po Csü-ji, Szun Jat-szen, Zsenim, Zsipao, Hupej, Lancsou, Sanghaj, Szecsuan; Hokuszai, Kuroszava, Hirosima, Macujama, Nagoja, ikebana; Ahmed, Dzulfikár, Szaladin, Harun ar-Rasíd, Báb-el-Mandeb, Iszmáilíja, Marrákes.

Továbbra is várom leveleiket, hozzászólásaikat az editor@mediacom.hu címre, vagy a szerkesztőségbe.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!