Somfay Krisztián szerint a híradósok sem maradnak mindig a csúcson

 „Legalábbis amíg a célközönség is más lesz. Úgy tűnik, hogy a hírek sorrendje és a súlyozás tekintetében is az MTV híradóját tekintik követendő példának Magyarországon. Persze vannak olyan napok, mikor nagyon összejönnek a véres, lövöldözős események és ekkor hat-nyolc perc is eltelik a kereskedelmi híradóban, ami ezekről szól. De ilyen helyzetekből a közszolgálati adó sem vonhatja ki magát, mi is beszámolunk bűnügyi hírekről” – mondta. „Ha minden híradót megnézek, akkor leszek teljesen tájékozott. Persze ez nem azt jelenti, hogy szándékosan elhallgatnak valamit egyes műsorok, csak mást tartanak fontosnak. Előfordul, hogy három, négy hírműsort is megnézek rögtön egymás után, a feleségem szokta is mondani, hogy már függő vagyok. Ő is ezen a területen dolgozik, szerinte néha mégis túlzásba viszem” – nevetett. „De visszatérve az előbbiekhez: a fogyaszthatóság kiemelten fontos kérdés a közszolgálati televíziónál is. Nem szabad érthetetlennek, átláthatatlannak lennünk és ez egyáltalán nem jelent bulvárosodást. Azt gondolom, a műsorvezetőnek is szerepe van mindebben: magával kell hoznia saját stílusát, közben pedig óvatosnak kell maradnia” – magyarázta a műsorvezető, aki ha gyorsan akar tájékozódni, internetes portálokra támaszkodik, nyomtatott sajtót munka közben csak azért olvas, mert muszáj. „Ilyenkor nem tudok olyan részletességgel olvasni, amilyennel szeretnék, de szabadnapokon, saját szórakoztatásomra inkább a nyomtatott lapokat választom” – tette hozzá.
Már alsó tagozatosként indult Kazinczy-versenyeken; a szép, magyar beszéd mindig közel állt hozzá. „Iskolásként persze a színészet érdekelt elsősorban, de később ebből nem lett semmi, inkább a rádiózás, televíziózás felé mozdultam. Bemondóként, hangalámondóként kezdtem a pályát. Senki nem mondta, hogy nekem ez lenne a kijelölt utam, de az biztos, hogy tanáraim támogattak ebben. Sajnos az utóbbi években talán háttérbe szorult a szép beszéd fontosságának elismerése a médiában, de nem tettem le arról, hogy magam is megpróbáljam elfogadottabbá tenni, hogy alapvető kérdésről van szó. Régi nagy bemondók, beszédtanárok kupáltak ki és bár sosem tartottam őket példaképnek, szellemiségüket tovább szerettem volna vinni. Fontosnak tartom azt is, hogy a tévés iskolákban jó alapozást kapjanak a diákok, ugyanakkor tény, hogy ez steril környezet. Nem tekinthető garanciának, hogy valaki sikeres szerkesztő, riporter, vagy műsorvezető lesz, még ha kitűnően is végez az iskolában” – vélte. Az MTV előtt több kisebb kábeltévénél is megfordult, a Szív Tv-n került először képernyőre. „Műsorvezetőként összekötő szövegeket mondtam, az egykori TV3-ban pedig társasjátékot vezettem – ez a mai területemtől egy kicsit távolabb áll... Akkor azonban nagyon élveztem, igazi mélyvíz volt számomra, még ha felvételről is futott a műsor. Első élő bejelentkezésem már a Magyar Televíziónál volt, ez megint egy határvonalat jelent. Adta magát, hogy a hírműfajjal foglalkozzak; viszonylag korán, osztálytársaimat megelőzve már elkezdtem a napilapok olvasását. Jól érzem magam a tág értelemben vett politikai újságírás területén, inkább nevezhetném ezt közéleti újságírásnak. Ide tartozik az egészségügy, vagy a kulturális, szociális témák is, van olyan műsor, melyben ezekkel is foglalkozhatok” – mondta Somfay, aki jelenleg a Regionális Magazin szerkesztő-műsorvezetője, valamint a Parlamenti Napló műsorvezetője. „Mindkét helyen jól érzem magam, nehéz lenne választani. A Regionális Magazin kicsit a sajátom is, mert az elmúlt három évben szinte egyedül szerkesztem. Ez a szabadság nagyon vonzó. A Parlamenti Naplóban viszont közvetlenül kapcsolatba kerülök azokkal a döntéshozókkal, politikusokkal, akikről nap mint nap olvasunk az újságban. A váltás témák, vagy műsorok közt nem megy nehezen, de sok múlik a vendégeken is. Egy-két perc elég arra, hogy áthangolódjak egy új témára és ha a meghívott is lazább, kötetlenebb, akkor legtöbbször minden simán megy. Persze előfordul, mikor arra számítok, hogy hosszú, kerek válaszokat fogok kapni, melyekbe „beleköthetek”, s ehelyett csak szűk igent, nemet hallok. Ilyenkor át kell állnom arra, hogy megpróbáljam őt oldani és egy kicsit többet beszélni, hátha akkor könnyebb a vendégnek a gondolat fonalát fölvenni. Ezt megtanulni irtózatosan nehéz volt és sok adásba került.”
A műsorvezető nem titkolta, mindenképpen a híradós műsorvezetést, a politikai beszélgetős műsort tartja a szakma csúcsának. „De ez nem jelenti azt, hogy az embernek ennyi idősen ott is kell maradnia. Rendkívül megterhelő feladatról van szó, nyugodtan továbbléphetünk ezután egy olyan műsorba, mely nem a napi verklit jelenti, de ráépülhet az eddig megszerzett tapasztalatokra. Ma már nem az a jellemző, hogy a csúcsra ötven-hatvan évesen jut el az ember, ráadásul vannak hegyek és völgyek; jobb, ha természetesnek tartjuk, hogy nem lehet minden nap a legmagasabban állni” – mondta, majd mesélt legemlékezetesebb kínos perceiről is. „Éppen élőben beszélgettem egy vendégemmel a beruházásukról, ahol folyton csúszás volt, állandó problémák adódtak és ekkor hirtelen kiment a villany a stúdióban... Olyan vaksötét lett, hogy nem hogy a szemben ülőt, de az orromat sem láttam. Vendégem rögtön abbahagyta a beszédet, én pedig nem is tudtam, hogy adásban vagyunk-e még. Ilyenkor nagyon észnél kell lenni, hogy az ember ne kezdjen el „civil” módon megszólalni, hogy „gyerekek, mi történt, mit csinálunk?”. Néhány másodperc után rámondták a fülemre, hogy folytassuk sötétben a beszélgetést! Három percig hagytak minket ebben a roppant kínos szituációban, majd szóltak, konferáljak fel egy bejátszást. Miután megtettem, abban a pillanatban a vezérlő is nyomban elszállt és jött a monoszkóp. A vendég persze később le is csapta a labdát, hogy „látja, még az MTV-ben is bármi megtörténhet...”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!