Nincs szégyenkezni valónk

 

A legfontosabb feladata most mindenkinek, hogy tartsa a lelket ezekben a fiúkban és az egész magyar jégkorongsportban, mert megérdemlik, és a legfontosabb, hogy elhiggyék, ismét sikerülhet majd az a bravúr, amellyel kijutottak Svájcba. A magyar játékosok közül kiemelkedően szerepelt Szuper Levente, a kapus, aki nem véletlenül kapta a szövetségi kapitánytól a legmagasabb osztályzatot.

Milyen volt belülről a vébé? – kérdeztük a hálóőrt.
– Fantasztikus, és az is, hogy milyen szinten játsszák a legjobbak ezt a játékot.
Hát erről már lehetett valami fogalma, hiszen hosszú éveket töltött a tengeren túl, Kanadában, ahol az egyik legismertebb NHL-es csapat keretének a tagja is volt.
– Ebben igaza van, de most úgy érzem, hogy kiegyenlítődtek a viszonyok az NHL és a jégkorong-világbajnokság színvonala között, mert korábban sokan azt állították, hogy a Stanley Kupa-sorozat erősebb, mint a jégkorong-vb.
Milyen reményekkel utaztak ki a vébére?
– Tudtuk, hogy jóval erősebb csapatokkal kell szembenéznünk, mint valaha is korábban. Belül egy picit abban bíztunk, hogy minimum egy pontot azért sikerül elcsípnünk, és legszebb álmaink között az szerepelt, hogy netán sikerül a bennmaradás.
Milyen volt az ébredés az álomból?
– Nem fájó, mert már az nagy dolog, hogy ott lehettünk. Nagyon sok tapasztalattal gazdagodtunk, hiszen a világ legjobb hokisai ellen szerepelhettünk, olyanokkal álltunk szembe, akik sztárok mind a skandináv, mind az orosz, mind pedig a tengerentúli bajnokságban. Nem is beszélve arról, hogy igen szoros mérkőzést vívtunk a szlovákokkal és a fehéroroszokkal.
 Nagyon közel álltak a bravúrhoz, ami akár a bennmaradást is jelenthette volna.
– Ez így igaz, de maradjunk a realitás talaján, mi akkor erőn felül hokiztunk, míg ellenfelünk nem volt felkészülve egy ilyen harcos magyar csapatra.
Visszagondolva a találkozókra, melyik mérkőzést felejtené el?
– Egyiket sem, hiszen ki gondolta volna korábban, hogy éles világbajnoki csatát vívhatunk mondjuk Kanadával, bár nagyon megszórtak minket. Talán az osztrákok elleni mérkőzés volt az, ahol a tudásunk alatt teljesítettünk, bár papíron ők is előttünk járnak, hiszen számos légióssal rendelkeznek.
Mi volt a legnagyobb tanulság, amit leszűrt ebből a „kalandból”?
– Senkitől sem szabad megijedni, ám ami a legfontosabb tanulság, hogy az A osztályban a legkisebb hiba is végzetes lehet, mert azt könyörtelenül kihasználják, ezt a saját bőrünkön tapasztaltuk.
A kapusposzt talán az egyik legveszélyesebb ebben a sportban. Nemcsak azért, mert a húsdarálóba is belekerülhet, amikor a kapuját rohamozzák, hanem a lövések sebessége is igen nagy.
– A kapust védik a társak, igaz, néha mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amely fizikális fájdalmat okozhat, ami meg a lövések sebességét illeti, bizony nem egyszer 150 km/óra fölötti sebességgel jön a kis fekete pakk, s ha ilyenkor eltalálja az embert, az igen csak fájdalmas.
Mi lesz ezek után?
– Abban bízunk, hogy a közönségünk nem pártol el tőlünk, mert olyan drukkereink voltak most odakint, akikről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, olyan hangulatot teremtettek a csarnokban, ami  fantasztikus volt, és ezt minden egyes újság, nemcsak idehaza, hanem odakint is, megemlítette.
Visszatérve még egyszer az előző kérdésre: mi lesz ezek után?
– Nem szabad feladnunk annak a lehetőségét, hogy újra feljussunk az A csoportba, egy biztos, nagyon nehéz lesz, hiszen a Divízió 1-ben nemcsak mi, de rajtunk kívül több más nemzet csapata is megfordult már egy osztállyal feljebb. Éppen ezért a hazai szövetségnek a támogatását tovább élvezve fejleszteni kellene ennek a sportágnak az infrastruktúráját még jobban, mert a fiatalok hiánya bizony előbb-utóbb meglátszik majd a mi válogatottunk teljesítményén is, hiszen többen a mostaniak közül átlépték már a harmincat, persze a kor nem kizáró ok, hiszen a világ legjobb játékosai közül nem egy 40 körül jár.
Sokat írtak arról, hogy milyen jól védett. Az utóbbi időszakot idehaza töltötte a fehérváriak játékosaként. Mikor jár le a szerződése, illetve volt-e érdeklődés az iránt, hogy hol folytatja pályafutását.
– A szerződésem már lejárt az Alba Volánnál, több helyről is megkerestek, de ez még nem publikus, mert csak magánbeszélgetés szintjén tárgyalgattam.
Mivel tölti majd az elkövetkezendő időszakot?
– Lehet, hogy furcsán hangzik, de jeget egy ideig nem akarok látni, most pihenni szeretnék, a barátokkal teniszezni, hosszabb biciklitúrákra menni, kirándulni, és hódolni egyik kedvenc hobbimnak, a lovaglásnak is.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!