Örömöt is szerezhet az életfogytig tartó munka

Az ELTE szociológusa úgy látja, az élethossziglani munkaigényt, dolgozási kedvet nem csak a pénz motiválja, de az időskorúak aktivizálásával a politika és a társadalom még kevésbé törődik. A nyugdíjasszervezetek képviselői meglepődtek azon a statisztikai adaton, amely szerint tíz év alatt megkétszereződött a szépkorúak foglalkoztatottsága.
A nyugdíjasok – s a nyugdíjkorhatárt elértek – nem nyughatnak. Már mifelénk sem. Mert az idáig is tudvalévő volt, hogy a tőlünk nyugatabbra elő „szépkorúak” civil szervezeteket alapítanak, nyüzsögnek, utazgatnak – s igen: DOLGOZNAK. Ki kedvtelésből, karitatív munkát végezve, hogy a hatvanon vagy hetvenen túl is hasznosnak érezhesse magát, ki szintén kedvtelésből, régi szakmájában, vagy egy újonnan tanultban, hogy ne otthon, „malmozva” a doboz előtt üsse el az időt, ki meg azért, hogy pluszjövedelemhez jutva jobb megélhetést biztosítson magának. Mert azért a nyugellátás azért ott sem igazán busás, ahol „kolbászból van a kerítés”…

Anikó belgyógyász, gerontológus szakorvos maga is túl a nyugdíjkorhatáron, 68 éves. Vidéki körzeti orvosi fizetése utáni nyugdíja százezer forint körüli, mégsem pénzért dolgozik, hanem hobbiból, de tényleg. Tanácsadó – kortársainak segít. Nyugdíjasklubokba, kis baráti társaságokhoz jár, vérnyomást mér,  okos támasz az „életvezetésben” – ha meghal a társ, ha munkanélküli lesz a felnőtt, többdiplomás gyerek, ha egészségi gond van a szemükfénye-kisunokával…  Férje – szintúgy nyugdíjban, ő nyomdász volt – otthon a számítógépén internetes honlapokat tervez és gyárt egyéni vállalkozóként. Aztán hétvégén jöhetnek az unokák. Mind a heten. Margit nénit baba korom óta (az sem éppen tegnapelőtt volt) ismerem Balatonszemesen: nyolcvan- évesen sem tud megülni úgy a fenekén, mint  „ültetett” tyúkjai – kotlósai csibéket nevelnek. Ő saját háztartásának, ismerőseinek, barátainak finom, tiszta és valóban háztáji tojásokat termel, s ha egy nyaraló elfelejtett petrezselymet venni, egy köszönömért csíphet nála a kertben jó maréknyit. Nem tud meglenni munka nélkül, pedig ő is, férje is kap nyugellátást. Meg a fia is a közelben lakik – lenne segítség. De inkább ő segít. S nem jár szürkében-barnában-feketében, mint elei… Béla – túl a hetvenen – elektroműszerész volt egy budapesti, soroksári kisszövetkezetnél, majd ő lett az egykor „korszakalkotó és -váltó” gmk (aki már vagy még nem tudja: gazdasági munkaközösség) főnöke. Ezermester. A lakótelepen bárkinek segít – leginkább ingyen… Merthogy szüksége van társaságra, s némi visszajelzésre, hogy léte nem haszontalan. Amúgy haszon nélküli sem: fizessenek, ha nem is a gazdagok, de a gazdagabbak alapon azért 77ć700 forintos (meseszámnak tűnve sem éppen mesés) nyugdíjához pluszbevételt szerez. Na jó, az adóhivatallal jószerivel nem áll beszélő viszonyban… Mint ahogy Kinga sem, aki ugyan még „csak” 54, ám egy új keletű betegség nyomán mozgásában korlátozott, leszázalékolt – viszont némettanár. István köztisztviselő volt jogászként. Otthonról dolgozik előrehozott nyugdíja után is – amúgy ezt nem ő kívánta így, hanem az „állam”. Ők néhányan – a Magyar Köztársaság nyugellátottjai. Ledolgoztak több évtizedet nyugdíjjárulékot fizetve, s igen, ma időnként azt hallják: őket eltartják.
Örkény Antal, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem szocio-lógusa – Az európai identitás az unióban és Magyarországon tanulmánykötet egyik szerzője, kisebbségkutató – szerint a mögöttünk lévő fél évszázadban világszerte, legalább-
is „fejlett világszerte”, megváltozott az öregséghez, mint társadalmi helyzethez, élethelyzethez való viszonya az embereknek, közülük igen sokan hetvenedik életévük körül általában még aktívak. Nem egy európai országban az öregségi nyugdíjkorhatár 67-68 évre tolódott ki, s még utána is – hála az egészséges életmódnak és az egészségügynek – hosszú éveknek nézhetnek elébe. Van, akinek nincs megélhetési kényszere, s úgy is dolgozik. Örömmel – immár idehaza is – hisz’ véget ért a taposómalom, a napi rutin. Teheti immár, amit akar. S mit tesz? Dolgozik. Mert dolgozni jó, az ember addig él (igazán), amíg dolgozni tud. Van, akiknek kényszer – s most ne azokról szóljunk, akik (netán valós) minimálbérük utáni járandóságukat kénytelenek csupán felélni –, mert még kis- vagy netán nagykorú, ám még jócskán tanuló gyermekről kell gondoskodni. A nemi akceleráció ugyan megtörténik, ám a társadalmi felnövés késlekedik: nem egy 28-30 éves „gyerek” is otthon lakik még. S messze nem csupán azért, mert nincs albérlet, bérlet, saját lakás meg pénz minderre. Kitolódott a (tartós) párválasztás, a házasság pláne – így részint kényelmes, másrészt a XX. században kétgenerációsra apadt háztartásokban nem is olyan rossz egymásra építeni, egymástól függeni.
Örkény úgy látja, már nálunk sem a pluszpénz a fő motiváló tényező: az emberbaráti, állatvédelmi  jótékonysági munka, a közügyekben való aktív részvétel értelmet is ad az életnek – segít a kapcsolatteremtésben, a generációk közti információáramlásban. Az élethossziglani tanulás, mint elv mellett, itt van tehát az élethoszsziglani munkálkodás! Örkény szerint ez utóbbit, a tényleges aktivitást segíti az előbbi: egy idegen nyelv tanulása, a sport, egy-egy szakma hobbiszintű kitanulása idős korban. Önbizalmat, méltóságot, önállóságot – életminőség-javulást – ad. Örkény Antal elmondta azt is: az egyetemi előadásokra is be lehet sokszor ülni „csak úgy”, hiszen azok nyilvánosak. Mindig akad a pár száz hallgató közt néhány idős: úgy látja – egyre több. Nemrégiben az USA-ban járt: a Columbia Egyetemen sok 60-70 éves akár egy egész szemesztert is végighallgat, mert hobbijához, netán hivatásszerűen végzett munkájához, úgy érzi, erre szüksége van. Az önművelést nem egy műszaki szaki igényli: néhány hazai főiskolán és egyetemen már látni deres fejű deákokat… Saját édesanyját is példaként említette a szociológus. A hetvenen túl kezdett netezni – felhasználói szinten „tök jó”, kinyílt előtte a nagyvilág! Akkor is, amikor rossz időben, vagy mondjuk betegeskedés miatt otthonához van kötve… Amúgy több helyi önkormányzat – a fővárosban a kerületek – ingyenes számítógépes tanfolyamokat is tartanak az időseknek. Nem kevesen aztán így, ezúton  kerítettek  maguknak munkát.
A szociológus valós gondnak látja azt, hogy egy elöregedő társadalomban igazából sem a társadalom, sem a politika – sem pedig a társadalompolitika – nem foglalkozik az idős korúak aktivizálhatóságával. Így aztán, nosza: a civilek azért mégis igyekeznek! A www.oreganeniked.hu  – értsd: Öreg a nénikéd! (vagy éppen a bácsikád…, de ez lényegét tekintve mindegy) az „50+” korosztálynak nyújt segítséget, társaságot, témát, szolgáltatást. Munkát is közvetít. Alapítója Kerényi Péter, a Zwack cég exkommunikációs igazgatója, aki máig aktív kommunikációs szakember. Most éppen a spanyolokkal a 97 évesen meghalt blognagyit, Maria Amelia Lopezt és Daniel Carassót, a Danone élelmiszer-ipari konszern 103 évesen elhunyt tiszteletbeli elnökét gyászolják a honlapon. De az élet – és benne a munka – megy tovább… 

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!