Farkasházy Tivadar
– Tud sakkozni? Csak azért kérdezem, mert egy korábbi könyve, a „Zsokékrul” másfajta, nagyobb „lovakrul” is szólt – nem bábuléptékűekről…
– Mihez, azaz kihez képest? Gálvölgyi János barátomhoz képest valóságos nagymester vagyok! De a valóságos mesterekhez mérve, akikkel éppen a könyvbemutatón kellett asztalhoz ülnöm – hát mit mondjak?! Ők hét, vagy éppen negyven(!) évre visszamenően tudják-emlékeznek az egykorvolt partik lépéseire, én meg nem tudom, hogy hol voltam tegnap… Én megírtam a könyvet, a sakk igazi regényét persze a nagy magyar sakkozók írják másfél száz éve, nekem csak elmondták. 32-en vállalkoztak rá – köztük fél tucat külföldi világklasszis. A Polgár lányokat is sikerült összeterelni. Zsuzsa, Zsófi és Judit, akiknek édesapját annak idején a diktatúra bolondokházába szerette volna igazából záratni, a lányokat pedig állami gondozásba rakni! Az ő történetük is több egy család kálváriájánál, bár aztán átcsap egy hollywoodi mesébe. Az egykori amerikai sakkfenomén, Bobby Fischer után is sokat nyomoztam, amihez nem kellett messze utaznom, csak Zuglótól Zentán át Belgrádig. Kevesen tudják: Bobby sok-sok évvel ezelőtt a Szpasszkij elleni 1992-es visszavágó után hét évig élt nálunk, Magyarországon. Lékó Péterünk életútját 11 éves kora óta követem, akkor mondta azt kisfiúként a budapesti Béke Szállóban: „Világbajnok leszek”. Portischét, Benkőét, Bilekét jóval régebben, nem beszélve a Ribli– Sax–Adorján hármasról, Ivánka Máriáról, Verőci Zsuzsáról. Szpasszkij, Kramnyik, Korcsnoj Gligorics is időt szakított rám. Továbbá a 97 éves Lilienthal, a nála is idősebb Szerényihez már sajnos nem mehettem, Szabó Lászlóhoz szerencsére még időben bekopogtam. Hallgattam a sok konfliktust, mégis egyre inkább úgy éreztem, van abban az elkoptatott jelmondatban valami, hogy Gens una sumus, egy család vagyunk. Vagy ahogy Akela tanítja Mauglinak, egy vérből valók vagyunk. Vigyázat, nem szakkönyv, ebből senki se tanulhat meg sakkozni, csak végigélhet újra ragyogó pályafutásokat, izgalmas kalandokat. Hisz’ annak idején még a szocializmus is megszépült a „sakkháborútól”…
– Fel van villanyozva. Ezek szerint a közszolgálati rádiótól történt második elbocsátását, az idei nyári rádiókabarét már elfelejtette?
– Persze, hogy túl vagyok rajta. Így született meg a könyv – egy „tetűnek” köszönhetem. Az „intézkedéseinek”. Amelyeket egy számomra nem létező új, outsider vezető tett meg… Mert bátrán kijelentem: Kondor Katalin – számomra, számunkra – jobb volt, mint a jelenlegi közszolgálati rádióelnök. Mert ő, Kondor – rádiós volt. De spongyát rá! Nagyfiam, Benedek a www.farkashazy.hu honlapot gyártja bőszen, a könyvet is feltette rá; a kicsi, Attila meg sakkozik, a szabálymagyarázatokat ő írta. A „főnököm”, Mimi pedig szabadságot adott, hogy írjak. Jól elvoltunkcsaládilag e fél évben…(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!