Ismét Horst Köhlert választották Németország államfőjévé. Berlini MTI-tudósítás szerint az elnököt közvetve választó, 1224 tagú, úgynevezett szövetségi közgyűlésben Horst Köhler 613 elektori szavazatot kapott, azaz pontosan annyit, amennyi az abszolút többséghez minimálisan szükséges.
Fő riválisa, a szociáldemokraták és a Zöldek által támogatott politológus, illetve volt egyetemi rektor, Gesine Schwan 503 szavazatot szerzett, míg a Baloldal pártjának jelöltjére, Peter Sodannra 91 elektor szavazott. A közgyűlésben négy mandátummal rendelkező, egyaránt szélsőjobboldali NPD, illetve a DVU jelöltjei egy szélsőjobboldali dalszerzőre, Frank Rennickére voksoltak.
A 66 éves Köhler – aki az ország legnépszerűbb politikusa – újabb öt évre kapott elnöki megbízást. A szavazással egy időben a parlament, illetve a Brandenburgi kapu közvetlen közelében tízezrek ünnepelték a szövetségi köztársaság megalakulásának 60. évfordulóját, s a tömeg ujjongva fogadta a „régi-új” államfő megválasztásának hírét.
Megválasztását követő beszédében az államfő az országot sújtó gazdasági válság okozta nehézségekre és az ebből fakadó feladatokra figyelmeztetett. Hangsúlyozta, hogy egy demokráciában mindenkire szükség van, s együttműködésre, illetve összefogásra szólított fel. Az ország előtt álló úttal kapcsolatban a munka, a képzés és az integráció fontosságát emelte ki.
Megfigyelők szerint a hivatalban lévő elnök győzelme nem okozott meglepetést, inkább csak az, hogy Köhler már az első fordulóban abszolút többséget szerzett. Szakértők korábban arra számítottak, hogy az elnök szoros küzdelemben – és csak a harmadik fordulóban – győzi le riválisát, Schwan asszonyt, aki a titkos szavazás eredményeiből ítélve nem kapta meg a mögötte álló két párt összes elektorának voksát. Felmérések szerint egyébként a lakosság körében elsősorban nyílt beszédéért és közvetlenségéért nagyra becsült elnököt egy közvetlen szavazás esetén óriási többséggel választották volna újjá. Köhler immár másodszor aratott győzelmet Gesine Schwan fölött, 2004 májusában ugyancsak kettejük között dőlt el az elnöki tisztség sorsa.
A liberális Theodor Heuss, a konzervatív Heinrich Lübke és az ugyancsak konzervatív Richard von Weizsäcker után a 66 éves Horst Köhler a negyedik államfő, akit egy második ciklusra újraválasztottak. De az első, aki – noha 1981 óta a kereszténydemokrata CDU tagja – a legsikeresebben és a leghitelesebben függetlenítette magát a politikai pártok befolyásától, megbotránkoztatva olykor még az őt támogató konzervatívokat és szabaddemokratákat is. S a hangsúly a hitelességen van, az egykori pénzügyi szakemberből, illetve bankárból lett államfő ugyanis – az alkotmány biztosította kereteket a legszigorúbban szem előtt tartva – nem riadt vissza attól, hogy az ország vezető politikusait az önérdektől, illetve a pártérdekektől mentes, kizárólag az ország érdekeit szem előtt tartó cselekvésre figyelmeztesse. De attól sem, hogy pénzügyes múltját „megtagadva” elmarasztalja a vezető bankárokat és gazdasági képviselőket is a válság kialakulásában való szerepükért, s a korábbinál jóval felelősségteljesebb és kevésbé mohó magatartásra sarkallja őket. S korábbi „neoliberális” közgazdászként a válság kialakulása nyomán már arra figyelmeztessen, hogy a pénzpiacok nem nélkülözhetik az ellenőrzést, illetve az ezt célzó állami beavatkozást.
Köhler – besszarábiai német szülők gyermekeként – 1943. február 22-én született az akkori német megszállás alatt álló Lengyelországban. A háború után a család Kelet-Németországba menekült, onnan pedig 1953-ban az akkori szövetségi köztársaságba, ahol Ludwigsburgban telepedett le.
Köhlert 1998-ban az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnökévé választották, majd 2000-ben a Nemzetközi Valutaalap igazgatója lett. Tisztségéről 2004 márciusában lemondott, de csak azért, mert Németország államfőjévé jelölték, s májusban meg is választották.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!