A lakosság elöregedésével egyre több artrózisban szenvedő idős beteg
szorul ízületpótló protézis műtétre. Magyarországon évente csaknem 15
ezer protézisbeültetés történik, amiből 11 500 teljes csípő-, 3500 a
térdprotézis. E műtéti beavatkozások azonban nem veszélytelenek, utána
ugyanis kiugróan magas a vénás trombózis kockázata, amely
ortopédsebészeti műtétek esetén akár a betegek 60 százalékát is
utolérheti.


A NICE (National Institute for Clinical Excellence, a terápiás gyakorlatokat minősítő intézet) egészség-gazdaságtani értékelése alapján is költséghatékony az új, szájon át alkalmazható véralvadásgátló készítmény, amit az Európai Unióban ortopédiai protézisműtéteket követő mélyvénás trombózisok elsődleges megelőzésére 2008 áprilisában törzskönyveztek. A több országban már támogatással kapható terápia bizonyos esetekben akár életmentő lehet.
A NICE közelmúltban közzétett költséghatékonysági elemzése a hagyományos injekciós véralvadásgátló terápiákat és egy nemrégiben törzskönyvezett szájon át (orálisan) szedhető tabletta gazdaságosságát hasonlította össze. A vizsgálat megerősítette, hogy mind a klinikai, mind a költséghatékonyságát tekintve az orális készítmény felülmúlta a nyújtható legmagasabb színvonalú kezelést.
Az egyedülálló készítmény hatékonyan előzi meg a mélyvénás trombózis kialakulását és annak halálos szövődményeit ortopédiai nagy műtétek után, eddig kielégítetlen egészségügyi igényeknek megfelelve. A napi egyszeri adagolású gyógyszer maximális kényelmet nyújt a betegeknek különösen az otthoni alkalmazás során.
A NICE útmutatása alapján a magas vénás tromboembólia-veszéllyel járó ortopédiai műtétek után mélyvénás trombózis megelőzése javasolt, amelyet az eddig bevett terápiás gyakorlatban – mind térd- mind csípőprotézis beültetése esetén – injekció formájában adható véralvadásgátló készítménnyel kezeltek. A mélyvénás trombózis kialakulásának kockázata a beavatkozást követő első két hétben a legnagyobb, azonban a beteg kórházi elbocsátása után is heteken keresztül fokozott marad, ezáltal szükségessé téve a további terápiát.
Az otthoni kezelés során az injekciós terápiák nemcsak nagyon kellemetlen gyógyszerbeviteli módot jelentenek, hanem a betegek egy jelentős hányada nem képes az öninjekciózásra; a betegek csaknem 13 százaléka nem tudja, vagy nem akarja beadni magának az injekciót. Náluk, amennyiben családtag nem tanítható meg az eljárásra, napi szinten szükséges a külső segítség, így a rendszeres nővéri vagy háziorvosi vizitek az alapellátást terhelik.
Az orális terápiával nemcsak a betegek életminősége és komfortérzete javul, hanem a külső segítség is szükségtelenné válik, ezáltal csökken az alapellátás igénybevételéből eredő költség. A csípőprotézis beültetésnél betegenként mintegy 13 000
forint megtakarítást jelent az új kezelési forma, ami éves szinten az összes betegnél akár 150 millió forint is lehet.
A készítmény költségmegtakarító hatása a kórházaknál másutt is megtapasztalható. A klinikai vizsgálatok bizonyították, hogy a súlyos szövődmények bekövetkezési valószínűsége kisebb, a mellékhatások száma alacsonyabb, így a beteg is előbb hazamehet, ezáltal csökkentve a kórházi ellátás költségeit. A terápia során nem szükséges vérvétel, laborvizsgálat és rendszeres lábkontroll sem, viszont javul a betegek életminősége.
A szer több országban már támogatással kapható, azonban a magyar betegeknek az ortopédiai szakorvosok által társadalombiztosítási támogatással rendelve sajnos még nem adható.
Krasznai Éva

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!