Árnyaltan ítélik meg a városvezetők a plázákat: az egyetlen igazi és nem teljesen sikeres szombathelyi pláza árnyékában szinte a főtér összes boltja funkciót váltott. Kaposvárott nincs hely még egy plázára, s szeretné a város irányítója, ha az önkormányzat befolyásolni tudná a piacot. A nagy üzletközpontok lényeges kereskedelmi szerepét hangsúlyozza a szegedi polgármester, különös tekintettel a város kiemelt regio-
nális fontosságára. Miskolcon találtak receptet a városközpont régi nívójának a megőrzésére, illetve visszaállítására, mondták a VH-nak.
Kaposvár polgármestere, Szita Károly azzal kezdi: náluk is csak egy valódi üzleti és szórakoztató központ van, a Kaposvár Plaza, gyakorlatilag a városközpontban. – Ennek az a magyarázata, hogy a Szokola berek, ahol a pláza szomszédságában élemiszeráruházak létesültek, gyorsétterem és barkácsáruház is, igen mélyen fekvő volt. Amikor a város a területet értékesítette, azt vette figyelembe, ki tud több tízezer köbméternyi földet és kavicsot megmozgatni, hogy egyáltalán beépíthessék. Erre pedig csak a nagy multik voltak képesek. A plázát főleg a fiatalok látogatják, de ma már közel sem annyian, mint kezdetben. Így a kérdésre, hogy vajon kellene-e még egy, egyértelmű a válaszom: nem. S nagyon jó lenne, ha az önkormányzatoknak lenne lehetőségük bizonyos fokig befolyásolni a piacot és mondhatnák azt: „most már állj, mert a negyedik nagy élelmiszeráruház már nem biztos, hogy kellene a városunkba”. Kétoldali a nyomás ez ügyben: egyrészt ott a városlakók igénye, akik szeretnének több helyre benézni, válogatni és olyan versenyhelyzetet teremteni a bevásárlóközpontok között, amelynek ők a nyertesei. Másrészt ott az önkormányzat piacszabályozási igénye is, hogy a már bezárt boltokat ne kövessék továbbiak. Így ugyanis előbb-utóbb eltűnnek a polgári városokra jellemző, a házak oldalán, alagsorában megjelenő kisebb boltok. Hét-nyolc éve, az új nagy áruházak építésekor voltak, akik tönkrementek. Legtöbben a lakótelepi kis garázs élelmiszerboltok tulajdonosai közül estek áldozatul, mert elveszítették a vevőiket.
– Nálunk a ’90-es évek második felére esett az áruházépítés első hulláma; akkor készült el a Szeged Plaza és a város peremén a nagy üzletláncok – például a Cora, a Metro, a Tesco – áruházai is. Most pedig láthatóan már a második hullámnál tartunk – így Botka László, Szeged polgármestere. – A korábbinál kétszer nagyobb területen épül majd egy sor üzeletláncnak új áruháza, csaknem féltucatnyi a külvárosban és a belvárosban is, és elkezdődött már a második nagy plázánk, az Árkád Üzletház beruházása is. Ez a budapesti Árkád „testvére” lesz, jövőre indul az építése. Egyébként azt gondolom – s a városunk vezetésében korántsem vagyok ezzel egyedül –: fontos, hogy ilyen módon is gyarapodjék, fejlődjék nálunk a kereskedelem, hiszen Szeged régióközponti szerepet tölt be. Természetesen voltak félelmeik a kiskereskedőknek, amikor az első plázát építették nálunk, ám végül is úgy alakult, hogy nem a kis boltok, a butikok, az éjjel-nappali élemiszerüzletecskék mentek tönkre, hanem a közepesek. A hatalmas bevásárlóközpontok, akárcsak másutt, itt is átalakították a kereskedelmet és ez érződött még a belvárosban, a sétálóutcán is. Ott például a korábban élelmiszert és kommersz árukat kínáló üzletek húzták le a redőnyt. Ám nem sokáig álltak üresen: az átalakítás után szinte azonnal minőségi bútort és háztartási gépeket, szórakoztató elektronikát, valamint egyre inkább exkluzív, luxus és különleges termékeket árusító boltok nyíltak a helyükön – éppen úgy, mint ahogy Nyugat-Európában szokott történni. Nálunk szerencsére egyáltalán nincsenek ma üresen tátongó üzletek. A szegediek zöme a heti bevásárlá-sait már a nagyobb üzletközpontokban intézi. A tehetséges kiskereskedők talpon maradtak: megtalálták a helyüket a szűkebb környékük, például a lakótelepek ellátásában vagy valamilyen márkaboltra váltottak. A városunk egységes képet nyújtó történelmi magjában, ahol javarészt védettséget is élveznek az épületek, nincs hely se az áruházláncoknak, se a plázáknak. S azon is vagyunk, hogy az új bevásárlóközpontok minél távolabbra kerüljenek a város centrumától. Az Árkád Üzletház is a tágabban vett belváros szélén, a szegedi Nagykörúton épül majd fel, s helyi sajátosság nálunk, hogy ha egy új áruház létesítése az építési szabályzat módosítását is igényli, akkor kemény alkuval el szoktuk érni, hogy komoly infrastrukturális beruházásokat is kapcsoljanak hozzá.
– Miskolc szerkezete nem sugaras, hanem hosszan elnyúló, s az üzletláncok szinte mind a város három kapuja közelébe települtek. De a belvárosban épült fel a Miskolc Plaza és az annál egyszerűbb, de építészetileg a település sajátosságait jobban figyelembe vevő, emberibb léptékű üzletház, a Szinva Park – fejtegeti Fedor Vilmos, a város alpolgármestere. – S ugyanaz történt, a ’90-es évek dereka után Miskolc belvárosával, ami a budapesti Nagykörúttal: a vásárlóerő kevés volt ahhoz, hogy az ország leghosszabb, 1,2 kilométeres sétálóutcája üzletei és az újonnan nyílt plázabeliek is jól megéljenek belőle. Sorra zártak be a főutcai igényes, patinás boltok, s egyre silányabb kínála-túak nyíltak a helyükön – egyik százforintos és kínai üzlet a másik után. Erre találtunk egy receptet: elindítottuk 2003-ban a „belváros-pláza projektet”. Úgy döntöttünk, hogy visszaadjuk a városközpont régi nívóját és az egész sétálóutcát afféle korszerű plázává alakítjuk. Mivel a boltok mind a város tulajdonába tartoztak, azzal kezdtük, hogy fölmondtunk az összes bérlőnek és új alapokra helyeztük a bérleti jogviszonyt. Először is köteleztük a leendő bérlőket, hogy hozzák rendbe az üzletük portálját – ezt feltételül szabtuk, a terveket is mi adtuk hozzá. És három kategóriára osztottuk őket, az elsőbe a legigényesebbek kerültek, akik magas színvonalon visszahozzák a hagyományos vendéglátást, a lakossági szolgáltatásokat és különféle nívós termékeket árulnak. Ők fizetik a legkisebb bérleti díjat. A harmadik kategóriába kerültek a főutcán nem szívesen látott, igénytelen üzletek, s nekik szabtuk a legmagasabb díjat. A végeredmény már látszik: Miskolc szíve teljesen újjászületett. Szép portálok mögött szép holmikat, magas értéket talál a vásárló, és akár egy napot is eltölthet a belvárosunkban, miközben úgy érezheti magát, mint egy plázában; talál mindenféle üzleteket, szórakozást a mozikban, a színházban, a Művészetek Házában, a kiállítótermekben, és persze kiváló vendéglátást. Igaz, most is vannak nálunk százforintos boltok, de már nem a főutcán. Kijjebb szorultak. Mi ezért nem is szeretnénk a város centrumához közel újabb bevásárló- és szórakoztató központokat. Hisz’ az emberek végre azt látják: a plázákon túl is van élet.
Vasvári G. Pál
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!