A szerdai BL-döntő előtt a Manchester United vezet a Barcelona ellen

Ha tud! – tehetjük ide mindjárt az MU híveinek replikáját, mert hát okkal bizakodnak a szigetországi gárda mellett elkötelezettek, de a katalánok élgárdájáért szorítók is. A semleges „sarokban” állók pedig mindenekelőtt azt rögzíthetik, hogy egészen kiváló csapatok feszülnek majd egymásnak szerdán, s persze nem lehet tudni, hogy ki diadalmaskodik, annyira kiválóan felkészült, ráadá-
sul mindannyiunk szerencséjére szemrevaló futballt játszó, remek védelmekkel és még remekebb csatársorokkal operáló együttesekről van szó. Akik afféle előrehozott döntőt már éppenséggel játszottak, méghozzá tavaly, amikor a BL elődöntőjében akadtak össze, s akkor a barcelonai gól nélküli ütközet után a visszavágón a United hazai pályán – Paul Scholesnak a 13., számukra szerencsés percben lőtt bomba-szabadrúgásgóljával – 1-0-ra győztek, hogy aztán a fináléban – tizenegyes-párbajban - a szintén angol  Chelsea-n is felülkerekedjenek. Azóta mondhatni egyik csapat sem gyengült, sőt mielőtt Rómába indultak volna a focigladiátorok, még odahaza egyformán besöpörték a bajnoki címet. A Barca ráadásul úgy, hogy előtte nem sokkal a spanyol Király Kupát is megszerezte, s a klub történetében históriai értékű siker kapujában áll, hiszen első spanyol csapatként jönne össze neki a triplázás a Manchester legyűrése révén. Ezért is mondta, tőle szokatlanul lazának tűnő módon, kifejezetten tréfálkozva az egykori kiváló középpályásból lett vezetőedző, Pep Guardiola, hogy ha megnyerik a BL-t, azonnal lemond, mert a csúcson akar visszavonulni, méghozzá százszázalékos teljesítménnyel, amire ugye nem igazán akad példa a labdarúgás históriájában. Ami tény, a népszerű szakember már első vezetőedzői idényében zsenge karrierje zenitjére juthat, illetve hát már ott is van a két spanyolországi trófeának köszönhetően, s a Bajnokok Ligájának megnyerése valóban már csak a – persze nem akármilyen finom - hab lenne a tortán, hogy a jól ismert cukrászati hasonlatot cibáljuk elő a közhelyszótárból. Guardiola és az MU-val 23. idényében a 26. (!) nagy trófea begyűjtésére vadászó kollégája, Sir Alex Ferguson a másik iránti tisztelettel a hangjában kölcsönösen óvatos derűlátással fogalmazott a finálé előtt, okkal-joggal dicsérve a riválist. Ahogyan abban sincs vita, hogy a United „őskövülete”, a csapattal több mint 800 meccset játszott walesi szélső, Ryan Giggs cseppet sem túlzott, amikor úgy fogalmazott: álomdöntő következik.
Az ideális párosítás tényét erősíti, hogy mindkét gárda várhatóan valamennyi nagyágyúját felvonultatva lép ki a 72 ezres Olimpiai Stadion gyepére, mert a hétvégi hírek szerint valamennyi sérült felépült, s játékra jelentkezett: így a Barcánál az Európa-bajnok középpályás Andres Iniesta, s a francia vb-aranyérmes csatár, Thierry Henry, a Manchesternél pedig a védelem oszlopa,  Rio Ferdinand is. A francia támadó visszatérésével a „halálosztag” is újfent összeáll, vagyis a hihetetlenül gólerős csatársort megint Lionel Messi, Samuel Eto’o és Henry alkotja az MU ellen. Nem mintha a manchesterieknél nem lenne hasonló offenzív alakulat: nagyjából ugyanilyen erős a Wayne Rooney, a portugál Cristiano Ronaldo, a bolgár Dimitar Berbatov és az argentin Carlos Tevez fémjelezte támadóegység is.
Dőreség lenne találgatni, hogy aztán a nagyjából egyenlő felek küzdelme miként zárul, abban viszont valóban bízhatunk, hogy a számos virtuóz futballistát felvonultató BL-döntő vitathatatlanul élvezetes, izgalmas, tetszetős lesz, s akkor – ha sem ide, sem oda nem húz a szívünk – önfeledten élvezhetjük a csatát, amely határoz a 2008/09-es európai idény legjobb klubcsapatának kilétéről. Előre szögezzük le: akár a Barcelona, akár a Manchester United diadalmaskodik, nem kerül érdemtelen kezekbe a Bajnokok Ligája győztesét megillető serleg.
Az izgalmak azért jó lenne, ha csakis a stadionra korlátozódnának és szorosan a meccshez kötődnének. Tudniillik a hírek szerint a mintegy tizenötezer spanyolországi szurkoló mellett az Örök Városba harmincezer angol is készül, ami annyiból jelent már most gondot, hogy közülük úgy tízezernek egyáltalán nincs belépője a Stadio Olimpicóba… Nem véletlenül szervezik nagy erőkkel a drukkerek fogadását az itáliai rendfenntartók, mivel korábban főleg olasz-angol párosításban zajlottak le olykor egészen brutális verekedések, utcai csetepaték, s a jegy nélküli szigetországiak jelenléte nem ígér sok jót… Nem beszélve arról, hogy a tikettnélküliségnek velejárója lehet az is, hogy az érintett nem köt utazási biztosítást. Ami akkor külön gond például, ha ne adj’ isten valaki eltöri a lábát. Ebben az esetben a kényszerű kórházi ellátáskor a pórul járt delikvens mintegy 800 ezer forintnak megfelelő „zsebpénzétől” lenne kénytelen megválni kezelési költség címén.
Amúgy a tikettek nem tekinthetők éppenséggel nézőbarátnak, hiszen az átlagos jegyárak 70 és 200 euró között mozognak, de példának okáért a tribünjegy darabja 1500 eurót is kóstálhat, aki pedig luxuspáholyba vágyik, annak magyar pénzben úgy 2 és fél millió forintnyi összeget kell leszurkolnia. Annak is mélyen a zsebébe kell nyúlnia, aki interneten keresztül akar belépőhöz jutni, mivelhogy az on-line-os jegyüzérektől egy átlagtiketthez 700 és 1300 euró között lehet (illetve alighanem már csak lehetett) hozzájutni. Gyaníthatóan azonban kicsit sem bánja, aki akár hatalmas felárral is, de jegytulajdonossá vált. Az évi egy BL-döntő sokaknak majdhogynem bármi áron megéri.Pláne ha még a kedvencek nyernek is…           

       (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!