Tízből hét magyar nem beszél idegen nyelvet

Az egri főiskola rektora szerint a főiskolának nem az idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges készségek kialakítása, hanem a fenntartása lenne a dolga. A nyelvoktatás kutatója úgy látja, az a baj, hogy a nyelvtanítás nem a gyakorlati nyelvtudásra összpontosít, a tankönyvek egy része pedig elavult. Egy másik szakember a beszédcentrikus módszerek mellett érvel.

Az Európai Bizottság megrendelésére 2005 végén felmérte az Eurobarometer az európai polgárok nyelvtudását. Kiderült, hogy 56 százalékuk két nyelven folyékonyan beszél, s 28 százalékuk három nyelven is képes megértetni magát. Magyarországon akkor a teljes lakosság 71 százaléka nem tudott semmilyen idegen nyelvet, egyet társalgási szinten 18, kettőt pedig mindössze 9 százalék beszélt. A fiatalok és a fővárosiak körében valamivel jobb volt az arány: 45, illetve 47 százalék volt a csakis magyarul tudók aránya. A felmérés szerint az unió polgárainak 73 százaléka úgy vélekedett: a nyelvtudás a jobb munkalehetőségek miatt fontos. És nekünk tán nem?
– Elképesztő, hogy akik Magyarországon diplomával vagy felsőfokú képesítéssel keresnek európai állást, mennyire rosszul beszélnek angolul, németül, ha egyáltalán képesek megszólalni ezeken az állásokhoz elvárt nyelveken – mondja Tent Regina, az 1999-ben alapított ISG Personalmanagement Kft. nemzetközi cég német származású magyarországi ügyvezetője, négy itt töltött év után jól érthető, bár kissé még tört magyarsággal.

– A kontinens 20 országába közvetít ki a „fejvadász” cégünk jellemzően
diplomás mérnököket, értékesítőket, könyvelőket, adótanácsadókat és más középvezetőket. A magyarok nyelvtudása – tisztelet a kevés kivételnek, akik vagy már vezető pozícióban vannak vagy frissen végzettek, de eleve külföldre vágynak, vagy már dolgoztak is más országban – bizony nem elegendő. Úgy vélem, erről az iskolarendszer tehet - mondja Tent Regina. - A jellemző ugyanis az, hogy a jelentkezők, akiknek legalább középfokú nyelvvizsgája van, magyarul kiválóan
felmondják az angol vagy a német nyelvtani szabályokat – amelyeket német létemre olykor én sem tudok olyan jól, mint ők –, azután elhadarnak valami előre betanult szöveget, „felmondják a memoritert”, de amikor spontán módon azt kérdezzük, hogy kik is ők, mik a terveik, mik az igényeik, milyen munkára is vágynak, akkor még egy mondatot, egy szót sem képesek felelni. Sőt, gyakran a kérdést sem értik meg, vagy ha értik, akkor is félnek megszólalni más nyelveken. Ugyanis a lényegre nem tanították meg őket; arra hogy kommunikáljanak. Márpedig enélkül aligha lehet belőlük külföldön vagy akár itt Magyarországon is olyan középvezető, akinek a külföldi főnökeivel, s persze az ügyfelekkel kell naponta beszélnie. Emiatt tíz jelentkezőből átlagosan hatnak kell sajnálkozva nemet mondanunk…
Az egri Eszterházy Károly Főiskolán csaknem tízezer hallgató tanul a diplomáért. Az intézmény a honlapja szerint „a XXI. század társadalmi és gazdasági kihívásai-nak megfelelően alakítja oktatási rendszerét, képzési kínálata rendkívül sokrétű”. Dr. Hauser Zoltán rektor így beszél: – Az idegen nyelvi kompetencia elérése komoly kihívás nekünk. Megítélésünk szerint a főiskolának nem az idegen nyelvi kommunikációhoz szükséges készségek kialakítása, hanem a fenntartása lenne a dolga. A magyar felsőoktatás örökül kapja a közoktatástól a megoldatlan problémát. Másutt, ahol az idegennyelv-használatnak nagy a tradíciója, a kultúrája, például a skandináv vagy a Benelux országokban, nem 18-22 éves korban teszik fel a kérdést, hanem idejekorán, már serdülőkorban elkezdik kialakítani a használható nyelvtudást. Mi a problémán annyit tudunk enyhíteni, hogy ingyenes idegennyelv-tanulási lehetőséget biztosítunk a hallgatóknak. A kereslet döntően az angol nyelv iránti, minimális a németet, s orchidea ritkaságú a franciát, spanyolt, olaszt és újabban ismét az oroszt tanulóké. Hasonló ez a kép, mint a középiskolákban idegen nyelvből érettségizőké. Az eredmény? Az idegen nyelvi szakokat és a most induló mesterképzést leszámítva – ami eleve alapdiplomához, az pedig középfokú nyelvvizsgához kötött –, folyamatosan kell foglalkoznunk a nyelvoktatási szolgáltatással. Ugyanis tavaly a nappali és levelező képzésben a bölcsész idegen nyelvi képzettségűeket
leszámítva 1031-en végeztek, s közel négyszáz végzős azért nem kaphatta meg a diplomáját, mert nem tett nyelvvizsgát. Az eltelt egy év alatt néhánnyal több mint százan teljesítették ezt az elmaradást. A magyar felsőoktatás eltömegesedett. Nem az baj, hogy a korosztályos létszám fele kerül be a felsőoktatásba és hogy nyelvoktatási szolgáltatást kell nyújtani a főiskolán. Az a baj, hogy akik alacsony pontszámmal kerülnek be, azoknál vélhetően nem a képességekkel, hanem a tanulás motivációjával és persze az idegennyelv-tanulás iránti elkötelezettséggel sincs rendben minden. Ezen kellene még időben, fiatal korban változtatni…
– A hazai nyelvtanítás nagyon sok konzervatív elemmel terhelt még, de a korszerű új módszerek terjedőben vannak – vélekedik Vámos Ágnes, az ELTE Neveléstudományi Intézetének docense, akinek egyik fő szakterülete a nyelvoktatás kutatása. – A tankönyvek egy része korszerűtlen, az iskolák jó részében túlteng a nyelvtani és fordító módszer alkalmazása, és a témák között is nagy számban vannak „arisztokratikusan irodalmiak” – a hétköznap, munkában, utazásnál hasznosíthatók helyett. A nyelvtanulás és -oktatás fő baja eddig az volt, hogy nem a minden élethelyzetben hasznosítható gyakorlati nyelvtudásra, hanem más gyakorlatias célra, a tesztek jó kitöltésére s a már betanult kommunikációs helyzetekre, azaz a bizonyítvány megszerzése, a nyelvvizsgára koncentrált. Ám látszanak komoly törekvések az iskolák jó részénél a változtatásra, és az oktatási kormányzatban is megvan a szándék, hogy rászorítsa az iskolákat a tantervi szabályozással vagy például azzal, hogy 2002 óta „kimeneti követelménnyé” tette azt: érdemi kommunikáció is történjen az érettségi vizsgán. Az emelt szintű érettségi idegen nyelvből előnyt jelent már a felvételinél, ami nyelvtanulására sarkallja a diákokat. S jönnek az új generációk, idén például épp azok érettségiznek, akik először részesülhettek a nulladik évfolyamon idegennyelv-oktatásban. S elmondom a Kétnyelvű Iskolákért Egyesület elnökeként azt is: ilyen iskolákban tanul az általánosban 2 százalék, középfokon meg a bő egytized, s tavaly a 89 százalékuk emelt szintű érettségit tett idegen nyelvből és tízből kilencen 100 százalékos vizsgaeredménnyel. Akik két további tantárgyból, mondjuk, matematikából és történelemből is idegen nyelven vizsgáztak, azok felsőfokú nyelvvizsga-bizonyítványt is kaptak. Nyelvenként is változó, hogy milyen az oktatás és a tanárképzés; az angolé minden szinten korszerűbb, ám vannak nyelvek – hadd ne bántsak meg senkit a megnevezésükkel –, amelyek tanításában szinte minden a régiben maradt. Az ELTE-n tanári pályára készülők ma már más generációt képviselnek, mint régen. A felmérésünk szerint az elmúlt két évben bejövők 80 százaléka már legalább egy nyelvből, zömmel az angolból középfokon vizsgázott, s 18 százaléknak egy másik nyelvből, többnyire a németből is volt nyelvvizsgája. Ha ők fognak tanítani néhány év múlva, akkor bizonyára magukkal viszik és tovább is adják majd a tudásukat és a nyelvtanulási szemléletüket.
Érveket sorol egy akkreditált óbudai nyelviskola a hirdetésében: 18 éven felüli, magasan képzett, jókedvű tanárokat, XXI. századi oktatási módszereket ígér, s azt: „beszélni tanítunk, élvezetesen”. – És mindezt komolyan is vesszük – így Légrádi Tamás igazgató, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke. – A célunk az, hogy beszédcentrikusan, de széles értelemben is kommunikálni tanítsunk mindenkit, hogy megértse az idegen nyelvi szöveget és beszéljen, írjon idegen nyelven olyan mélységig, hogy az illető a céljait el tudja vele érni. Mert a nyelv nem önmagában való, hanem eszköz a céljaink eléréséhez. Avítt és rossz a módszer, ha valaki évekig tanul egy nyelvet, de ha kell, akkor megmukkanni sem képes. Mi arra törekszünk, hogy el tudja olvasni az újságot, értse a híreket a televízióban és a mellette beszélgetőket a buszon, s meg tudja értetni magát másokkal. Ezért interakcióban, cselekvéshez, szituációhoz kapcsolva, játékosan, könnyen megjegyezhetően tanítunk nyelvet. Nem kell kötelező olvasmányokat bemagolni, szavakat biflázni, nyelvtani szabályokból felelni. Ezek helyett a kezdettől használni kell a nyelvet – és persze idővel egyre jobban, egyre pontosabban.
Szóval lehet így is idegen nyelveket tanítani. És talán az igény is nő majd rá. Ám kérdés: lesz-e elég felkészült, magasan képzett és korszerűen oktatni tudó nyelvtanár Magyarországon. A tanárképzés a két ciklusból álló bolognai rendszer bevezetése óta mesterszintű. Csak a tanár mesterképzési szakot elvégzők lehetnek majd középiskolai nyelvtanárok, de ők választhatnak más, jobban fizető foglalkozást is e képesítés birtokában. Az Országos Felsőoktatási Információs Központtól kapott adatok szerint a szeptembertől mesterképzésre jelentkező 17 ezerből a nyelvtanári hivatásra (is) felkészítő szakokat viszonylag kevesen keresték. Országosan 189-en jelentkeztek az egyetemek és faiskolák nappali és államilag támogatott tanár-angoltanár mesterképzésre. Ez a nyelv volt a legnépszerűbb. A németet 112-en, az olaszt 26-an, a franciát 25-en, a latint 12-en, az oroszt 6-an, a spanyolt pedig mindössze 3-an választották a nappali és államilag támogatott finanszírozási formában.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!