Nézem ezt a „jobb vágású” fiatalembert a Nap-keltében, amint bőszen
válaszolgat az újságírók kérdéseire, ahogyan az egy szélsőségesen
jobboldali párt elnökétől el is várható.
Sajnos, már a szemem sem rebben a közelmúlt történelmét jól ismerők számára ismerősen csengő „újfradista”, „nyilasmisis”
trillák hallatán. De az szíven ütött, nem tagadom, amikor azt mondta Vona úr, hogy Magyarországon az emberek kétharmada „jobbikos”, csak még nem tud róla.
Lehetséges, hogy én is? Jesszusom! Amióta a jobbik eszemet tudom, a milétoszi Thálésznak és a spártai Kheilonnak tulajdonított bölcs mondás lebeg a szemem előtt, mint megvalósítandó feladat: „Ismerd meg magadat.” Ennyire félreismertem volna önmagam?
Eddig szentül meg voltam győződve, hogy épeszű, józan gondolkodású, tolarenciára képes, és a származásomnál fogva („panelproli”) szélsőségektől mentes, baloldali érzelmű magyar ember vagyok, akit visszariasztanak a történelem szemétdombjára való (tudom, ez a kifejezés már szinte közhely, de attól még igaz!) avítt eszmék, gondolatok.
Igen ám, de volt a pártelnök úrnak egy olyan mondata is, miszerint „Magyarország a magyaroké.” Ajvé, ezt én is így gondolom!
Méhes János, Szeged
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!