„....az sem csoda, hogy az emberek nagy része Orbánba helyezi a bizalmat. Ő van, ő a realitás, ő az alternatíva...
Megértem kesergését és kritikáját, de azt nem fogadhatom el, hogy a magyar társadalom immár 70 százaléka elsősorban azért lett Orbán és a Fidesz elvakult híve, illetve a Jobbik nacionalista szólamokba bújtatott ordas ideológiájának „nagy étvágyú fogyasztója” és martalóc csapatainak bámulója, mert a szocialisták – miközben (egy darabig a liberálisokkal) „egy szál vékony pallón egyensúlyozva” gazdaságpolitizáltak – elmulasztották az önmagával történő szembenézésre, és múltbéli hibáinkból való tanulásra és szemléletváltoztatásra felkérni, illetve késztetni a magyar népesség nagyobbik hányadát.
Megélve 72 évet, személyes tapasztalataim vannak arról, hogy a politikusok (tisztelet a kivételnek) minden választási kampányban (és akkor is, ha netán négyszemközt találkoznak „az istenadta néppel”) bölcsnek és szomszédainkhoz képest kultúrfölényben lévőnek magasztalnak bennünket. Teszik ezt merő számításból, mert azt tudják, hogy az elmúlt évszázadban magyarországi milliók tudatában (inkább tudatalattijában) kialakult, és hol lappangott, hol nyíltan érvényesült az idegen-ellenesség, a rasszizmus, az antiszemitizmus, az antiszociális nézetek, hogy virágzott nemzetiségekkel szembeni „kultúrfölény- tudat”.
Ezek a balhitek és téveszmék (köztük a fasizmus) három-négy generáción át készen vagy félkészen lapítottak s öröklődtek magyarok százezreiben. A demagóg, a populista, a „vérmagyar hazaffy” és új csendőrségről vizionáló másodosztályú népvezérjelölt – a magyar nép többsége által a valóságosnál sokkal rosszabban megélt és érzékelt gazdasági válságban – bizton számíthatott e balhitek és ártalmas nézetek kicsírázására, sőt „szárba szökkenésére” is.
Számításuk bevált. A magyar nép korántsem volt bölcs és ma sem az. Annak hisz, aki mint egy ködszurkáló, minden tény és jogalap nélkül, büntetőjogi felelősségre vonással és bebörtönzéssel fenyegeti mai riválisait, korábbi megverőit. Nem, egyáltalán nem vagyunk bölcsek. Az önismerettel nagyon is hadilábon állunk. Máig meg sem kíséreltük azt, amit a németek (és más népek is) évtizedekkel ezelőtt megtettek. Ma sem vagyunk képesek az önnön múltunkkal és jelenünkkel való szembenézésre, a valóság tudomásul vételére Tudatunkból túl kis terület jut az önbírálatnak. Gondolkodás-képességünk nagyobbik részét a kényelmes önámításnak szenteljük, és ha időnként (verbálisan), „körbelövöldözünk”, s a célzottak (kissé erősebben) vissza találnak lőni (minő szemtelenség!), magunknak vindikáljuk a jogot, hogy sértettnek és áldozatnak érezhessük s mondhassuk magunkat. Kár értünk.
Dr. Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!