Igyunk pertut?

A furcsa becézésekkel kapcsolatos cikkünkhöz illeszkedik Nagy Éva kedves olvasónk „miniszótára”. Íme az alvilági lexikon. Bródziccer: anyagilag érdekelt kibic. Bepofázni:  sokat enni. Exelni:  fenékig üríteni a poharat. Kipanamázni:  kicsalni. Pöncögni: hencegni. Sipi: hamiskártyás. Undorfi: ellenszenves ember. Héklizni: ugratni, cukkolni.
Elek Éva budapesti olvasónk azt kérdezi, miért nem használjuk manapság a régies megszólításokat, kifejezéseket. Ma már csak régi filmekben lehet hallani, vagy vidéken, hogy „Parancsolj, kérlek”, „Kérlek alássan”, „Alászolgája”. Ez utóbbi jelentését sokan nem is tudják. Mit jelent? – érdeklődik olvasónk. A régies kifejezések egyszerűen kimentek a divatból, ha nem így lett volna, nem lennének régies kifejezések, mert aktuálisnak éreznénk ezeket. Az „Alászolgája” az „Alázatos szolgája” köszönés rövidült alakja. Latin eredetű, a „Servus humillimus” magyar változata. Régen a köszönés tükrözte a kommunikációt folytatók hierarchiáját, erre utal.
Debreceni Zoltán nyugdíjas olvasónkat idegesíti, hogy tegezik őt a reklámokban.  Azt olvasta a világhálón, hogy az egyik svéd áruház kezdte az egészet. Nem hiszem, hogy az IKEA okolható a tegező reklámok magyarországi elterjedéséért, abban sem vagyok biztos, hogy baj az általános tegeződés. Más kérdés, hogy ha a társadalom ezt elutasítja, akkor ehhez alkalmazkodnak a szolgáltatók. A svéd cég Franciaországban nem tegeződik állítólag, a franciák ezt nem kedvelik. Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Elek Éva azon kérdése, hogy mit jelent a pertu szó.  Német eredetű, a „per Du” kifejezés ugyanis annyit tesz: tegeződve. A du latin hatásra lett tu, mert a latinban ez a „te”. Vagyis ha pertut iszunk, nem valamiféle francia italt kortyolgatunk.
Mit jelent a delej? – kérdezi egyik levélírónk. Mágnesesség, átvitt értelemben varázserő, mágneses erő. Nyelvújítás kori alkotás. Budapesti olvasónk egy filmben figyelt fel a következő mondatra: „minden testrészünknek van legalább egy szinonimája, pl.: arc – pofi, láb – tappancs, mell – didi, fenék – popsi, has – pocak, orr – nózi, a comb az egyetlen, aminek nincs”. Szerintem ez csak forgatókönyvírói poén, én nem ismerem a nyak, a máj, a vese vagy az Achilles-ín olyan szinonimáját sem, melyet a hétköznapi nyelvben használunk.

Továbbra is várom leveleiket, hozzászólásaikat az editor@mediacom.hu címre, vagy a szerkesztőségbe.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!