Távkapcsoló

 

Mintha máris elkezdődött volna a nyári uborkaszezon – vagy az EP- választási kampány hozta a csendes egykedvűséget és megcsömörlöttséget, ami ráült a hétköznapjainkra? Már a válság sem a régi, nem üti meg az ingerküszöböm, azon is képtelen voltam megrémülni, hogy hazánkat is elérte a sertésinfluenza.  A hét legnépszerűbb híre a belvárosi forgalmat is megbénító szökött vadmalacka volt, ez legalább megmosolyogtatta az embereket. Főleg hogy ezúttal a rendőrök nem a Dunába lőtték szegényt, mint egy másik eltévedt vaddisznót 2001-ben, hanem befogták és elvitték a Budakeszi Vadasparkba, az igazi földi vadmalac-paradicsomba.
A hétköznapok tespedtségéből menekülve a Tv Dekón kötöttem ki, ahol olyan szóvicces nevű műsorok tanyáznak, mint a Túl a barkácsságon, mely nem meleg hobbikertészek tiltott szerelméről szól, hanem két ácsról, akik bútorokat restaurálnak. Szintén itt vetítik az Ásó, strapa, nagy kaland, az Ilyen bolt, ilyen lett, a Barkácsvér és barkácskönnyek, valamint a Vigyázz, kész ház! elmés című műsorokat. Egyik új saját készítésű produkciójuk a Két esküvő, egy szervező, melyben két roppant szimpatikus fiatal pár esküvőjét készítik elő és bonyolítják le egy profi szakember segítségével, félórás epizódokra vágva.
Bár, aki ilyen sorozatot néz, azt bizonyára nem kell meggyőzni, mégis már az első részben felmerült, hogy egyáltalán miért érdemes ma házasságot kötni? Talán azért, hogy még gyorsan felvehessék a szocpolt, hisz most lehet jól ingatlant venni, mikor a háromszobás rózsadombi öröklakás meg a szentendrei családi ház is pontosan 29,9 millió!? Kinek kell ez az idő- és pénzigényes ómódi ceremónia, amikor átalakulóban a családmodell, egyre többen választják az élettársi kapcsolatot, mert csalódtak a házasság intézményében, esetleg maguk is csonka családból jönnek, és elrettenti őket, hogy három házasságból egy válással végződik? Talán az is illúzió, hogy valaki egy életre választhat társat? Néhány hete a VH is megírta, nagyobb a valószínűsége, hogy egy magyar nő 30 éves koráig gyermeket szül, mint hogy frigyre lép. Tavaly történelmi minimumra esett vissza a házasságkötések száma, ennél kevesebbet csak az I. világháború éveiben kötöttek nálunk.
Nem csupán a családból hozott minták változtak. Míg tíz évvel ezelőtt minden rendes romantikus hollywoodi film esküvőre végződött, az utóbbi időkben már elég a csók, vagy az összeköltözés is, sőt, töménytelen mennyiségű film született arról, mennyire fáznak az emberek (a férfiak?) a házasságtól, és ez milyen komikus helyzeteket szül. Míg Elizabeth Bennet férjhez ment Mr. Darcyhoz, korunk Hamupipőkéje, Bridget Jones csak „összejön” az ő Darcyjával, aki ráadásul már túl van egy váláson. Pedig a szinglikultusz Jean D’Arcjának számító Szex és New York sorozat (és a belőle készült film) is arról árulkodik, hogy még a modern, független, öntörvényű nők is az esküvőjükről álmodnak! És ugyanolyan fontos, hogy mesésen nézzenek ki, meg elkápráztassák a vendégsereget, mint hogy a párjuk ezzel a gesztussal kifejezze feléjük tiszteletét, ragaszkodását, és társadalmilag legalizálja a kapcsolatot, hogy ezután a közösségben mindenki tudja, ez az ő csaja, más nem nyúlhat hozzá.
A nők nagy részében a házasság (a monogámia?) igénye talán biológiailag is kódolva van. A Két esküvő, egy szervezőben az átvezetések alatt is egy tündéri kislányt látunk, amint az esküvőjére készül, illegetve magát a fehér ruhában. „Ez életem legboldogabb napja” – mondta a barátnőm az esküvőjén, és bár én szarkasztikusan nem is érthettem, hogy mondhat ilyet, hiszen az életben még annyi legboldogabb napja lehet, ő valóban komolyan gondolta. (Nem véletlen, hogy ilyen hozzáállással nem is akart engem elvenni senki.) Márpedig esküvőt tervezni csak ilyen végtelenül romantikusan lehet és érdemes.
„Ez a munka azért szép, mert én térdig járok a szerelemben” – mondta a csillogó szemű, lelkes esküvőszervező, aki az első találkozón szabályos meditációt tartott a jegyeseknek, hogy álmaik esküvőjét tudja megszervezni. Például azt kérdezgette a menyaszszonytól, ha becsukja a szemét, milyen színeket lát, épp lemenőben van-e a nap, milyen virágok illatát érzi és a többi. Az egyik pár már régóta szeretné, ha az óriás schnautzerük hozná be a gyűrűt, bár idő közben született egy kisfiuk is, aki versenyez a feladatért, azért ők mégiscsak a kutyát gondolták inkább. Én a gyerekre szavazok, bár az aztán igazán emlékezetes nap lenne, ha a legmeghatóbb pillanatban az eb uccu neki, meglépne a gyűrűkkel, a vendégsereg meg utána…

Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!