Gmoser Zoltán, a Magyar Televízió műsorvezető-riportere pályája elején nem tudta volna magát elképzelni híradósként, inkább a könnyebb műfajok érdekelték.

„Tavaly például a Balatoni Nyár egyik műsorvezetője voltam és idén júniusban is újra leköltözünk a stábbal. Ilyenkor nyáron remek kitérő számomra ez a műsor, kicsit megpróbálunk úgy csinálni, mintha nem Budapest lenne az ország központja, hanem mondjuk a Balaton” – mondta. „Ma már nem tudnám magam elképzelni például egy zenetévében, de az is igaz, hogy komolyodtam is közben. Egy időben gazdasági híradó is futott az MTV-n és a végzettségem miatt felkértek, dolgozzam náluk. Azt hiszem, az volt az egyetlen olyan ajánlat munkaügyben, amit visszautasítottam. Gazdasággal, politikával általában ritkán foglalkozom, inkább a környezetvédelem, a közlekedés és a bűnügyi témák a szakterületem” – tette hozzá a riporter, akit legjobban a környezetvédelem érdekel. „Ráadásul ezen a területen általában látványosan lehet feldolgozni egy-egy anyagot. Szívügyemnek is tartom a témát és bár sokan legyintünk rá, főleg válság idején, hosszú távon kevés fontosabb dologra kellene ügyelnünk, mint a környezetünk épsége.”
Egy darabig dolgozott a Kékfényben is, ahol belejött a bűnügyi témák feldolgozásába. „Ez talán kicsit morbid, de üdítő volt a másfél perces híradós riportokhoz képest, hogy jóval hosszabb lélegzetű műfajban is kipróbálhattam magam. Úgy vélem, egy bűnügy jól megfogható történet, amit izgalmasan lehet elmesélni. Erre persze lehet azt mondani, hogy sokszor hatásvadász lesz, amit kiadunk a kezünkből, megborzongatja az embereket és ezért olyan népszerű. Az valóban tagadhatatlan, hogy a Kékfény mindig is az MTV egyik legnézettebb műsora volt, de bűnügyeket bemutatni szerintem nem feltétlenül jelent bulvárosodást és nem is attól lesz jó egy ilyen anyag, hogy minél több vér folyik benne” – magyarázta.
Gmoser Zoltán iskolás korában tévés bemondónak és rádiósnak készült, sokat szerepelt rendezvényeken, versmondó versenyeken – ezután kissé meglepő, hogy a televíziózás előtt öt évig dolgozott az APEH irodájában. „A gimnáziumban a sulirádió egyik felelőse voltam. Érettségi környékén már azt tartottam leginkább szem előtt, hol tudok könnyen továbbtanulni, ugyanis angolból és matekból voltam jó, ez alapján választottam. Felvettek a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára Zalaegerszegre, de közben a helyi rádióban is elkezdtem dolgozni. A munka nagy része abból állt, hogy a zenék között valahogy kitöltsük műsoridőt és persze sokat foglalkoztunk helyi témákkal, és híreket is szerkesztettünk. Mai füllel nem hiszem, hogy meg lennék elégedve egy ottani hírblokkal” – nevetett. „Sokan mondják, hogy nem szeretik magukat visszanézni, visszahallgatni, nem tetszenek maguknak a tévében, vagy nem érdekli őket utólag az egész. Én ma is gyakran figyelem, ellenőrzöm magam utólag és elég kemény kritikus vagyok. A rádió-zás mellett később hasznosítani szerettem volna pénzügyi diplomámat, ezért állást vállaltam az APEH-nél, ahol öt évig maradtam. Ezután jelentkeztem a Komlósi Oktatási Stúdióba, mely komoly gyakorlati képzéssel biztos alapot adott későbbi munkáimhoz. Innen kerültem a Hálózat Tv-hez, majd a Rádió 17-hez, 2003-ban pedig a Magyar Televízió Híradójában kezdtem el gyakornokoskodni” – emlékezett vissza. Arról is kérdeztem, elcserélné-e a riporterkedést egy állandó műsorvezetői székért. „Azt nem mondanám, hogy feladnám a riporterkedést, de szeretnék mást is csinálni előbb-utóbb. Úgy érzem, nagy híradós műsorvezetőnek még túl fiatal vagyok, de kacérkodtam már a gondolattal, hogy megpróbálom egyszer. Sok olyan típusú felmérést végeztek, hogy az emberek kit fogadnak el leginkább híradós műsorvezetőnek. A legtöbb kimutatásban két szó mindig szerepelt: középkorú és tapasztalt. Mindenesetre hiányozna a terepmunka, a helyszíni forgatások, a közvetlen kapcsolat az emberekkel. De azt gondolom, ebben a műfajban viszonylag nehéz egyedi, azonnal felismerhető kézjegyet hagyni a riportjainkon. Persze mindenkinek vannak sajátos szófordulatai, beszédstílusa és egyéb apró mániái, de a híradós riport nem arról szól, hogy az ember magát mutassa meg, hanem arról, hogy ott vagyunk és miért vagyunk éppen ott.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!