A BBC News és az MTI szombat este jelentette: a brazil légierő tetemeket és gépmaradványokat talált, amelyek kétséget kizáróan a hétfőn lezuhant Air France-géppel kerültek az óceánba. Az észak-brazíliai Recife városban tartott sajtóértekezleten Jorge Amaral ezredes, a brazil légierő szóvivője közölte, hogy két férfi holttestet, egy, a járatnak megfelelő sorszámú ülést, egy hátizsákot találtak, valamint egy táskát, benne az Air France repülőjegyével.



Az Air France légitársaság hétfőn lezuhant Rio de Janeiro–Párizs járata öt perc alatt 24 hibaüzenetet küldött, mielőtt eltűnt a radarképernyőről – közölte szombaton a vizsgálatokat végző francia csoport vezetője. Paul-Louis Arslanian elmondta azt is, hogy a robotpilóta nem működött. Egyelőre nem tudni, hogy azt a pilóták kapcsolták-e ki, vagy a műszer felmondta a szolgálatot a gép sebességét jelző ellentmondó adatok miatt. Az Airbus gyártója közölte: kiderült, hogy a műszerek ellentmondó adatokat jeleztek, miközben a gép az Atlanti-óceán felett viharzónában haladt. Arslanian közölte, hogy a vizsgálatban részt vevők több száz négyzetkilométeres területen kutatnak az Airbus A330-as típusú gép roncsai után.

Létfontosságú, hogy megtalálják azt az adót, amely jelzi a feketedobozok helyzetét.
A szakértők a gép legutolsó magassági és sebességi adatai alapján igyekeznek rábukkanni az utasszállító roncsaira. A tengeráramlatok közrejátszhatnak abban, hogy a gép maradványai elsodródnak arról a helyről, ahova zuhant.
Laurent Kerleguer, a tenger mélyén lejátszódó folyamatok szakértője kijelentette, hogy a roncsok lehetséges helyszíne a tengernek egy olyan pontján van, ahol a mélység 4600 métertől mintegy 800 méterig terjed. A víz sótartalma és hőmérséklete ugyancsak befolyásolja azt a távolságot, amilyen messzire a jeladó sugározta szignálok eljutnak.
Az Airbus helyi idő szerint vasárnap este indult Rio de Janeiróból Párizsba, de a felszállás után négy órával eltűnt. Fedélzetén 228-an tartózkodtak. Ez volt az Air France legtöbb halálos áldozattal járó, és 2001 óta a világ legsúlyosabb légi katasztrófája.
Ha az ember eltéved az erdőben, a zsebé-ben lévő mobiltelefon segítségével társai könnyebben rátalálhatnak. Ha az autó árokba borul, a GPS-jelek alapján a mentők könnyen megtalálhatják a baleset színhelyét. Amikor azonban egy transzkontinentális járat az óceán fölött halad, a szárazföldön senki nem tudja megmondani, pontosan merre jár.
Az Air France gépnek eltűnése ismét arra indította a radaralapú légtérfelügyeleti rendszer bírálóit, hogy felszólítsák a kormányokat az olyan GPS-alapú hálózatokra való átállásra, amelyek révén pontosan lehetne követni minden repülőgép útját. A jelenlegi, 200 mérföldes távolságot lefedő radarok már elavultnak tekinthetők a repülőgépek követésére.
– A GPS-technológia megvan, már 15 éve rendelkezünk vele, mégsem történt semmi – mondta az AP hírügynökségnek Michael Boyd légiforgalmi elemző. – A BlackBerrym alkalmas arra, hogy engem kövessen. Miért nem alkalmazhatjuk a repülőgépeknél is?
Az amerikai hatóságok 1990 óta tárgyalnak ilyen hálózat létrehozásáról. Az ország egyes részein, például Alaszkában és a Mexikói-öböl térségében, tesztelik a technológiáját, sőt egyes utasszállító gépek már használnak GPS-t a gépek leszállásának gyorsítására és üzemanyag megtakarítására. A rendszer teljes kiépítése azonban, amely a becslések szerint 35 milliárd dollárba kerülne, a pénzügyi és műszaki viták miatt folyamatosan halasztódik.
 A jelenlegi légtér-ellenőrzési rendszerek nem teszik lehetővé a légiirányítók számára, hogy képernyőjükön 200 mérföldnél nagyobb távolságból észleljék a transzkontinentális járatokat, ehelyett a gépek helyzetét gyakran a repülési terv és az indulási időpontok alapján igyekeznek megbecsülni.
„Ez sebezhetővé teszi a gépeket szükséghelyzetekben, például kényszerleszállás vagy vízen történő leszállás esetén – jelentette ki Boyd. – Előfordulhat, hogy egy repülőgép lezuhan, és vannak túlélők, de emiatt nem ér oda időben a segítség. Vagy a gépet elrabolják az Atlanti-óceán közepén, és erről mindaddig nem tudunk, amíg fel nem tűnik valahol másutt”.
Ha az Air France gépen valóban az elektromos rendszer romlott el, a GPS sem működött volna tovább, de műholdas követés révén legalább azt tudták volna a mentők, hogy a katasztrófa idején hol volt a gép, és így jóval kisebb területet kellett volna átkutatni a roncsok keresésekor.
A pontos helyszín a tragédia okainak felderítésében is döntő lehet. A radar minősége országonként változik, s az óceán fölött hatalmas „vak” területek vannak, ahol a pilótáknak jobbára be kell érniük azzal, hogy a légiirányítóknak becsült pozíciókat adnak meg.
A GPS hívei szerint a műholdakra alapozott légiirányító rendszerek olyan lehetőséget is kínálnak, amely közvetlenül segíthetett volna a villámok között eltűnt Air France járatnak. Ezek a hálózatok képesek egyidejű meteorológiai térképeket készíteni és a pilótafülke kijelzőire vetíteni őket, további eszközt teremtve a pilótának a biztonságosabb repülési irány meghatározásához.
Boyd szerint biztos, hogy a GPS-rendszerű légi irányítás emberéleteket mentene meg.

MTI

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!