Forradalmi változás előtt a helyreállító orvoslás

Sarkadi professzor elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer majd a súlyos örökletes betegségek is gyógyíthatók lesznek az új terápiával, s fölhívja a figyelmet, hogy az igazi veszély az orvoslásban az, ha valaki kalandor módon ültet be őssejteket, amelyeket azután esetleg nem tud irányítani. Gyaníthatóan ilyen veszélyeknek lehetnek kitéve némely ukrán, orosz, vagy kínai őssejtklinikák páciensei.

l Ahogyan Dolly birka születésekor a klónozást, most az őssejtkutatást övezi egyes vallási csoportok heves ellenzése. Barack Obama elnök ellen tüntettek és több százezren írtak alá petíciót, hogy ne hívja meg őt évzárójára a chicagói katolikus Notre Dame Egyetem. Ám végül is ott jelentette be: feloldja az embrionális őssejtek kutatásának állami finanszírozási tilalmát. Miért is vált politikai kérdéssé ez a tudományos ügy?
– Nem értékelném túl ezt az „ellenállást”, hiszen a majd’ 300 milliós USA lakosságának a legnagyobb része egyértelműen támogatja ezeket a kutatásokat. Ugyanakkor világszerte több vallás hívei is megkérdőjelezik etikai alapon, hogy szabad-e emberi embrionális őssejteket felhasználni a kutatáshoz, a gyógyításhoz. Ellenpélda lehet Kalifornia republikánus kormányzója, Arnold Schwarzenegger, aki pártolja az őssejtkutatást, és az ott megtartott népszavazás alapján 3 milliárd dollár külön támogatást biztosított erre. Mivel sokak szerint az élet a fogantatáskor keletkezik, a kérdés az: felhasználhatók-e a korai embrionális időszakban nyert őssejtek. Eddig a kutatáshoz olyan „maradék” embriókból vettek ki őssejteket, amelyeket nem használtak fel a lombikbébi programokban, és megsemmisítésre szántak. Ma már tudjuk: nem csak így lehet embrionális őssejtekhez jutni, hanem egyetlen sejt kiemelésével az embrió elpusztítása nélkül is. Sőt már eljutott odáig a tudomány, hogy „visszaprogramozhatjuk” a felnőttkori testi sejteket is embrionális őssejtekké. Így ez az etikai probléma egyre kevésbé gátolja a kutatást..
l Mi ennek a tétje? Miért fontos az őssejtkutatás a tudomány, a gyógyászat számára?
– Forradalmi változást hozhat a helyreállító orvoslásban, ha a saját sejtjeink segítségével pótoljuk a károsodott, tönkrement szöveteinket, szerveinket. Ez már bő három évtizede elkezdődött a csontvelő-átültetéssel, ami a vérképzőszervi bajok egy részénél, például a leukémiánál vagy egyes immunbetegségek gyógyításánál bevált és ma széles körben alkalmazott módszer. A csontvelőben egész életünk során őssejtek találhatók nagy számban. De azt az elmúlt évekig nem tudtuk, hogy minden emberi szövetben vannak őssejtek; a rosszul regenerálódó idegrendszerben, a szívizomban vagy a porcban is, csak éppen nagyon kis számban. S a tudomány számára a kihívás az, hogy olyan őssejtekhez jussunk nagy számban, amelyek közvetlenül képesek az adott szövetek helyreállítására. Gondoljuk csak meg, milyen óriási vívmány, ha a vérerek beszűkülése miatti végtagamputálás szükségtelenné válik, mert őssejtek fejlesztenek új ereket, állítják helyre az érhálózatot. Ez az alkalmazás határán áll. Nagy eredmény lenne, ha szívinfarktus után az elhaltak helyett új szívizomsejteket, a kopott porcok, csontok helyett egészségeseket nyerhetnénk, ha a cukorbetegeket úgy gyógyíthatnánk, hogy a károsodott inzulintermelő sejtek helyett őssejtekből egészségesek nőjenek bennünk. Erre is vannak ígéretes klinikai kísérletek.
l Egyáltalán: mi az őssejt, és mit tud, amit a többi sejtünk nem?
– Ez olyan különleges sejt, amely képes önmaga megújítására, és olyan új leánysejtek létrehozására, amelyekből a különböző szövetek, szervek fejlődnek ki. Kétféle őssejtet szokás megkülönböztetni: az embrionálisat és a szövetit. Amikor a petesejt megtermékenyül, osztódni kezd és az így keletkező sejtek bármelyikéből kifejlődhet még az egész emberi szervezet; így „keletkeznek” az egypetéjű ikrek is. Később a sejtek specializálódnak, s kialakul a hólyagcsíra. Ha ebből kivesznek egy vagy néhány sejtet, akkor azokból tovább nevelhetők az embrionális őssejtvonalak, amelyek megtartják azt az ősi tulajdonságukat, hogy még bármilyen szövet képződhet belőlük. A hólyagcsíra további specia-lizációjával alakulnak ki a szövetek, a szervek – az egész emberi szervezet. A kialakult szervekben lévő szöveti őssejtek már többnyire csak az adott szövet sejtjeit állítják elő. A korai embrionális őssejtekből tenyésztett sejtvonalakból – egy-egy sejtből keletkező kolóniákból, amelyeknek a sejtjei szaporíthatók és őrzik ősi jellegüket – egész ember már nem jöhet létre, de még bármilyen szövet, sőt, ha ügyesek vagyunk, talán szerv is létrehozható. A kutatás és a gyógyászati felhasználás célja az, hogy a károsodott ideget, a szívizmot, a hasnyálmirigyet, az ereket, a csontokat, porcokat, vérsejteket – helyreállíthassuk. S a feladat megtalálni, hogy hogyan irányíthatjuk az őssejtek fejlődését épp a kívánt szövet sejtjeinek termelése felé.
l Hogyan lehet hozzájutni szöveti őssejthez, hogyan lehet tárolni?
– Korántsem csak csontvelőből! Kiderült, hogy a köldökzsinórvérben is sok vérképző őssejt található, s egyre szélesebb körben alkalmazzák az abból nyert őssejteket. Ezek korlátlan ideig, gyakorlatilag életünk végéig tárolhatók lefagyasztva, folyékony nitrogénben. Ez az alapja a közösségi őssejtbankoknak, amelyekből mind több létesül a világon. S az elmúlt egy-két év fejleménye, hogy rájöttek a kutatók: a különböző szövetekből kivett testi sejtek három-négy ismert gén fokozott működtetésével visszaprogramozhatók az őssejtállapotba. Mintha egy számítógép memóriáját törölnénk részben vagy egészen; a már kialakult testi sejtek korai, bármilyen szövetet előállítani képes embrionális típusú őssejtté is visszaalakíthatók. Az őssejteket nehéz megtalálni. Leginkább arról ismerhetők fel, hogy hogyan viselkednek a sejttenyészetekben. A zsírleszíváskor több kilónyi zsírsejt kerülhet ki az emberekből, s ebből a „hulladékból” kinyerhetők az úgynevezett mezenchimális őssejtek. Ezek helyre tudnak állítani többféle szövetet is. Elkezdenek a tenyésztőedényben növekedni, a sejtfelszíni jellegzetességek alapján megismerhetők, majd célzottan alakíthatók csontszövet, porc, izom, vagy zsírszövet formákká. Az embrionális őssejteket – amelyeket a gyógyászat egyelőre nem alkalmaz, és amelyekből ma már a világon mintegy 200 sejtvonallal dolgoznak – a kutatók egymástól tudományos együttműködésben kaphatják meg. Ma már elérhetők olyan őssejtvonalak is, amelyekben bizonyos betegségek – például a Down-kór – öröklődnek; ezek kutatása lehet az alapja egy sor új gyógyászati beavatkozásnak.
l És az ilyen gyógyítás nem jár hasonló problémákkal, mint a vérátömlesztésnél a vércsoport-összeférhetetlenség?
- A vérképzô ôssejteket elég bejuttani a véráramba és „megtalálják a helyüket”, megtapadnak s „teszik a dolgukat”. Ám ezeknél egyeznie kell a befogadó és a donor szövettípusának, mert az „idegen” ôssejt egészséges, de ugyancsak „idegen” sejteket állít elô, s ez súlyos immunreakciót okozhat. Ezért kérik többnyire a betegek hozzátartozóit arra, hogy adjanak ôk csontvelôt. A többi szöveti ôsssejtet gyógyításra még csak kísérleti formában alkalmazzák. Mielôtt a napi gyakorlatba kerülhetnek, nagyon alaposan körbe kell járni laboratóriumi kutatással, állatkísérletekkel, majd klinikai kísérletekkel, hogy az új módszereknek csak a hasznát lássuk – célzottan tudjuk alakítani a szövetképzést –, az esetleges súlyos mellékhatások, például daganatokozás nélkül.
l Ez tehát afféle panacea, mindent gyógyító csodaszer lehet idővel?
– Számos betegséget valószínűleg nem orvosolunk majd őssejtbeültetéssel, de a génterápiás és őssejtes módszerek összekapcsolásával még a súlyos örökletes betegségek egy része is gyógyíthatóvá válik. Nagyon nagyok a lehetőségek ebben, de a módszer kockázatai sem csekélyek.
l Mik a veszélyei?
– A korai embrionális őssejtek egyelőre nem használhatók a gyógyításra, mert még nem igazán tudjuk irányítani, hogy csak egy bizonyos szövetet „termeljenek”. Így esetleg csupán szabályozatlanul burjánzanak, s ezért daganat épp úgy képződhet belőlük, mint szövet. Éppen az a kutatások lényege, hogy eljuttassuk a sejtvonalat addig, míg az őssejt már megbízhatóan felismeri a környezetét és csak az annak megfelelő sejteket, tehát a kívánt szövetet hozza létre. A szöveti őssejtek viselkedése is más és más lehet. A csontvelőből vagy köldökzsinórvérből nyert őssejtek például helyreállítják az immunrendszert, hisz’ egészséges fehérvérsejteket „termelnek”, ám ezek immunreakciót válthatnak ki. Eddig a gyógyításban ez okozta a legtöbb komplikációt, de szerencsére gyógyszerrel az immunreakció visszaszorítható, csendesíthető. A kötőszöveti őssejtek egészséges zsír-, csont- és porcsejteket hoznak létre, de közben blokkolják az immunrendszert. Ennek alig van veszélye, inkább csak haszna: egyrészt „idegen” őssejt is használható a gyógyításra, másrészt az immunblokkoló hatás gyógymód lehet egyes súlyos immunbetegségek kezelésére. Az igazi veszély az, ha valaki kalandor módon ültet be őssejteket, amelyeket azután esetleg nem tud irányítani. Több helyen látni ukrán, orosz, vagy kínai őssejtklinikák hirdetéseit: gyógyászati célra őssejteket alkalmaznak. Csak azt nem tudni, ők tudják-e, hogy mit tesznek, mert a szakma számára nem dokumentáltan teszik, így érdemben nem osztják meg az eredményeiket a világgal. Ez betegturizmust vonz, de veszélyes és etikátlan is – tulajdonképpen a beteg saját pénzén végeznek rajta emberkísérletet. Szakmai berkekben közismert az eset: egy izraeli férfi egy oroszországi magánklinikán folytatott őssejtkezelés után hazatért, agyában daganat fejlődött ki, s a daganat sejtjeiben a férfi X. Y. helyett női X. X. nemi kromoszómákat találtak – azaz a daganat egyértelműen a beadott idegen sejtekből fejlődött ki.
l Hol tart a kutatásban és az orvosi alkalmazásban a világ és hol tart hazánk?
– A szöveti őssejtekkel már gyógyítani tudunk és ez a közeli jövőben egészen biztosan bővülő gyakorlattá válik, hiszen a klinikai kipróbálások több országban zajlanak a porc- és csontszövet, a károsodott erek, az immunrendszer helyreállításra. Az embrionális őssejtekkel még nem gyógyíhatunk, ezeknek még a célzottan egy bizonyos szövetté alakítása a kutatás fő iránya. A saját szöveti őssejtjeink visszaalakítása embrionális őssejtekké is a kutatás izgalmas témája; ha ezt fel tudnánk használni, akkor például találhatnánk megoldást az immunreakció elkerülésére. Ma világszerte dollár- és eurómilliárdokat költenek az őssejtkutatásra; sok ezer csapat verseng és működik együtt, rengeteg tudást halmoz fel. A magyar orvosbiológiai őssejt-alapkutatásnak is világszínvonalú műhelyei vannak például Debrecenben, Gödöllőn, és minden egyetemi városban, ahol daganatkutatás is folyik. Ugyanis sokban hasonló jellegű a daganatsejtekben és az őssejtekben az „elvesztett memória”. Kísérletek folynak a Semmelweis Egyetem több klinikáján is. A mi csoportunk mintegy félszáz tagja nagyrészt a Tudományos Akadémia égisze alatt, nemzetközi és hazai kutatási projektekben vizsgálja az őssejtek membrán fehérjéit. Többféle őssejttípussal is dolgozunk: vérképző sejtekkel – például vérlemezkék „előállításával” – és a többféle szövetté átalakulni képes mezenchimális őssejtekkel is foglalkozunk. Embrionális őssejtvonalakat is vizsgálunk, kutatjuk, hogyan lehet ezek genetikai módosításával különböző szöveteket, például szívizmot létrehozni és kiválasztani. Mivel emberi szívizom is előállítható így a laboratóriumunkban, nem kell majd a szívgyógyszerek kipróbálásához szövetmintát venni; ehhez az Amerikából kapott emberi embrionális sejtvonalakból „gyártott” sejteket használhatjuk.
l Milyen a kutatás hazai jogi szabályozása? És ad-e hozzá finanszírozást az állam?
– A magyar jog viszonylag megengedő: megfelelő engedélyek birtokában szabad embrionális őssejteket kutatni, de azokat embrióból nem szabad „előállítani”, ezt a törvény tiltja. Ám erre ma már igazán nincs is szükség, hisz’ van elegendő elérhető sejtvonal a vizsgálatokhoz. S ad finanszírozást az állam, de ehhez elsősorban pályázati pénzek elenyerésével juthatnak hozzá az akadémiai vagy egyetemi keretek között működő kutatócsoportok. A pénz persze sosem elég; drága, nagy hátteret, komoly képalkotó rendszereket, genetikai vizsgálatokat, az újonnan megjelenő fehérjék azonnali kimutatását, egy-egy sejt kiválasztását és továbbszaporítását, és persze sok felkészült, képzett ember összedolgozását igénylő vizsgálatok ezek. Bizony jobb anyagi háttere volt az USA kutatóinak még akkor is, amikor Bush elnöksége idején nem kaptak állami pénzt őssejtkutatásra, mert azt az ottani magánfinanszírozók nagyrészt pótolták.
l Az őssejtes gyógymódot is olyan ódzkodással fogadja a hazai közvélemény, mint a génmódosított növényeket, állatokat?
– Ellenállásra, „majomperre” nem számítok. Magyarország az EU része, ahol törvények mondják ki, mit lehet tenni, mit nem. Ebben az ügyben is nagyon sok a konzultáció, sokféle etikai és vallási nézetet veszünk figyelembe. S úgy tisztességes, ha végül a többség véleménye dominál. A gyógyászat talán legnagyobb lehetőségét ma az őssejtek genetikai módosítása és a beteg szervezetbe juttatása jelenti. Még az út elején járunk. Ha valaki néhány éve azt mondta volna, hogy vissza tudjuk alakítani a testi sejteket őssejtté, akkor kinevettem volna… Fontos, hogy a társadalom kontroll alatt tarthatja, milyen kutatási és gyógyászati lehetőséget fogad el. Senkinek sem kell vaktában elhinnie, hogy amit a tudomány vagy az orvoslás tesz, az feltétlenül ártalmatlan, vagy mindig csak használ. Az ellenőrzéshez nagyon fontos az őszinte párbeszéd, s hogy legyenek fórumok, ahol a szakembereknek kérdéseket tehet fel bárki, a civil szervezetek képviselői, a politikusok is. Ma nem az a fő veszély, hogy a kutatók csapják be az embereket, hisz’ ők ellenzik leginkább a kalandor, veszélyes, de egyeseknek szép summát fialó őssejtes „gyógyítási” emberkísérleteket, amihez a publikum néha lelkesen tapsol…

Vasvári G. Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!